Ezen is sokszor a magyar (ének) szakos tanárnak főhet a feje… Az egyik magyartanári oldalon kértek ötleteket, ott is leírtam, itt is közzéteszem.
Íme néhány ötlet az elmúlt évekből:
Versajánlat:
Gyönyörű és alkalomhoz illő Móra Magda verse, Az út felén túl. (Merő véletlen, hogy a versben 40 évről van szó – nem a „nők 40” alkalomból írta, sokkal régebbi a költemény 😊)
Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
2. Hajdani igazgatónőnket Illyés Gyula Ditirambus a nőkhöz c. verséből vett részletekkel búcsúztattuk.
https://www.magyarirok.hu/illyes-gyula/d/ditirambus-a-nokhoz
- Nagyon szép, kissé áttételesebb Ancsel Éva szövege:
https://szepi.hu/irodalom/pedagogia/tped_048.html
- Ottlik Géza Iskola a határon c. regényének záró fejezetéből – de gyönyörű, felemelő! – kissé meghúzva:
Uramisten, tulajdonképpen micsoda lappangó, rejtett, megbízható boldogság ez, velük lenni. […] össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni.
A mi tantestületünkben rendszeresen énekelni is szoktunk a búcsúzó kollégáknak (is).
- Az egyik ilyen szám Cseh Tamás Valaki belőlem útra vált c. dala. Gitárkísérettel énekeltük, szintén húzni kell a szövegéből…
- A Fellegajtó-nyitogató c. népdal is hatásos énekszám, különösen a harmadik, vidám versszakot hangsúlyozva:
(A bevezetés után kb. 2.29-nél kezdődik az ének)
- Ady Endre Adja az Isten c. verse versként is alkalomhoz illő (szerintem a 3, versszakot húzhatjuk), de Illés Lajos zenéjére különösen szép:
- Klasszikus Máté Péter Azért vannak a jóbarátok c. dala:
- Bájos a Halász Judit-szám is Nemes Nagy Ágnes csodaszép versére, Vörös Andor és Pomázi Zoltán dallamára: A gondolj-rám virág
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/99032/halasz-judit/a-gondolj-ram-virag-zeneszoveg.html
- És persze az örökszép erdélyi köszöntő: Sok számos esztendőket… (Csak hang, kép nélkül, de nekem ez a felvétel tetszik a legjobban.)
A tantestület összetételén és a búcsúzó kolléga egyéniségén múlik, hogy mit választunk, de nálunk ezek a szövegek, dalok segítettek meghitt pillanatokat varázsolni.
2024. június 20.
Magyaróra meg minden 