Kedves Látogató!

Egy ideig most nem lesz új bejegyzés, korszerűsödik az oldal. Ráfér… 🙂 Remélem, könnyebb lesz majd kezelni, visszakeresni majd a cikkeket.

Jó vakációt, jó pihenést mindenkinek! Valami ilyesfélét:

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném, ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni,
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni lábat,
a cseresznyemagokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Goghgal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhival egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe ‘
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
“Adj Isten!”- kacsint ránk, s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném, ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném, ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

(Andrássy Réka: Lehetelen bakancslista)

 

 

Ha már film, akkor…

– újabb terápiás lehetőség az utolsóhét-szindrómára 🙂

Ha már film, akkor rövidfilm! Nagyon ajánlom. A rövidsége miatt is: nincs az az izgága gyerek, aki ne ülné végig (akkor is, ha nem éppen őt célozza meg az alkotás). tovább

Igenevek

Játékokkal, versekkel

Aki nálam ügyesebb – és aki nem sporttagozatos iskolában tanít, ahol versenyidőszakban kissé át kell ütemezni az anyagot 🙂 –, már bizonyára rég túl van ezen a témán 6. osztályban. Mi nemrég végeztünk vele tovább, görgess!

Csokonai neveltje

avagy a vers nem tud nem hatni

Az alcímet Kirkegaardtól kölcsönöztem, aki a zenére mondta ugyanezt, de hálistennek –  mindenféle panasz ellenére – azért gyakran tapasztalom, hogy az irodalomra is igaz e bölcsesség. Csokonai jelenlétét is többen szörnyülködve veszik tudomásul a 6.-os anyagban. tovább, görgess!

Végre!

Lehet szeretni is a nyelvtant… 🙂

 Olyan anyagrészhez érünk 5. osztály év végére, amely végre élvezetes, játékra hív, szórakoztató. (Mi, magyartanárok persze elbűvölőnek tartjuk a hangtant és a szóalaktant is, és igyekszünk ezek szépségét beláttatni csemetéinkkel is – változó sikerrel…) tovább, görgess!