Elkészültek a versvideók!

Nyolcadikos tanítványaim képfantáziái két Ady-versre

(Október 24-i bejegyzésemhez kapcsolódva: https://magyaroramegminden.com/2018/10/24/versklipek/)

A fantáziának itt valóban nagy szerepe lesz, ezúttal az olvasó fantáziájának is. Ugyanis az elkészült versklipekből (a személyiségi jogok okán) mindössze hármat tudok megmutatni – ezeken nem a gyerekek, hanem „csak” összeválogatott képek szerepelnek. Részletes beszámoló a munkafolyamatról és az eredményről itt!

Még tart a reformkor!

… legalábbis a hetedikesek tanulmányaiban 🙂

Van, ahol már megírták a témazárót történelemből, van, ahol még nem, de az irodalomórák még javában Kölcsey és Vörösmarty jegyében telnek. S miért ne csatlakozhatnának mindehhez az énekórák is?

Ilyesmire gondoltunk, amikor Hunyadi-Buzás Éva kolléganőmmel második közös projektünket terveztük a tavalyi tanévben, akkor hetedikes osztályunkkal. Kihasználva azt a ritka alkalmat, hogy több tantárgy tananyagbeosztása is szinkronban dolgozza fel ugyanazt a korszakot, feloldottuk a tantárgyi határokat, és arra motiváltuk tanítványainkat, hogy az adatszerű tudáson túl merüljenek el a reformkor hétköznapi életének megismerésében.

Talán hasznos lehet valakinek még idén is egy-két ötletünk itt

Szakmai ártalom?

Bizonyára mások is vannak így: egy vers vagy bármilyen irodalmi mű olvastán a fejemben máris kész a feladat… Szakmai ártalom? Nem tudom. Legutóbbi egyik versélményem ez volt:

Szilágyi Domokos:

(DIADALÍV)

Diadalívet építek neked
békéből
űrhajókból
gyermekek mosolyából
jókedv-rügyekből
atomreaktorokból
szárnyas értelemből
a naplemente vér-aranyából
az ölelésből
a születésből
a legyőzött halálból
a magány halálából
gyáraink füstjéből
a sarló-kalapácsból
ötszirmú csillagomból
diadalívet építek neked
diadalívet építesz nekem

(Álom a repülőtéren – Szerelmes versek a szabadsághoz 6.)

Feladat: itt és görgess

Ez is szókincsfejlesztés!

Avagy agyament nyelvi-irodalmi játékok bedolgozós szombatokra

Az ember szíve megszakad, amikor a hét hatodik napján is iskolába kell menni. Magunkat is sajnáljuk, persze, de a diákokat még inkább… Ilyen alkalmakra nyújtok át itt, görgess! egy csokorra való – kipróbált és bevált! – játékot.

Őszi szünet utánra

Szünet utáni első óra: „Gyerekek, a mai órán…”

Csak ezt ne!!!

Legyen átmenet a hosszú szünet, az újbóli találkozás és a tanulás egymásutánjában! Talán így nem olyan fájdalmas a gyerekeknek… És mindig is izgatott, hogy a „felnőtt” társadalom évszázadokon át ránk hagyományozódott szokásait hogyan élik meg csemetéink; hogyan viszonyulnak az újakhoz, amik inkább nekünk újak, nekik már természetesek.

Íme itt egy foglalkozásterv akár osztályfőnöki, akár bármilyen órára. (Érdemes ilyesmire beáldozni egy órát.)

 

Lackfi János: KEGYELETSÉRTŐ

Nekem egy halott ne mondja meg, hogy mit csináljak,
nekiláttam a lakásnak, csak úgy bűzlött a jelenlététől,
a legapróbb tárgy is maszatos volt az ujjlenyomatától,
a kamra televolt majd-valamire-jó-lesz-még
dolgokkal, soha semmire nem voltak jók,
és most már nem is lesznek, tizenkét
szemeteszsákra való cuccot ganajoztam ki,
és vittem le a kukákhoz, ott végezte a
szemüveggyűjteménye, melynek minden retkes
darabjához más szempár szükségeltetik,
a működésképtelen tranzisztoros rádiók garmadája,
a kábelek és elromlott lámpák, a nyeletlen kések és a
pengétlen késnyelek, a kép nélküli keretek és a
keretezetlen képek (nincs kettő, amelyik passzolna egymáshoz),
a kiszáradt töltőtollak, melyekbe nem lehet tintát kapni,
az üres öngyújtók, melyeket sehol nem töltenek újra,
a kilyukadt zoknik, amelyeknek stoppolásával
semmi értelme rontani a szemet, mikor öt pár
kínai zoknit kapsz egy ezresért, és ha már itt tartunk,
az alma, körte, gomba, rumbatök formájú stoppolófák
arzenálja, melyeken csak azért sem foltozok soha
kínai zoknit, egy csomó olyan kütyü és szerkentyű
és vízicsoda, amelyeknek létezéséről nem is tudtam,
de nem is akartam tudni, amelyek hasznáról
fogalmam sincs, de nem is akarok fogalmat alkotni,
válogatás nélkül szórtam a zacskókba az egész
hóbelevancot, egy hörcsögmódra leélt élet kellékeit,
és komolyan, úgy, de úgy megkönnyebbültem,
mikor mindentől megszabadultam, csak arra
eszméltem fel, hogy a házmester rázogatja a vállamat,
mit bőgök itt a kukára borulva.

Versklipek

Ha Ady tudta volna, hogy némelyik verse komplett videoklip-forgatókönyv…

10 éve kezdtem az ilyesfajta munkát akkori nyolcadikosaimmal, a Nyugat 100 éves évfordulója kapcsán. Akkor főleg Kosztolányira fókuszáltunk: az ő néhány versére készítettek versklipeket a gyerekek. Az akkori technikával bizony nem volt egyszerű dolguk: a hangulatfoszlányokat, emléktöredékeket, “színpacnikat” sok egybemosással, áttűnéses megoldásokkal igyekeztek megvalósítani, mindehhez külön kellett fölvenni a hangokat: a verset magát, a zenét…

Mostani diákjaimmal Ady két versére készülnek a versvideók: a Párisban járt az Ősz ill. a Lédával a bálban címűre. Mindkettő rendkívül látványgazdag, éppen annyi meghökkentő képi elemmel, amennyi a mai fiatalok asszociációival összhangban van.

Sorban “érkeznek” a megoldások, hamarosan beszámolok róluk.

Arany János – Szent László-projekt

Hunyadi-Buzás Éva kolléganőmmel remekül együtt tudunk dolgozni. Szakjaink is jól kiegészítik egymást: ő történelmet és németet, én magyart, ének-zenét és erkölcstant tanítok az osztályban, ahol ő osztályfőnök, én a helyettese. Minden együtt áll ahhoz, hogy különböző projekteket valósítsunk meg – és tesszük is! Katt ide és görgess