Csokonai neveltje

avagy a vers nem tud nem hatni

Az alcímet Beethoventől kölcsönöztem, aki a zenére mondta ugyanezt, de hálistennek –  mindenféle panasz ellenére – azért gyakran tapasztalom, hogy az irodalomra is igaz e bölcsesség. Csokonai jelenlétét is többen szörnyülködve veszik tudomásul a 6.-os anyagban. tovább

Végre!

Lehet szeretni is a nyelvtant… 🙂

 Olyan anyagrészhez érünk 5. osztály év végére, amely végre élvezetes, játékra hív, szórakoztató. (Mi, magyartanárok persze elbűvölőnek tartjuk a hangtant és a szóalaktant is, és igyekszünk ezek szépségét beláttatni csemetéinkkel is – változó sikerrel…) tovább, görgess!

Kosztolányi Dezső: Húsvét

(részlet)

…S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

 

De akkor jött: Ő; Szent Király
S nagypéntek véres lánginál
Királyból lett koldus-szegény.
Vért izzadott, hogy én ne féljek,
Elhagyatott, hogy én reméljek,
S kereszten halt, hogy éljek én.

(Csiha Kálmán: Nagypéntek)