Nem tudom, kinek mi a tapasztalata a kötelező olvasmányokat illetően. Nekem/nekünk a magyar szakos kollégáimmal a következő - bővebben a címre kattintva.
- avagy teremtő ereje a szónak Olvasok, olvasok – végre erre is van idő! –, és látok-hallok-érzékelek… És ámulok azon, hogy íróink micsoda megjelenítő erővel teremtenek világokat szavakból, mondatokból. Kedvenceimből egy csokor a címre kattintva.
Beledobálós és egyberészes Egy kis füstölgés… Nem vagyok ellene a ma oly divatos és gyakori szórövidítéseknek, becézett alakoknak, új formáknak. A nyelv állandóan mozog, változik, ez világjelenség, és időben se újkeletű. (Nádasdy Ádám szellemes megjegyzése szerint ha nem így lenne, ma is a Halotti beszéd nyelve lenne a használatos…) Katt a címre!
Nem klasszikus irodalomtörténet, nem tankönyv, nem tanári segédkönyv – de ugye olvassuk? Igen, okkal érzem úgy, hogy darázsfészekbe nyúlok, amikor Háy Jánosnak a tavasszal megjelent Kik vagytok ti? című könyvét ajánlom. Nagy vihart kavart ugyanis: se vége, se hossza a támadásoknak, kritikáknak, amelyek többnyire mértékadó szaktekintélyek tollából születtek; tanulmányozásukba igencsak bele lehet veszni. Tovább: a címre kattintva
Egy ideig most nem lesz új bejegyzés, korszerűsödik az oldal. Ráfér... 🙂 Remélem, könnyebb lesz majd kezelni, visszakeresni majd a cikkeket. Katt a címre!
Vannak iskolák, ahol az utolsó hét már kirándulásokkal, projektekkel, egyéb programokkal telik. Ahol nem, ott még mindig fejtörést okoz a „tanuljunk is – ne is” feladvány. Katt a címre!
- újabb terápiás lehetőség az utolsóhét-szindrómára 🙂 Ha már film, akkor rövidfilm! Nagyon ajánlom. A rövidsége miatt is: nincs az az izgága gyerek, aki ne ülné végig (akkor is, ha nem éppen őt célozza meg az alkotás). Katt a címre!
