Érzékenyítés

Amikor egy korábbi osztályommal ezt a projektet megvalósítottam, még nem volt ennyire ismert fogalom az érzékenyítés, mint manapság; jobbára csak a szakemberek körében volt használatos. Mindig is szívügyem volt az elfogadás pályám során és a magánéletben is. Iskolánkban több úgynevezett fogyatékkal élő tanítványunk volt már, többek között siket, nagyothalló, valamint mozgássérült, kerekesszékes tanulónk is. Azt tapasztaltam, hogy közvetlen osztálytársaik elfogadják, befogadják őket, míg a szélesebb iskolai tanulóközösség nem mindig tud közvetlen kapcsolatot kialakítani, természetes viselkedést tanúsítani. Ám a projekt ötlete nem volt ennyire tudatos, apránként fogalmazódott meg bennem az igény, alakultak a résztervek.

  • A véletlen sodorta utamba egy előadáson K. Zs. jeltolmácsot, akitől merőben új dolgokat tudtam meg. Mivel nálunk is tanult éppen egy érintett kislány, aki azokban a hetekben nyert egy szájról olvasási versenyt, sürgősen eldöntöttem, hogy meghívom Zsuzsát a mi iskolánkba is. Hadd tudják meg minél többen: ha a siket emberek szájról olvasnak, az nekünk lehet, hogy kényelmes, de nekik nem! Az ő verbális képességeik, így differenciált gondolkodásuk is csakis a jelnyelv használatával fejlődik! Kívánatos lenne tehát, ha minél több ember megtanulná a jelelést. (Ma már hivatalos nyelvvizsgát is lehet tenni ebből.)
  • Egyik dolog hozta a másikat: városunkban akkoriban nyílt a Láthatatlan kiállítás, ezt kiscsoportosan látogattuk meg. Igen tanulságos volt a sötétben a vakok életéről tapasztalatokat szerezni.
  •  A tapasztalatszerzés bővült a budapesti Ability Park felkeresésekor, itt többek között a kerekesszékkel való közlekedést is kipróbálhattuk.
  • Osztályfőnöki órákon folytattuk a témával való foglalkozást. Drámaórán bizalomjátékokat, vakvezetést játszottunk.
  • Megnéztünk néhány videót a szájjal-lábbal festők életéről, megrázó volt a gyerekeknek! Megmutattam nekik azokat a képeslapokat, ajándékkártyákat, naptárakat, amelyeket ők festenek; felhívtam a figyelmüket, hogy ezek megvásárlásával őket támogathatjuk. (Azóta M. J. kolléganőm rendszeresen szervez az iskolában ability-napokat, ilyenkor a gyerekek is kipróbálhatják a szájjal és lábbal festést.)
  • Különböző feladatokat adtam nekik: Hogyan mutatnád be az erdőt vakoknak? (hallás, tapintás, illatok stb.) Tervezz vakoknak játszóteret, játszóházat!
  • Elsétáltunk a Dobó térre, ahol párosával kísérték egymást – egyikük bekötött szemmel! – a tapintható városplasztikához, amelyen braille-írással tüntették fel a látnivalókat.
  • Később arról is beszélgettünk, mennyire megkönnyíti a technika a vakok életét: braille-könyvek hosszadalmas „olvasása” helyett ott a hangoskönyv; a számítógép egyes programjai pedig hangosítják, „felolvassák” az írott betűt.
  • Él városunkban egy fiatalember, aki közismert jelenség városszerte: egy balesetben elveszítette egyik karját és lábát. Azelőtt a fiatalok átlagos életét élte, azóta viszont aktívan sportol, paralimpikon lett! Bencsura Zoltán csodálatos példája annak, hogy bármilyen helyzetből talpra lehet állni, s a helyzetet javunkra fordítani. Itt láthatunk egy régebbi riportot vele-róla: https://www.youtube.com/watch?v=nm-FqSQO9H8
  • Végül: azóta is számtalan olvasmány, film segít közelebb kerülni a fogyatékkal élőkhöz. A legfrissebbekből kettő: Marie Pavlenko: Akár egy kismadár – ezt a regényt kamaszoknak, ifjaknak ajánlom; ill. Kiss Judit Ágnes: A Csodabogár – ez kisebbeknek szól. Mindkettőről könyvajánlót is írtam: https://olvassbele.com/2021/08/04/pavlenko-akar-egy-kismadar/ és https://olvassbele.com/2021/08/15/kiss-judit-agnes-a-csodabogar/

És még az autizmusról nem is esett szó… Pedig annyira aktuális, hogy egy külön írás témája lehetne. Hogy miért? Egyrészt egyre több az Asperger-szindróma valamelyik vátozatával élő gyerek, velük igencsak türelmetlenek a társaik, de gyakran tanáraik is. A másik ok: ahogy azelőtt a „te hülye!” szaladt ki könnyen a gyerekek száján, manapság egyre többet hallom a legkisebb tévedés, kudarc esetén is: „te autista!” Nem csak az Esőember című film lehet segítségünkre az ismeretterjesztésben. Több rövidebb, a gyerekek által is közérthető anyag áll rendelkezésünkre. A sok közül egy kisfilm: https://www.facebook.com/joszomagazin/videos/1952279438168394; ill. érdemes böngészni ezt az oldalt is, igazán megkapó bejegyzésekkel találkozhatunk: https://www.facebook.com/autistaatesom

Hivatásunk elengedhetetlen része, hogy elfogadó, érző embereket neveljünk. Időről időre foglalkozni kell ezzel a témával is.

2021. október 29.

Egy gondolat “Érzékenyítés” bejegyzéshez

  1. ❤❤❤

    Magyaróra meg minden ezt írta (időpont: 2021. okt. 29., Pén 13:02):

    > magyaroramegminden posted: ” Amikor egy korábbi osztályommal ezt a > projektet megvalósítottam, még nem volt ennyire ismert fogalom az > érzékenyítés, mint manapság; jobbára csak a szakemberek körében volt > használatos. Mindig is szívügyem volt az elfogadás pályám során és a > magánéle” >

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s