Március-változatok

Olyan gyönyörű ez a hónap, olyan ígéretes, tavaszillat van a levegőben, süt a nap… Tegyük félre a tanmenetet, s szóljon rólunk, a saját érzéseinkről az óra! Mutassuk meg, hogyan jelenik meg a versekben, dalokban ez az érzés

Na de milyen érzés? Először ez iránt kutakodjunk. Készíttessünk a gyerekekkel egy gondolattérképet. Középre írják a hónap nevét, s körbe, sugarasan mindazt, ami a március szóról eszükbe jut. (Elég, ha szavakat írnak, nem kell fogalmazni.) Bizonyára nagyon gazdag gondolattár lesz, ha összeadjuk, ami elhangzik a közzétételkor. Aztán jöhetnek a művek!

Két verset ajánlok: Szécsi Margitét és Áprily Lajosét, mindkettőnek Március a címe. Az előbbit minden évfolyamra, utóbbit inkább 7-8.-ban. Mindkettőben az életöröm kap hangot.

Szécsi Margit versét Tolcsvay László meg is zenésítette, Halász Judit énekli. Először meghallgatom velük; lássák a szöveget is, hiszen megtanuljuk énekelni, és beszélni is fogunk róla.

Szécsi Margit: Március

Déli szellők, fújjatok csak,

játsszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág.

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot

félredobni s könnyeden

játszani és birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld –

Jöjj el, tavasz, földről, égről

már a telet eltöröld!

Énekelgetjük, aztán beszélgetünk. Szinte minden versszakhoz fűződik saját élmény: lekerül a meleg kabát, lekerül a sapka, több időt töltünk a szabadban – évről évre micsoda jó érzés! Kirándulunk is, figyeljük a természetet, s akinek kertje van, már a vetőmagokat nézegeti, tervez…

Aztán jön a leltár 😊, vagyis a költői eszközök számbavétele, „mazsolázgatása”. Tudom, sok kolléga szívja a fogát az ilyesmi miatt, szerintem nagyon hasznos. Meggyőződésem – nem én találtam ki, de vallom –, hogy a műélvezethez, a befogadáshoz az ismereteken át vezet az út. Nem baj, ha a gyerekekben tudatossá válik, miért is ilyen gyönyörű egy-egy műalkotás. A mi felelősségünk, hogy rányíljon a szemük ezekre a szépségekre!

Hát nézzük!

Amit maguktól is észre szoktak venni: a megszemélyesítések. Megszólítja a szellőket, a napot, a végén tavaszt. Nem csak megszólítja, fel is szólítja. Felszólító igéket sorol a 2. versszakban is. A 4-5. versszak a vágyaké: mit lenne jó most csinálni (például a tanteremben ücsörgés helyett 😊)? Felismerik a betűrímet is: melengető márciusi; fagyos folyó; már munkálkodni. Segítenünk kell abban, hogy a parányi, finom mozzanatokat is észrevegyék, megízlelhessék ezeket a sorokat. Hallják a kaptár dongását, érzékeljék a fiókák szárnypróbálgatásait, a virágszirom bársonyosságát. A mozgásokban fokozatosság észlelhető: a finommozgásokat (dong – igen, ez több hanghatásnál, hiszen a méhek mozgása sejlik mögötte –, rezget) dinamikusabbak követik (játszani, birkózni, illetve gyűjtőfogalom: munkálkodni). Érdemes a költői jelzőket is megfigyelni: melengető napom, márciusi napom, szép napom, fagyos folyó, gyenge szirma, szürke jégvirág, városvégi gyepen, zöld gyepen. Kedvenceim: a kék magasság, tiszta föld, szép remény. (Én külön szoktam szedni a halmozott jelzőket, ez a mondatelemzésnél is segít majd.) Szó van a versben az emberekről, az állatokról, közelképeket és színeket látunk, hangokat hallunk, apró mozgásokat érzékelünk – de a legszebb az utolsó versszak: hatalmassá tágítja a teret a kettős ég – föld ellentéttel: kék magasság – tiszta föld; földről, égről. A sok beszéd után énekléssel köszönünk el ettől a verstől – de nem végleg, mert a márciusi összes énekórámon ezzel kezdünk, illetve jövő márciusban is elővesszük!

Az Áprily-verset is a legjobb kinyomtatva odaadni a gyerekeknek, hadd maradjon meg nekik, hadd vigyék haza. A nagyobbak jegyzeteket is írhatnak a szöveg mellé. A verset úgy olvasom fel, hogy a ritmusát is érzékeltessem, hiszen a lendület itt nagyon fontos. Még a bemutatás előtt tisztázni kell az ismeretlen fogalmakat: evoé, ditirambus, daktilus. (Előbbi visszaköszön majd később Ady verseiben.)

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?

Ha életörömről szóltam a bevezetőben, hát itt nyugodtan hozzátehetjük az ’ujjongó’, a ’kirobbanó’ jelzőket is. Mivel éri el ezt a hatást? A hangokkal: csengve (kétszer!), nevetve, kiált, kacagva; s a zeng szó hatszor! A hanghatásokhoz tartoznak a bájos, játékos rímek is; a leginkább fülbemászó a kiállt-kiált rímpár, valamint a picinyke-cinke páros. S természetesen a vers ritmusa is bizsergeti a fülünket – erre még visszatérek. Az apró, valamint az erőteljes mozgások: árad, kibuzog, kitakarta, bontja, fut, siet; s az egészen elképesztő, többszörös alliterációval díszített sor: hökken a hó a hideg havason. Hangulatfestő szavak: kibuggyan, kibuzog, picinyke, hökken, lomha – ez az egyetlen, amelyik fékező hatású. Nem véletlen, hiszen ellentét egyik tagja, ellentétpárja a siet. További ellentétpárok: kiszáradt tó – vize árad; néma kutakban – víz kibuzog. Színek, fények: nap tüze, fénybe, szénfejü, sárga, sugárban, barna; a hó színét nem mondja ki, de a fehérsége megképződik a fejünkben. További érzetek: a nap tüze, ellentétpárja: hideg havason, a barka selymessége, a víz hűvöse. Csodás és találó az újjászülető természet vibrálását metaforába öntő sor, amit még ismétléssel is mozgalmasabbá tesz: Fut, fut az áram. Szintén metaforát alkalmaz, amikor a cinege énekét dithyrambusnak, dactilusoknak nevezi. (Ha tanulták már az időmértékes verselést, ők is fölfedezik ebben a versben is a daktilusokat.)

Ha már mindkét verset megismerték, a szemfülesebbek bizonyára észreveszik, hogy a som mindkettőben szerepel. Ez se véletlen, hiszen a som virágát a tavasz első hírnökének tartják. Szintén mindkét vers említi a vizek áradását, a madarakat/cinkét. Ki ne hagyjuk azt a részt megmutatni, amelyben a hóolvadást írja le gyönyörűen: színekkel, hangokkal, megszemélyesítéssel!

Végül mondjuk el, hangoztassuk közösen a verset, lüktessen bennük is a ritmus!

(Megjegyzés: természetesen az osztály befogadói képességei, fejlettségi szintje dönti el, hogy milyen mélységig elemezzük a verset. Fontos: akkor lesz hiteles az egész, ha látják, hogy mi is lelkesedünk, rajongunk – ugye így van??)

2025. március 7.