Gondolatok a magyar népmese napjának estéjén

Egy fárasztó nap után este 6-kor én is bekapcsolódtam a Móra Kiadó online eseményébe: Boldizsár Ildikóval és Zalka Csenge Virággal beszélgetett a kiadó munkatársa. Üdítő volt hallgatni! De megint megszólalt bennem az aggodalom: sok a tennivalónk! Zalka Csenge Virágot – bevallom – eddig csak a Nők Lapja meserovatából ismertem, ott közöl hétről hétre többnyire távoli kultúrákból érkezett meséket. De a mai beszélgetés után a blogját is olvasni fogom. Álljon itt egy gyönyörű írása, amit ma reggel posztolt a meseünnepnap kacsán:

Népmese napja, 2020.

“Minket az édesapánk és az édesanyánk arra tanított, hogy nincs különbség az emberek között, csak a jószívű és a rossz emberek között.” – Ezt Pályuk Anna kárpátaljai mesemondó egyik hősnője mondja, A szegény ember és a három kisasszony című népmesében. Nagyon szép történet, három grófkisasszony vesz pártfogásába egy szegény asszonyt, akinek nincs pénze bábát fogadni.

A folytatás itt: https://www.facebook.com/ZalkaCsengeVirag/ 2020. szept. 30.

Személyes leszek: Boldizsár Ildikó több igen mély tréningjén vettem már részt, és nemcsak én, hanem az akkor főiskolás korú lányaim is. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert ezek a tréningek – nem túlzok – egész életre szóló szemléletet, útmutatást adtak. Életvezetéshez, nekem a tanításhoz, lányaimnak az azóta megszületett gyerekeik neveléséhez. A varázslatos vivőanyaga ennek a mese volt. Hihetetlen mélységekbe szálltunk alá és magasságokba repültünk; újabb és újabb kapuk nyíltak előttünk, és vezettek be újabb és újabb csodákba. És megint csak hangsúlyozom, hogy nem túlzok, amikor ezt írom.

Megtelt tehát az útibatyu hamuban sült pogácsával – hogy stílusos legyek –, de jöttek a gondok, az elakadások: hogyan tudnék én mindebből, az új tudásból, ebből a világra más szemmel nézésből akár töredéknyit is a tanítványaimnak átadni? Bizony, a mi szakmánknak ez adja a nehezét: hiába ott van bennem, hiába szeretem a rajongásig; ha süket fülekre talál az én rajongásom, csatát vesztettem. Bizony, hosszú idő, tapasztalatok kiérlelte módszerek kellenek az ilyesmihez. és még azok is hiába, ha olyan tanítványok kerülnek a kezünk alá, akiknek nem meséltek, nem mondókáztak, nem dudorásztak otthon.

Sok kezdeményezésem kudarcba fulladt azóta; volt, ami sikerrel járt. Egy hosszabb, 2018-as tanulmányomat ajánlom most itt ilyen irányú kezdeményezéseimről és elakadásaimról – hátha hasznosítható egy-egy ötlet, gondolat. Itt olvasható:

https://drive.google.com/file/d/13Cso3CaSJYSAcs8t7cB-7DeWj0e5nW-k/view?usp=sharing

Mesésen szép napokat mindenkinek!

2020. szeptember 30.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s