Szavak, szóképek, képek – a költészet napjára

A költészet napját – egy kolléganőm ötletére – „vers-nagykövetekkel” ünnepeljük, azaz versmondó gyerekek látogatják sorra az osztályokat egy-egy verssel. Én az ötödikes tanítványaimat egyik kedvencemmel, Tamkó Sirató Károly Tengerecki Páljával küldöm követségbe az alsósokhoz. Egy huncut szemű lány és egy csillogó tekintetű fiú – remek párost alkotnak ehhez a remek vershez. Persze irodalomórán az osztállyal is mondogattuk, ízlegettük a sorokat, a színpompás, elragadó képeket, mondogattuk ritmikusan, közben vetítettünk odabent, a „házimozinkon”… 🙂

Szil,
szál,
szalmaszál!
Merre jár a Pál?

Tenger szélén?
Hegyek élén?
Havas sziklák
meredélyén?

Hol bolyong
a messzivágyó,
tűzhegyjáró,
felhőszálló

Tengerecki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál,
kis pej lován ott poroszkál.

Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötőt itat.

Megfújja fény-trombitáját,
fölölti neon-ruháját.

Viharcsónak legelején
száll a tűztenger tetején.

Göncölszekér útját rója
ezüstszínű űrhajója.

Varázsdallal, muzsikával
harcot vív a Fagykirállyal.

Siklik villanyfelhők szélén,
kóborol a tenger mélyén.

Szil,
szál,
szalmaszál!
Gyere haza, Pál!

Vándor kedved meddig éled?
Játszanék már újra véled.
Messzeségből hozzám térj meg!
Tőlem többé el ne tévedj,

ecki,
becki,
tengerecki,

Tengerecki Pál!

Aztán úgy alakult, hogy a következő órán rajz szakos kolléganőm helyettesített engem. Megbeszéltük, hogy illusztrációkat készítenek a gyerekek egy-egy nekik tetsző képhez. Íme az eredmények, megmozgatta a fantáziájukat ez a Tengerecki! 🙂