Kortárs-ajánló: Fehér Kinga

Többször hangot adtam már annak, mennyire szívügyem a kortárs irodalom; minden alkalmat megragadok, hogy mai írók, költők műveivel ismertessem meg diákjaimat. Megismerjük az írást, beszélgetünk egy kicsit róla, aztán munkálkodunk vele. Mert ez is jelszavam: az lesz a miénk, amivel már dolgunk volt, közünk van hozzá. Fontos, hogy lássák: az irodalom nem halott, avítt valami, hanem élő, lélegző valóság. Figyeljük a kortársak közösségi oldalait, látjuk, hogy létező, alkotó emberek, naponta születnek új írások. Nevek, akikkel rendszeresen találkoznak tanítványaim a műveik által: Fodor Ákos, Lázár Ervin, Háy János, Dragomán György, Szabó T. Anna, Lackfi János, Varró Dániel, Erdős Virág, Simon Márton – és mások.

Most egy olyan írónő kötetét ajánlom, akiről itt még nem esett szó, irodalomóráimon annál inkább. Idén jelent meg Fehér Kinga Játékom marad című novelláskötete, ami – sok más mellett – azért is vonzó lehet a fiataloknak, mert különleges műfajban szólal meg szerzőjük. Száz történet, száz szóban – így az alcím. Izgalmas! Megmozgatja a fantáziát. Hogy lehet éppen száz szóban írni?

De nem így kezdem. Semmit nem árulok még el az óra elején, csak arra kérem őket, készítsenek gondolattérképet erről a szóról: követő. Kivétel nélkül a közösségi oldalakhoz kapcsolják a fogalmat, s ez természetes is, az író is erre az asszociációra épít. Meghallgatjuk-megvitatjuk a gondolatokat, majd felolvasom nekik a Követőim című írást. Arra kérem őket, figyeljék meg, hol vesz fordulatot a történet, és azt is, őket hogyan érinti ez a fordulat. Íme:

Követőim száma nő. Követnek, mert szeretik,

ahogy a világot látom, ahogy minden erőmmel azon vagyok,

hogy a földünk jobb hely legyen valahogy.

Követnek, mert jó tartalmakat gyártok, és jók a kommentjeim.

Követőim száma még mindig nő. Boldog vagyok,

de a belső remegés most más, mint a megszokott.

Követőim két-, háromfős csoportokban követnek.

Fekete ruhában.

Halkan, suttogva beszélnek. Talán rólam.

Talán a tartalmaimról. Talán a fotóimról.

Talán arról, hogy a ravatalnál miért volt mosolygós fotó a keretben.

Talán nem tudják, hogy nincs rólam komoly kép.

Talán nem tudják, hogy a mosolyom valójában szomorú.

Valaki posztol rólam.

Remélem, jó lesz a tartalom.

Nagyon érdekeseket mondanak ám! Az egyértelmű mindenki számára, hogy hol van az a bizonyos csavar, s újraolvasáskor „tetten is érhetjük” azt a két mondatot. (Ha jobban szemügyre vesszük, épp a közepén!) Hogy őket hogyan érintette ez a fordulat, ők mit éreztek ez alatt a két mondat alatt, az az érdekes. (7. és 8. osztályba vittem be, ebből a korosztályból talán voltak már temetésen, talán nem. Akik nem, azok filmen láthattak ilyen menetet.) Miután közzétették saját érzéseiket, következik a feladat: az utolsó két sor visszakanyarodik a szónak ahhoz a jelentéséhez, amellyel a vers nyit. „Valaki posztol rólam.”  Írd meg a posztot azoknak az információknak az alapján, amelyeket a versből megtudtál!

Ugyanebbe az órába még belefér egy másik százszavas is, a szerkezete okán illik az előzőhöz. Itt is a fordulat az, amire figyelünk majd.

Kékpálma

Dávid fintorogva itta a kávét a Kékpálma teraszán.

Marci mosolyogva megköszönte, és hozzátette:

‒ Hmm, ez a tökéletes kávé. Forró, habos – majd

elkomolyodva barátjára nézett.

‒ Mi a baj, haver? Levertnek tűnsz. Múltkor még nagyon pörgött az élet.

‒ Segíts, mert megőrülök. A cégem bedőlt. A gyerek két hete nem áll szóba velem,

az asszonyról kiderült, hogy masszív drogos. A bank elvette a kocsimat is. Egy rakás szar az

életem.

‒ Jaj, Dávid, megoldjuk valahogy, de most mennem kell.

Anyámhoz sietek. Segítenél lerakni a tolószékem a lépcsőn?

‒ Persze.

Ahogy távolodott a kerekesszék, Dávid sokáig nézett utána.

‒ Irigyellek, haver.

Ott, a Kékpálma teraszán tényleg így gondolta.

Itt, mintegy csattanóként, a végén kerül más megvilágításba minden. Magatartásokról, életszemléletekről, viszonylagosságról beszélgetünk. Mivel tekinthetjük tanmesének, nyugodtan megfogalmazhatnak a gyerekek valamiféle összegzést, konklúziót.

Otthonra pedig következik a nagy kihívás: próbáljatok ti is száz szóban történetet (karcolatot, gondolatfüzért, monológot, bármit) írni!

Szívből ajánlom ezt a kötetet mindenkinek: kollégáknak olvastatni is, civileknek „csak” olvasni!

(Recenzióm a könyvről: https://olvassbele.com/2022/05/28/feher-kinga-jatekom-marad/).

Fehér Kinga szerzői oldala: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063805758841

2022. november 9.