És milyen igaza van… Mikor vesszük már komolyan?
“Az emberi gondolkodást nagyon jól tudjuk napjainkban fejleszteni. Az ember viszont nem csak gondolkodik, hanem érez és akar is. Hogyan lehet ezeket a területeket, tehát az ember lelkét, az érzelemvilágát és az akaratát fejleszteni? Egy nagyon nagy alapfelfedezés, hogy a művészet eszközével növekedhet az ember ezeken a területeken. Tehát jó lenne valahogy elterjeszteni azt a nézetet, hogy a művészet nem holmi vasárnapi úri huncutság, hanem a mindennapoknak egy olyan része, ami az embernek a lelki dimenzióját fejleszti. Ha megnézzük a gondolkodásunkat, olyan ütemben fejlődik, hogy az lenyűgöző, nagyszerű. De ha a kapcsolatainkat, az érzelmi életünket, az akaratunkat vizsgáljuk, akkor már nem feltétlenül mondhatjuk, hogy olyan jó irányban haladunk. Azt gondolom, nagyon fontos lenne átgondolni, hogy a művészetnek milyen helye van az ember életében. Ez nem csak annyi, hogy eljárogatok alkotgatni valahova, hanem ez a mindennapokban hat ránk – mindenfajta művészet: az irodalomtól kezdve a zene, a dráma, a rajz. Ez emberebbé teszi az embert.”
Bővebben: http://tantrend.hu/hir/muveszet-nem-holmi-vasarnapi-uri-huncutsag-beszelgetes-waldorf-pedagogiarol
Magyaróra meg minden 