Egy waldorfos tanár a művészetekről

És milyen igaza van… Mikor vesszük már komolyan?

“Az emberi gondolkodást nagyon jól tudjuk napjainkban fejleszteni. Az ember viszont nem csak gondolkodik, hanem érez és akar is. Hogyan lehet ezeket a területeket, tehát az ember lelkét, az érzelemvilágát és az akaratát fejleszteni? Egy nagyon nagy alapfelfedezés, hogy a művészet eszközével növekedhet az ember ezeken a területeken. Tehát jó lenne valahogy elterjeszteni azt a nézetet, hogy a művészet nem holmi vasárnapi úri huncutság, hanem a mindennapoknak egy olyan része, ami az embernek a lelki dimenzióját fejleszti. Ha megnézzük a gondolkodásunkat, olyan ütemben fejlődik, hogy az lenyűgöző, nagyszerű. De ha a kapcsolatainkat, az érzelmi életünket, az akaratunkat vizsgáljuk, akkor már nem feltétlenül mondhatjuk, hogy olyan jó irányban haladunk. Azt gondolom, nagyon fontos lenne átgondolni, hogy a művészetnek milyen helye van az ember életében. Ez nem csak annyi, hogy eljárogatok alkotgatni valahova, hanem ez a mindennapokban hat ránk – mindenfajta művészet: az irodalomtól kezdve a zene, a dráma, a rajz. Ez emberebbé teszi az embert.”

Bővebben: http://tantrend.hu/hir/muveszet-nem-holmi-vasarnapi-uri-huncutsag-beszelgetes-waldorf-pedagogiarol

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s