Arany János – Szent László-projekt

Arany János – Szent László-projekt

Hunyadi-Buzás Éva kolléganőmmel remekül együtt tudunk dolgozni. Szakjaink is jól kiegészítik egymást: ő történelmet és németet, én magyart, ének-zenét és erkölcstant tanítok az osztályban, ahol ő osztályfőnök, én a helyettese. Minden együtt áll ahhoz, hogy különböző projekteket valósítsunk meg – és tesszük is!

Közös munkánk legelső gyümölcse egy olyan projekt volt, amely igazán különösebb fontolgatás nélkül, igazán ad hoc „jött”. Adott volt 2017-ben az Arany János-év, és adott volt a Szent László-emlékév is. Nos, mi ezt a kettőt „hoztuk össze” egy gazdag projektben. Olyan sok és kacskaringós kapcsolódási pontot találtunk nagy költőnk és szent királyunk között, hogy kolléganőm alkotott egy képes vázlatot – ő csak a képeket kereste össze, majd a gyerekekkel együtt látták el a “nyilakkal”. Ezt kitettük az (akkor 6.-os) osztályban, hogy próbálják követni a követhetetlent…

plakát vágott.jpg

Nézzük csak: épp a Toldit olvassuk, benne Nagy Lajos királlyal. Nagy Lajos példaképe volt Szent László, a lovagkirály. S a Toldit is a lovagiság eszméje hatja át. (Napnál is világosabb, hogy a projekt zárásaként lovagi tornát kell rendeznünk!) S hogyan illeszkedik mindezekhez Arany? Hát nem csupán a Toldi költőjeként, hanem ő énekelte meg Szent László utolsó győzelmét egy balladában. Laczfi Endre a Toldiban is szerepel, de őt bízza meg a király az Arany megénekelte, tatárok elleni küzdelemmel is. (És akkor még nem is beszéltünk a már megismert Zotmund/Kund-történetről, amiben az a Béla király szerepel, aki Szent László apja…)

Történelemből már megalapozott előzetes ismereteik voltak, hiszen ez a projekt tavasszal – a Toldi elolvasása után – került sorra. Addigra már foglalkoztak a következő témákkal: Szent László trónra kerülésének körülményei, uralkodásának jellemzői (belpolitikája – törvényei, külpolitikája – hódítása); a lovagi erények. Tanultak a tatárjárásról és IV. Béláról, Nagy Lajos királyról, a törvényeiről, jelentőségéről.

Évával megbeszéltük, hogy  az előzetes ismereteken túl ezúttal nem azt a Szent Lászlót kívánjuk közel hozni a gyerekekhez, amelyikről a történelem hiteles adatai szólnak, hanem a „másik”, legendabelit, csodás történetek hősét, akit olyan elragadtatással őrzött a magyarság emlékezete. Már az irodalom tantárgy első nagy fejezetekor előtérbe került néhány dolog: az egyik az „apáról fiúra” szálló történetek: azoknak a neve marad meg így, igazi szeretettel átfűtve, akik igazán méltók voltak rá. A másik: szokjuk meg, hogy – akárcsak a meséknél – ki-be járkálhatunk a valóság és a csodák határán ezekben a történetekben; a csodás elemek természetes részei e cselekedeteknek, épp a megtartó, megörökítő, szerető emlékezet bizonyítékai.

Szerződést kötöttünk: katt: Szent-László-szerződéspdf

Körvonalazódtak a tennivalók. Rengeteg képanyagot gyűjtöttünk, ellepték a terem falát a különböző viseletek, rajzok, iniciálék. Emellett folyamatosan hordták be a gyerekek a jelmeznek valókat: mindenféle textilt, függönyt, drapériákat, ágyneműt, lepleket, mellényeket. Gyűltek a díszek, kiegészítők is: fátyolnak valók, szalagok, láncok, brossok.

WP_20170412_08_56_04_Pro.jpg

Elérkezett a nap, amikor mindezekből lovagkori öltözékeket kreálunk – szigorúan törekedve arra, hogy stílusban maradjunk! Az egyik rajzon úgy megtetszett a trubadúr szerepe egy fiúnak, hogy nosza át is lényegült – lantos helyett gitárossá… Egyik ötlet hozta a másikat: a várkisasszonyoknak öltözött lányoknak adott szerenádot ez a trubadúr 🙂 Újabb ötlet: készüljenek ezekből a fotókból iniciálék!

Katt: iniciálék másolata-converted (1)

A fenti PPT utolsó eleme az ismert legendát jeleníti meg: Szent László üldözőbe veszi a magyar leányt elraboló kun vitézt. Nem hagyhattuk ki ezt a lovas jelenetet, hiszen az egyik kislány lovagolni jár, ki is használtuk ezt a lehetőséget. (Nagyon emlékezetes maradt ez a lovas délután: nem is olyan egyszerű és nem is veszélytelen műfaj ez! Óriási segítséget kaptunk a ló gazdájától, az oktatótól, köszönet érte.)

Lovas képre szükségünk volt a másik nagy „vállalkozásunkhoz” is. Arany János Szent László-balladájából készítettünk egy diasorozatot. Ezt hatalmas munka előzte meg: a gyerekek csoportokban beszélték meg, hogyan, hány képbe sűríthetjük a történetet, s a képekhez mely 2-2 sort válasszuk a műből képaláírásnak. (Maga a vers se értelmezhető könnyen: segítségül megnéztük a Magyar mondák-sorozatból az idevágó részt:  https://www.youtube.com/watch?v=gsvznDe7IMo )

A képek pontos megtervezése után következett a szereplőválogatás, a jelmezek kialakítása, a kellékek összegyűjtése. Ehhez persze a tatárok harci öltözékeit is tanulmányozni kellett. A jelmezek el kellett, hogy különüljenek: magyar ill. „vademberes” tatár jellegűre.

Elérkezett a fotózás napja, kivonultunk az iskolánkhoz közeli Érsekkertbe. Szívmelengető volt, hogy némelyik fiú nagy lelkesen az utcán is a harci jelmezben jött végig! 🙂 Sok-sok nevetés közepette elkészültek a fényképek. (Viccesen oldottuk meg pl. a következőt: a legyőzött, földön fekvő tatárok testére jelképesen ráhelyezik lábukat legyőzőik. Igen ám, de ezt hogy oldjuk meg egyetlen pár stílusos csizmával? Hát úgy, hogy az egyik vitéz a jobb lábast vette fel, a másik a bal lábast. Másik, sportcipős lábukat pedig igyekeztünk takarásban tartani…)

A legendában és a balladában szó esik a hermáról is, ami eltűnt a csata idejére, majd átizzadva került meg. Nos, a hermát is elkészítették a gyerekek papírmaséból, rajz szakos kolléganőnk segítségével.

WP_20170411_13_43_30_Pro.jpg

Az osztály digitális „szakemberei” dolgoztak még az anyagon, íme a végeredmény:

Katt: Szent László utolsó győzelme 2 másolata-converted

Ezeket a munkákat sok egyéb, kiegészítő tevékenység is kísérte. Íme a “pók”, azaz e tevékenységek sora tantárgyakra bontva:

Katt: Szent László-pók pdf.

És néhány alkotás:

Árpád-házi szentek és attribútumaik énekóráról:

szentek vágott.jpg

Történelemórán készült címerek:

címerek sok.jpg

címerek sok2.jpg

címerek sok.jpg3.jpg

Rajzórán festett gótikus üvegablakok:

üvegablakok vágott.jpg

Mindezeken túl még elmentünk a minorita templomba megnézni Szent Hedvig (Nagy Lajos király lánya!) ereklyéjét is.

szt hedvig vágott

És a legnagyobb izgalom, a legnagyobb „dobás”: a lovagi torna! Természetesen ennek is alaposan utánaolvastunk, így született a forgatókönyv.

Dobosunk és trombitásunk is van az osztályban, így dobszóra és (felzászlózott) trombita szavára vonult be a király és kísérete: a kisasszonyok és lovagok.

P1030108P1030109

 

A herold köszöntötte őket, ismertette a kihelyezett címereket, majd következtek a mutatványosok, „csepűrágók”. (Esetünkben ők három kötélugró kislány, egy ördögbotos fiú, és néhány másik lány látványos ugrócsoportja voltak – ők testnevelésórán gyakoroltak, tanárnőjük segítségével.) A konferálást és a mutatványosokat időnként az udvari bolond „zavarta meg” fricskáival, szemtelenkedésével 🙂

És következett a fő attrakció: a lovagi torna a különböző versenyszámokkal. A küzdelem válfajait igazgatónk gyakorolta velük, aki egyben az osztály testnevelő tanára. Öröm volt látni, mennyire komolyan veszik a fiúk a versenyt – amiben keveredtek a korabeli elemek a mai, modernekkel. Megmutatkozott a férfivirtus!

Boti dob.jpg

A korabeli krónikák női futóversenyről is írnak, ezért zárásként ez sem maradhatott ki:

lányfutás.jpg

Jó móka volt!

(Köszönet a gyerekeknek és szüleiknek a fotók közzétételének engedélyezéséért.)

2018. október 21.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s