Őszi szünet utánra

Szünet utáni első óra: „Gyerekek, a mai órán…”

Csak ezt ne!!!

Legyen átmenet a hosszú szünet, az újbóli találkozás és a tanulás egymásutánjában! Talán így nem olyan fájdalmas a gyerekeknek… És mindig is izgatott, hogy a „felnőtt” társadalom évszázadokon át ránk hagyományozódott szokásait hogyan élik meg csemetéink; hogyan viszonyulnak az újakhoz, amik inkább nekünk újak, nekik már természetesek.

Íme egy foglalkozásterv akár osztályfőnöki, akár bármilyen órára. (Érdemes ilyesmire beáldozni egy órát.)

A terem berendezése: körben ülünk székeken, középen porcelántányéron vagy fémtálcán egy teamécses ég. (Persze a közelben egy pohár víz is van…) A székek alatt mindenkinek odakészített íróeszköz, kemény alátét: könyv, füzet stb.

1. Ráhangoló:

Mondókázunk: Tü-zet vi-szek, lán-got vi-szek, ki ne nézz, be ne nézz, ken-dő raj-ta. Ismételgetjük közösen tapsolással: 1 taps=1 szótag, kivéve a „ki ne” és a „be ne” szövegrészeket, itt 1 tapsra 2 szótag esik. (tá-tá-tá-tá végig, az említett helyeken titi). Megkérem őket: erre – a szótagok és taps arányára – különösen figyeljenek.

Ezután nehezítés: közösen folytatjuk a tá-tá-tapsot, de minden szótagot sorban más-más gyerek mond, szépen körben, szabályosan. Ha ügyesek vagyunk, olyan folyamatos lesz, mintha egyetlen ember mondaná. (A kritikus helyek valóban kritikusak!)

2. Gondolkodtató:

Láng alakúra vágott piros, narancssárga lapot osztok mindenkinek. (LIDL-s színes papír! 🙂 )Feladat: gondolkozzatok el, és írjatok listát arról, miféle szerepe volt/van a tűznek az ember életében – akár a történelem során, akár a mai, hétköznapi életünkben. Elég szavakat írni, pozitív és negatív dolgok is szerepelhetnek.

Közzététel, megbeszélés.

Ilyenek fordulhatnak elő pl.: az első tűzcsiholás, a tűz őrzése, ételkészítés (ma is), melegítő szerep (ma is), világítás, kultikus szerep-rituálék, égőáldozat, füstjelek, tűzvész, fertőtlenítő szerep, máglyahalál, háborúk (robbantások, bombázások), mesterségek: kovács, pék stb.; ill. ma: keresztelő, temetés, egyéb egyházi szertartások, karácsony, születésnapi gyertya, tűzijáték, tábortűz, mindenszentek.

Fontos kitérni arra, mi a szerepe pl. a gyertyalángnak, miért jó a tüzet nézni? (Segít elvonatkoztatni, más dimenzióba emel.)

3. A legfontosabb következik.

Kötött mondat: sorban mindenki fejezze be a saját érzései szerint ezt az elkezdett mondatot: Én azért szeretek/nem szeretek ilyenkor temetőbe menni, mert…

(Általában – talán épp a középen pislákoló mécses, az intim hangulat hatására – szépen megnyílnak a gyerekek. A „kötött mondat” mint módszer különösen jó a bátortalanabbaknak: nem kell gondolataik formába öntésével bajlódni, mégis meg tudnak nyilatkozni. Ebből az egy-egy mondatból bizony sokat megtudunk róluk, családjukról, szokásaikról, gondolataikról. Olyan osztályban, ahol kis óraszámban tanítok, kevesebb idő jut beszélgetésre, különösen sokat számít ez.)

4. Végül egy – nagyon rövid, nem tudálékos! – „tisztába tevés” a halloween, a mindenszentek és a halottak napja ünnepéről. (A halloween annyira jelen van diákjaink életében, ők ebbe nőttek bele, hogy kell róla beszélni, még ha az idősebb generációknak a mai napig újdonságnak számít is.)

5. Egy véleménynyilvánítással zárunk: Kissé (? 🙂 ) provokatívan megkérdezem: vajon jobb lenne-e, ha a szomorkodós temetőlátogatós ünnepet lassan kiszorítaná a vidám, ijesztgetős halloween? (A gyerekektől szoktam ilyen hangokat hallani – és az ellenkezőjét is.)

Kétféle színű, könnyen téphető, puha fonalat teszek ki középre (miután elfújtuk a mécsest). Tépj a pirosból egy darabot, ha a halloweenre voksolsz, és a fehérből, ha szerinted békésen megfér mindkettő, hiszen nem is ugyanazon a napon van.

(Áhítatos csendben, türelmesen ki szokták várni, amíg mindenki egyenként kimegy középre, és tép. Nincs kommentálás, ez szabály!)

          

2018. november 3.