(Kapcsolódva ehhez a bejegyzéshez: https://magyaroramegminden.com/2018/11/11/szakmai-artalom/)
Végül is nem magyar-, hanem erkölcstanórán próbáltam ki a nyolcadikosokkal. Mivel még nem foglalkoztunk képverssel azelőtt, mutattam nekik néhányat: https://www.google.hu/search?q=k%C3%A9pversek&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=2ahUKEwiD5qi5iObfAhVrwYsKHVMBCxkQsAR6BAgFEAE&biw=1347&bih=623
de előzőleg alaposan átnéztem, átválogattam.
Utána bemutattam nekik Szilágy Domokos versét (ld. hivatkozott bejegyzés). Tisztáztuk, “ki” a megszólított: a Szabadság allegorikus alakja. Értelmeztük a képzelt diadalív építőköveit: miért éppen ezek? Ez magyarázatra szorul, némi kitekintésre a történelmi-társadalmi hátteret illetően.
Minderre azonban 10-15 percet érdemes csak szánni, hiszen a lényeg, az alkotás csak ezután következik! A vers fogalmát tágan értelmeztük: a diadalív építőelemei lehettek szavak, kifejezések, esetleg mondatok, mondattöredékek. A gyerekek legnagyobb része édesanyjának épített diadalívet, néhányan iskolájuknak. A legnehezebbet (mások miből tudnának neked diadalívet építeni=mi mindent, milyen pozitívumokat adtál át magadból) senki nem választotta…
Íme, néhány megvalósítás:
Érdemes kipróbálni! Nemcsak erkölcsi-érzelmi-esztétikai, de szókincsfejlesztő hozadéka is van!
2019. január 11.