Tetszik – nem tetszik…

… a Halloween akkor is itt van, tért hódított, és ez már visszafordíthatatlan.

De kell-e visszafordítani?

Ilyenkor, mindenszentekhez közeledve még mindig sok megbotránkozás, ellenvélemény, elutasítás hangzik el, főleg az idősebb korosztály részéről. Jut ezekből bőven a közösségi oldalakra is; ezekben a posztokban élesen szembeállítják a harsány-ijesztgetős halloweenezést a csöndesebb, áhítatos mindenszenteki megemlékezéssel.

A fiatal felnőtt nemzedék a saját gyerekein, a nagyszülők az unokáikon, mi, pedagógusok a tanítványainkon is látjuk, hogy a jövő generációi igenis kedvelik, befogadták ezt a kelta eredetű, majd amerikai közvetítéssel sokfelé elterjedt hagyományt. Bőszen készítik a boszorkány- és vámpírjelmezeket az óvodákban, töklámpást az iskolákban. Nem hiszem, hogy össze kéne vonni a szemöldökünket. Pszichológusok a megmondhatói, hogy az ember – természeténél fogva – amitől fél, azt kineveti, nevetségessé teszi, vagy legalábbis viccelődik vele. A halál, a halál utáni lét nemcsak félelmes, de babonásan vonzza is az érdeklődést: az egészen kicsi, olvasni nem tudó gyerekek is ott nyitják ki a képeskönyvet, ahol félelmet keltő képet látnak. Az sem véletlen, hogy akkora sikere van a kicsik körében a Coco című animációs filmnek. https://hu.wikipedia.org/wiki/Coco_(film,_2017)  Mindenki szíve joga, hogy eldöntse: belefér-e az ő ízlésvilágába ez a film, a gyerekekre gyakorolt hatása azonban egyértelmű.

Coco.jpg

Nos, Vekerdy Tamást idéztem itt a közelmúltban, aki óva intett attól, hogy gyerekeinket érzelmi hazudozásra kényszerítsük. S ez bizonyára fordítva is igaz: akár kelta, akár amerikai, a gyerekek „kitombolják” magukból a félelmeiket, amikor boszorkánynak vagy szellemnek öltözve csontvázkézzel ijesztgetik egymást.

Másnap aztán nyugodtan mehetnek a temetőbe gyertyát gyújtani. Megfér a kettő egymással. Naptár szerint is megfér: október 31. Halloween; november 1. mindenszentek; november 2. halottak napja.

(Elmélkedés a szigorúaknak szánva: igaz ugyan, hogy a Halloween nem magyar szokás, de vajon a magyar szokások egyfélék-e? Sütő Andrásnál olvashatjuk, hogy az ő – református – temetőlátogatásaikra bizony vitték a borosüveget, s az elhunyt szokásait idézgették derűsen. A katolikus falvak öregjei ezt is rossz szemmel néznék…)

Csitítsuk hát le a zsörtölődőket. Van már Valentin-napunk is (baj?), van Halloweenünk is, változik a világ. És segítsünk az aprónépnek tököt faragni!  🙂

grétimarci.jpg

  1. október 29.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s