A mesének vége…

… mármint a mese-témának 5. osztályban.

És következik a – számomra – legundokabb kötelességünk: a számonkérés, témazáró (jaj!) Mellékelek egy saját összeállítású feladatlapot (A és B csoport számára is):

https://drive.google.com/file/d/1WS0gzsFscAXTqTuJnFj2FU64SYnCAShD/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1fIqeV0qeQfDAmHZfoQwrzWPyYKfgX_6i/view?usp=sharing

De számomra sokkal kedvesebb – és méltóbb a meséhez! – az alkotás: a saját mese írása.

Bár a mostani tankönyvek mostohán bánnak Andersennel, én soha nem hagyom ki. A tárgyakról szóló meséi a legcsodálatosabbak: varázsol, lelket lehel beléjük az író. Sajnos praktikus szempontok is vannak: pl. A rendíthetetlen ólomkatona túl hosszú a feldolgozáshoz (nem szörnyű, hogy ez is lehet szempont?), pedig de sok rétege is van! Én így A teáskannát szoktam velük feldolgozni: a terjedelme is ideális, megérinti őket, és további irányt szab az alkotó munkának.

Szép gondolataik születnek arról, hogy hogyan, miért változott meg a rátarti teáskanna természete – itt mindig írásban kérem a véleményüket: hadd foglalják szavakba, hogy aztán gyönyörködhessem bennük! Az első óra a bemutatásé, a beszélgetésé, újraolvasásé – ami soha nem öncélú, szívesebben alkalmazom a válogató olvasást (keresd ki! olvasd fel!).

A második órán aztán „tanuljuk a szakmát” Andersentől.

Elmondom a gyerekeknek, hogy ők is tárgyról fognak majd mesét írni (dupla órás iskolai fogalmazás lesz), méghozzá ahányan vannak, annyiféle tárgyról. (Erről majd később.)

  1. Figyeljük meg, hogyan kezdi a mesét az író! Szokásos mesekezdés: Volt egyszer… Azután jön a lényeg: bemutatja a környezetét, hol is élt ő, kiknek a társaságában.

Feladat: Írj bevezetést egy képzelt fogalmazáshoz! Válassz egy tárgyat, mutasd be, keltsd életre, lehelj bele lelket! Népesítsd be a környezetét! Vagy éppen nem volt társasága, magányos volt?  Hogy érezte magát a tárgy-főszereplőd? Boldog volt? Elégedett? Ha nem, miért nem? Miről álmodozott, mire vágyott?

Adok nekik jó néhány percet, majd felolvasunk néhányat. Ez az óra a gyakorlás, tanulás ideje, ilyenkor szabad javítgatni, nyesegetni a hibákat.

  1. A mese nem mese, ha nem történik benne semmi… A bonyodalom kifejezést még nem használjuk, de megfigyeljük, érezzük, hogy valami olyannak kell jönnie, amitől felborul az egyensúly. Andersen itt mintegy „mellékesen”, egy hosszú mondat 3. tagmondatában „hozza” a bonyodalmat egy de kötőszóval kezdve. Mi nem így teszünk. Állandó mesefordulat: Egy napon… vagy: Ám egy napon…

Feladat: Képzeld fogalmazásodhoz írd meg a középrész (új bekezdés, tárgyalás…) első mondatát! Kezdd így: Egy napon…/Ám egy napon… /Azután egy napon…

Meghallgatunk néhány megoldást, megbeszéljük.

  1. Következnek a kalandok. Vigyázat! Nem népmese, nem kell próbákat kiállni! A teáskannával is csak történnek a dolgok – ezt a gyerekek maguk döntik el, hogy szövik a mesét: aktív vagy passzív lesz-e a főhősük.

Feladat: Vázlatosan sorolj fel néhány kalandot a képzelt fogalmazásodban! Nem kell megfogalmazott mondatokat írni, írhatod címszavakban, egymás alá! Lehet valami fokozatosság az eseményekben – pl. a teáskannával is egyre rosszabb dolgok történtek, látszólag –, de nem muszáj.

Ezeket is meghallgatjuk. Hibalehetőségek: a gyerekek sokszor nem érzik, nem tudják, hogy a történet „magát írja”, s következetlen, esetleges, ötletszerű dolgokat írnak. Fontos ragaszkodni valamiféle belső logikához: hiába mese, tehát csodás elemei lehetnek, mindezen belül hihető, hiteles legyen.

  1. A vége, a befejezés a legnehezebb. Nézzük a teáskannát: látszólag, külsőleg tönkrement, megsemmisült, értéktelen kacattá vált. Belsőleg viszont értékessé vált, megnemesedett, megtanulta az önzetlen szeretetet. A mesében törvényszerű a változás: a végén senki és semmi nem ugyanolyan, mint az elején.

Feladat: Nézzük, hogyan változik meg a meséd végére a te főhősöd! Írj befejezést képzelt fogalmazásodhoz! Itt is segít az állandó fordulat: Azóta…

Nem árt egy történet alakításakor, ha tudjuk előre, hogy hova akarunk a végére eljutni.

Ötödikes gyerekektől ne várjunk sokat. Amit én fontosnak tartok: legyen meg a történet íve. Jusson el valahonnan valahová.

És hogy milyen tárgyakról fognak írni? Viszek egy zsákot, a tartalmát kiborítom az asztalra, és lehet válogatni! Van kisautó (kié lehetett?), leszakadt gomb (kinek a ruhájáról?), ládika, üveggolyó, nyaklánc, kagyló, régi ceruzacsonk, kártyalap stb. Ha kiválasztotta azt, amelyik megszólította őt, odaviszi a padjára, nézi, barátkozik vele – és elindul a képzelet…

Olvasni, javítani is izgalmas! Mennyi mindent elárul róluk…

teáskanna.jpg

 

  1. október 23.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s