Egy hete folyik a digitális oktatás. Számtalan hasznos, ötletes, szórakoztató on-line játék, feladatlaprendszer kínálja magát bevetésre készen. Magam is ajánlom ezeket tanítványaimnak.
Nekem azonban nagyon hiányzik a lényeg: a személyes találkozás, a gyerekek visszajelzései. Bár lehet – és kell is – videós órákat tartani, itt lehet magyarázni, kérdezhetnek is, de ez mégsem pótolja a valódi jelenlét varázsát.
A feladatok kiagyalásakor is arra törekszem, hogy a megoldásban valamit magukból, a kreativitásukból is beleadhassanak. Apró dolgokban gondolkozom, hiszen hosszabb szövegek gépelése nehezen megy nekik – bár létezik a hangdiktátumot írott szöveggé alakító funkció, de itt kellő türelem szükséges a gyerekek részéről a hibák szöszmötölős javításához…
Egyet közlök a sok apróság közül, aztán majd folyamatosan a többit is. Mi éppen a Toldit olvassuk most 6.-ban.
Mi lenne, ha közel 700 éves álmából valóban felébredne Toldi… és – mondjuk – beköltözne a szomszéd házba? Nem járvány idején, hanem egy átlagos, békés hétköznapon. Szegény vitézünk nehezen találná föl magát a 21. században! Miket tanácsolnál neki? Írj legalább 5, de legfeljebb 10 tanácsot, ami segítené a beilleszkedésben, a mindennapokban! Jól gondolt át, milyen világból jött ő, és milyen a miénk, ahova érkezett!
Nem tilos a humor! 🙂
2020. március 22.
Magyaróra meg minden 