Találkozások

Mindannyian fontosnak tartjuk, hogy tudjunk tervezni; lássuk, milyen napok, hetek állnak előttünk. Ennek a tanévnek a kezdete csupa bizonytalanság: talán még napokkal előre sem kiszámítható, mit hoz. Az előkészítés során jómagam is vártam-vártam, hogy mikor fog el az a jól ismert lendület – mindhiába. Üresség odabent…

Aztán ma végre találkoztunk velük, a tanítványainkkal. És végre beindult az a valami, ami nem hagy szomorúnak vagy csüggedtnek lenni. A gyerekek szemébe nézve nem lehetünk aggodalmasak vagy tanácstalanok. Sokan bevallották: talán soha nem várták úgy az iskolakezdést, mint most. Hiszen soha nem is nélkülözték még ennyi ideig egymás társaságát, mint most. Azt láttam ma: várnak tőlünk, elvárnak tőlünk. Tartalmas napokat, jó ötleteket. Ha egy hétig, egy hétig, ha – jó esetben – hónapokig vagy tanéven át, akkor addig. Ha élőben, úgy, ha távoktatásban, úgy is. És figyeljük majd meg magunkon: jönnek is szépen sorban az ötletek! A gyerekek várakozása feltölt minket.

Nemcsak tanítványainkkal történt meg az első találkozás, hanem az új tankönyvekkel is.

Magyar szakos kollégáimmal együtt letörten olvastuk az év első hónapjaiban az új kerettantervben rögzített állásfoglalást: A magyar nyelv és irodalom tantárgy kötelező törzsanyagában csak lezárt, biztosan értékelhető életművek szerepelnek. (Vagyis egy írónak, költőnek meg kell halnia ahhoz, hogy műveiben felfedezzük és felfedeztessük az értékeket… Szomorú.) Később felcsillant a szemünk, amikor az Oktatási Hivatal tankönyvkínálatában felfedeztük a két (5-6. ill. 7-8. osztályosoknak tervezett) kötetet, kortárs alkotók verseivel, meséivel, novelláival, regényrészleteivel! Ez igen! Végigböngésztük a szerzők nevét, sokan le is töltöttük pdf-formátumban a köteteket. De ki szeret képernyőn olvasni? Maradt is ennyiben a dolog.

Kézbe véve viszont jó alaposan átnéztem, majdnem egy ülésre olvastam végig az 5-6.-ost, jelenleg ez rendelhető. Soha nem jöttem zavarba, ha kortárs művet akartam bevinni óráimra, de sokkal jobb, ha egységesen, gyűjtemény formájában kapja meg minden gyerek, ráadásul két évre szólóan! Nézzük.

A válogatás – legnagyobb részben – tetszik. Tetszik a friss hangvétel, a sok humor, de nem kevesebb elgondolkodtató vagy érzelmeket megmozgató írás; az, hogy valóban kedvet csinál az olvasáshoz. Ami kevésbé, de ezen könnyen változtathatunk: a műveket követő feladatok. Sokáig keresgéltem a szót, mi is a bajom velük, mit hiányolok. Talán az a mód, ahogy közelítenek az írásokhoz. Racionálisan! Hiszen ezek irodalmi műalkotások, esztétikumok! Tele lelki tartalmakkal, gyönyörködtető formai szépségekkel! Persze, ismereteket is közölnek, tanítanak, de talán nem (csak) ez a legfontosabb egy műalkotás kapcsán… Dragomán György A divatborz című írása csupa játékosság, csupa derű; formájában a mondókák, sorolók ritmusát idézi, de ennél fontosabb a tartalom, aminek a kulcsszavai nagyjából a mosolytalanság vs. mosoly. Talán nem a legfontosabb megbeszélnivaló az, hogy milyen állatok fordulhatnak elő a metrón, vagy milyen anyagból készült tárgyakat kaphat fel a szél… Krusovszky Dénes Miután című remek versének hatását inkább kioltja az utána következő 1. feladat: „Készíts hetirendet magadnak, amelyben eltervezed az egyes napi feladataidat!” És még sorolhatnám. Akadnak azért kreatívabb, a gyerekek fantáziáját megmozgató, az irodalmi művekhez felnőni képes, méltó feladatok is a kínálatban. Úgy érzem azonban, elsiették a szerkesztést; a válogatás és a módszertani rész nem egyforma színvonalú. De sebaj: ahogy az elején írtam: ezen könnyű segíteni, hiszen olyan feladatokat agyalunk ki, amelyek a mi tanítványainkra lesznek szabva. 🙂

További negatívumokkal kell folytatnom a sort. Nem hagyhatom szó nélkül a szómagyarázatok esetlegességét: olyan szavakat magyaráz, amelyeket a gyerekek jó része ismer (vagy ki tud következtetni). Így a morc szó magyarázata fölösleges, hiszen a morcos alakváltozattal biztos, hogy találkoztak. Jegyzettel látja el a tréfamester szót, ellenben magyarázat nélkül marad az ageb, a gamatság és társai.

Nem szívesen, de meg kell említenem azt is, hogy becsúszott/bennmaradt néhány helyesírási hiba is…

De hogy jóval zárjam: nagyon tetszik – és gondolatébresztő! – a Kóstolgatónak elnevezett idézetgyűjtemény az elején. Egy ötlet hozzá: anélkül, hogy elolvasnánk a gyerekekkel az idézethez tartozó művet, szárnyaltassuk a fantáziájukat (nevezhetjük divatos kifejezéssel „kreatív írásgyakorlatnak” is)! Válasszunk és írjunk föl a táblára egy idézetet, ami továbbgondolható, és kérjük meg őket, kanyarítsanak köré egy rövid történetet vagy gondolatsort. Én ezek közül válaszatnék:

„Én mindig úgy érzem,

mintha a házunk lélegezne”  vagy:

„Úgy érezte, egy sziklát is a hátára venne, csak hazakísérhesse a lányt.”  vagy:

„Egy pillanatra átéltem, milyen volna, ha elveszítenélek. Kiáltozni kezdtem a nevedet.”

Mivel az irodalomórákon zajló dolgok eredménye nehezen mérhető, nem eredményes tanévet, hanem inkább sok szárnyalást, szép pillanatokat kívánok mindannyiunknak!

olvasmányok.jpg

  1. szeptember 1.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s