október 23. – idén
Különös ez a tanév több szempontból is. A járvány rányomja bélyegét minden hagyományos iskolai programra, így a megemlékezésekre, műsorokra, ünnepségekre is. Az előírás/javaslat szerint rádióműsorban történjenek a megemlékezések – ha visszaemlékszünk, már a március 15-i is így volt, pontosan a távoktatás bejelentésének napján.
Az 1956-os forradalom emlékére jómagam több, többféle műsort is szerveztem-rendeztem, alkalomadtán közzé is teszem majd őket, de idén a hangzó megemlékezésekhez, illetve az osztálytermi, kiscsoportos ünnepre készüléshez szeretnék gondolatokat fűzni. Mert igen, ilyet is lehet, kell, sőt ez fontosabb, mint egy „hivatalos” iskolai ünnepély. Hiszen ha nem akarunk – Vekerdy Tamás szavaival élve – az „érzelmi hazudozás” csapdájába esni, valahol a lélekben is történnie kell valaminek egy-egy ünnep kapcsán, életkortól függetlenül, de életkornak megfelelően tálalva az ünnep lényegét. Megrendezett műsoraimban is törekedtem erre, de a műsoroktól függetlenül minden tanított osztályomban sort kerítettem a beszélgetésre. Ennek színtere pedig az énekóra volt, és a mai napig az. Idén is elkezdtem már, hogy legyen időnk, mire eljön az ünnep aktuális napja.
Van egy olasz dal, ami részletesen elbeszéli az 56-os forradalom történetét. Sajnos napjainkig Olaszországban sok politikai színezet rárakódott az évtizedek alatt, de a szándék tiszta volt: szerzője 1966-ban, a forradalom tizedik évfordulójára írta. (Később a római focicsapat, a Lazio szurkolói tették a csapat indulójává, e szurkolók többnyire ultrajobbos fiatalok – de erről igazán nem tehet maga a dal… Akinek mégis fenntartásai vannak, nézze végig [!] a dal történetéről szóló filmet itt: https://www.youtube.com/watch?v=18eYqH2M-eI )
Először címnek felírjuk a dátumot, majd alá lerajzoljuk a lyukas zászlót. A fókusz máris egyirányú: a legtöbb gyerek tudja, mit vágtak ki akkor a nemzeti zászló közepéből.
Egy rövid érzelmi-ráhangoló bevezetés után az első versszakot olaszul tanítom meg, nagyon motiváló a gyerekeknek:
Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est.
A hiteles eredeti dallam itt található: https://www.youtube.com/watch?v=_RsCUOiN1vE (Az eleje elég a tanuláshoz, mert a szöveg utáni közjátékok kommerszsége más irányba terelheti a hangütést.)
A további versszakok magyarul következnek. Versszakonként megállunk, és megbeszéljük a tartalmat, így maga a dal meséli el, mi is történt akkor. Beszélgetünk, én is hozzáteszem, amit hozzá kell tenni, és ők is kérdezhetnek, ill. aki tud-hallott erről valamit (a 8.-osok már tanulják is), kiegészíti. Így, a spontán beszélgetés és a dal érzelmi hatása összeadódik, valóban a sajátjuk lesz a dolog. Én nem a neten található változatokat éneklem, mivel nem szép a prozódiája, hanem Parcz Ferenc fordítását:
Induljunk, mi mind, pesti srácok,
és gyertek ti is, budaiak,
diákok, munkások, mind gyertek,
keleten mert nem süt a nap!
Emlékszem, hogy volt egy régi puskád,
hozd le most a térre, várlak ott,
és tankönyveim közé rejtve
egy pisztolyt majd én is hozok.
És testünket lánctalpak tépik,
és senki és senki nem segít,
a világ csak ül, és csak nézi
mint színházat, azt, hogy mi van itt.
Ó, kedvesem, ne mondd el anyámnak,
hogy én még ma este meghalok,
mondd azt, hogy a hegyekbe mentem,
és holnapra újra itt vagyok.
Parcz Ferenctől egy irodalmi összejövetelen azt is megtudtuk (első kézből: negyvenszer járt Rómában, s kutatta a mi 56-os forradalmunk ottani emlékeit), hogy míg itthon még a rendszerváltás után is nehézkesen indult a közterek 56-os mártírokról való elnevezése, Olaszországban 30 (!) település utcáit, tereit nevezték el róluk. Meg lehet hallgatni itt: https://drive.google.com/file/d/1nsp4GrqgR7TcXtY6jbI15-YPAoOMjE0m/view?usp=sharing
Beethoven Egmont-nyitányát is meg szoktuk hallgatni; elmesélem, hogy „véletlenül” vált a magyar forradalom jelképévé. Aztán ha mindez megtörtént, csakis utána érdemes összeállításokat megtekinteni a youtube-on.
El kell kezdeni a felkészülést, van mit megbeszélni az előttünk álló 2 hét alatt.

2020. október 11.