„Harag-versek” nyolcadikosaimtól – még távoktatásban

Bizony, ilyen is van, hogy haragszunk. És ennek a tárgyak látják kárát…

Az ötletet Lackfi János Hogyan írjunk verset? című – tanítás során is hasznos – kötete adta, annak is az Agresszív tárgyak című fejezete. Innen mutattam a gyerekeknek néhány verset:

Takács Zsuzsa: Margarin

Villával összekarcoltad a margarint.

Visszahőköltem tőle, amikor a doboz

fedelét levettem. Fájdalmadban, mondtad.

Eszerint így kell élnem.

Majd két olyan verset, amelyet Lackfi alkotókörös fiatalokkal közösen hozott létre:

Barokk kompozíció (alkotókörös fiatalok írták)

Az asztalra tettem a tálcát,

és azon barokk kompozícióba

rendeztem a kiköpött rágókat,

a penészes szendvicseket,

a tépőzáras zsepiket,

a kajafoltos bögréket,

a pohár alá döglött poloskákat,

az egészet betekertem folpakkal,

és írtam mellé egy cetlit:

KITAKARÍTOTTAM A SZOBÁDAT,

JÓ ÉTVÁGYAT!

Robbanás (ezt is ők írták)

Amikor kétségbeesésemben

már azt se tudtam,

hogy mit mondjak neked,

lerántottam

a polcról a kakaót,

hogy feloldjam tejben,

kinyitottam a doboz fedelét,

és belefújtam,

te pedig döbbenten néztél,

mennyi harag

kavarog a levegőben.

Online órán elolvastuk, megbeszéltük, fel is töltöttem nekik a kurzusba, ennek a feladatnak a kíséretében:

Bizonyos tárgyak emlékeket, érzelmeket hívnak elő belőlünk. Pozitív jelentésű lehet pl. egy préselt virág, egy mozijegy az első randevúról, egy cetli szerelmes üzenettel, a kisbaba első cipője, hajtincse stb.
A pozitív érzelmeket rendszerint nyíltan, örömmel fejezzük ki: ragyogó tekintet, mosoly, nevetés, kedves szavak, ölelés.


A negatív érzelmeket a “klasszikus” nevelés következtében igyekeznek az emberek elfojtani, lenyelni, nem nyilvánosságra hozni. “Nem illik” ennek hangot adni. Ezért gyakran a tárgyak válnak áldozatául haragunknak: bevágjuk az ajtót, elszakítjuk vagy összegyűrjük a papírt, földhöz vágunk valamit, ami eltörhet (aztán később hiába keressük a cserepeit, hogy összeragasszuk…).
Mellékelem az órán bemutatott 3 verset. A feladat: írj te is hasonlót! Lépésenként:

  • Ha nincs a valóságban, találj ki, képzelj el egy tárgyat, amin egyszer kitöltötted, levezetted a tehetetlen dühödet, haragodat, bosszúvágyadat.
  • Írd meg néhány sorban ennek a történetét! Nem kell pontosan; a bemutatott versek is csak sejtetnek. Érezhető legyen az elfojtott érzelem, aminek következtében “bántottad” a tárgyat.
  • Nem kell rím, nem kell kötött szótagszám. maguk a gondolatok adják a verssorok ritmusát.

Íme, ilyen alkotások születtek:

P. J.:

Otthagytalak a buszmegállóban.

Hazaérek. Levágom a táskám

A földre, felhangosítom a zenét,

Széttépem a buszjegyem, dübörögve

Felmegyek a lépcsőn, és együtt ordítok

Az énekessel. A szomszéd meg nem érdekel!

B. B.:

Bevágtalak,

belöktelek,

becsaptalak,

megrúgtalak.

A csattanás után a fal körülötted megrepedezett,

a vakolat leesett,

és dühös porfelhő szállott fel.

J. E.:

Feladat, iskola, véget nem érő

nyomás!

Mérhetetlen dühömet

rajtatok töltöm ki, és kárörvendve

kitörlek egyesével:

mocskos kis ceruzahegyek.

Sz. T.:

Aznap felbosszantottál

a  szavaid megrémisztettek

ahogy dobáltad a mondataid 

mintha pehely könnyűséggel kerültek volna ki

de mind eltalált,

az volt a legfájóbb hogy nem érdekelt,

nem érdekelt hogy bántasz

csalódottságom dühbe fordult

ahogy nem tudtam kifejezni magam

és csak álltam

szótlanul

csöndben elsétáltam

és becsaptam az ajtót,

hogy lásd, már engem sem érdekel.

Sz. O.: (részlet)

Elköszöntem kedvesen,

Mintha mi sem történt volna.

S amint becsukódott az ajtó,

Kerestem valami nagyot,

Amit ha hozzácsapok valamihez,

Széttörik

D.-H. Z.:

Idegesen hazajőve

Gyötrődve magamban

Semmiségen felhergelve

 Keresem a tárgyat, melyen kitölthetem dühöm

De széttörni nem fogok semmit

 Csak szépen lágyan belerúgok

Lehet, másnak kevés lenne ez,

 De még mindig több mint a semmi

V. P.:

Szemezek a magasugró léccel.

Ne vedd el tőlem, ami kedves nekem!

Ne gyűlölj, maradj a helyeden!

 Futok és ugrok.

Miért rezegsz és repülsz a mélybe?

Megbosszullak!

A győztes én leszek!

Végül egy rímes gyöngyszem:

V. N.:

Mikor már betelt a pohár, 

habár nem volt akkora kár,

a közelben volt egy vödör sár,

gondoltam: a fejedre ez odajár.

Volt mellettünk egy hómadár,

elrepült, már messze jár.

Jó, hogy a negatív érzelmeiket is ki tudják versben fejezni; örülök, hogy megmutatkoztak erről az oldalukról is. Nemcsak én, hanem ők is szívesen olvasták egymás alkotásait.

2021. május 26.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s