Még mindig kortárs!

Háy-novella a nyolcadikosokkal

Nagyon tetszett nekik, tudtam, vártam, reméltem.

A bogyósgyümölcs című novellát olvastuk (A bogyósgyümölcskertész fia című, önéletrajzi ihletésű kötetből). Mivel a távoktatásban történt mindez, így online órán olvastam föl nekik, közben megosztottam velük a szöveget – óra után persze a kurzusba is feltöltöttem.

Aki nem ismeri ezt az írást: a Kádár-korszakban nevelkedő falusi fiú álmairól, vágyairól szól; nem kevés öniróniával bemutatva a „szabad amerikai” fiatalokról való elképzeléseit. Nincs ember, és nincs fiatal, akit ne érintene meg Háy János friss hangja, jellegzetes humora, szlengben bővelkedő szóhasználata. Olvasás előtt persze tisztázni kellett velük jó néhány fogalmat, amelyet ők már nem ismerhetnek: milyen volt az a Vörös Október Ruhagyár, milyen piac a pesti Tangó, mekkora kincs volt annakidején egy nyugati farmer, milyenek voltak a bakelitlemezek A és B oldallal; az egyetem előtt pedig kötelező volt a sorkatonai szolgálat.

Itt olvasható a novella:

https://novells.wordpress.com/hay-janos/a-bogyosgyumolcs/

Beszélgettünk, majd kétféle házi feladatot kaptak:

  1. Másold ki (másolás gombbal) vagy jelöld másképpen a szövegben (pl. színezve)  azokat a részeket, amelyek öngúnnyal mutatják be a kamaszos elképzeléseket Amerikáról!
    2. Írj rövid, néhány mondatos monológot, mit gondolt, mit érzett a fiú, amikor a bátyja közölte, hogy nekiadja a farmerét!
    (Ismétlésül: a monológ E/1-ű, jelen idejű, gondolatokat, érzéseket közöl. Nem kell mondatokba szerkeszteni, lehet töredezett, ahogy jönnek a gondolatok. Jellemző írásjele a 3 pont.) 

Mint mindig, ezúttal is izgatottan vártam a megoldásokat, természetesen inkább a második feladatot. Nem először írtak már monológot, többek között éppen a tavalyi távoktatás során, az Időfutárral kapcsolatban. Sok jó írás közül egyet emelek most ki, egy fiú rendkívül tartalmas, mély eszmefuttatását. Jócskán továbbgondolta mindazt, amit a novella fölvet, általános filozófiai síkra nyit:

Hiába dolgoztam ennyit azért a fránya farmerért! Miért van az, hogy a birtoklás kevésbé kielégítő, mint a birtoklás gondolata? Lehet, nem is vágytam arra a farmerra, csak azt hittem, ha meglesz, majd valamivel több leszek. Mintha egy kirakós utolsó darabjaként egészítene ki engem. Bár a kirakós is addig móka, ameddig ki nem rakjuk, végül is ki az, aki azért vesz egy kirakóst, hogy bámulja utána? Ezek vagyunk mi, próbáljuk kiegészíteni magunkat dolgokkal. Ha megszerezzük a dolgokat, újabb dolgokért vágyakozunk, majd újabbakért és újabbakért. Így kerülünk egy véget nem érő körforgás csapdájába. De ha szerencsések vagyunk, akkor rájövünk, hogy sokkal jobb életünk lenne, ha nem próbálnánk állandóan betölteni azt az űrt, és inkább az élményekért élnénk, és nem azokért a kacatokért, amik nekünk is csak addig értékesek, amíg nincsenek a tulajdonunkban.

Milyen okos gondolatok egy 14 éves fiú tollából! Dosztojevszkij sorait juttatták eszembe: ” Kolumbusz nem akkor volt boldog, amikor felfedezte Amerikát, hanem akkor, amikor még csak kereste.”

Nagyon jó Háyt olvasni. És nagyon-nagyon jó diákjainktól ilyen bölcs gondolatokat olvasni!

2021.május 17.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s