Prométheusz – kétszer

– az 5. osztályban

Úgy alakult, hogy a rengeteg hiányzás miatt – fél osztály volt jelen – nem volt értelme továbbmenni az anyagban (új részt kezdtünk volna), így szövegértés-gyakorló feladatlapokat vittem be a 8. osztályba.

https://www.tankonyvkatalogus.hu/site/kiadvany/NT-80484

A második szöveg Lázár Ervin Tűz című novellája, a Prométheusz-mítosz parafrázisa. Jól ismertem még a Buddha szomorú kötetből, de eddig pedagógusként soha nem éreztem úgy, hogy dolgom lenne vele. Most jött el a pillanat, mivel az ötödikesekkel épp most olvastuk a hős titán történetét. (Milyen érdekes ez a „most jött el a pillanat”-jelenség is: évtizedekig raktározódik, pihen egy mű a tudatunk mélyén, míg egyszer csak szót kér, aktívvá válik… 🙂 ) Kíváncsi voltam, mennyire „veszik majd a lapot” az ötödikesek, lehet-e majd velük érdemben beszélgetni a továbbgondolt történetről, eljutunk-e valami fontosig.

Mindenesetre becipeltük ezeket a munkafüzeteket – biztosítottam őket, ne ijedjenek meg, nem a 7-8.-os feladatokat kell megoldaniuk, csak a szövegre figyeljenek. Én olvastam, ők követték. Néma csöndben hallgatták, ez már jó jel!

Itt olvasható Lázár Ervin írása:

https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/buddha/buddha13.html

Először szabad beszélgetés következett. Tetszett nekik a közvetlen hang, a mai stílus, a keselyű cinikus, csúfondáros-humoros beszédmódja. Meg persze a képtelennek tűnő, utópisztikus gondolatok. érdekesnek tartották, hogy a régesrégi mitológiai “sztori” a távoli jövőben folytatódik. Megbeszéltük a részleteket; engem különösen érdekelt, minek gondolják a tűzmúzeum üvegbúra alatt lévő, láthatatlan belső tüzét. Ezt előzőleg a nyolcadikosok motivációnak nevezték, itt, az ötödikesek lelkesedésnek. Milyen szép!

Később a végére, az utolsó mondatra tereltem a figyelműket. Miért nézték az emberek boldog ámulattal az égő fáklyával rohanó Prométheuszt? Egyáltalán: honnan ismerték fel, hogy ez tűz? Hiszen évezredek teltek el azóta, hogy birtokukba vehették, és jó ideje nincs már rá szükség. Ez utóbbi kérdésre könnyen jött a válasz: egyrészt a múzeumból, másrészt az öregek elbeszéléseiből, leírásokból is volt fogalmuk róla, valószínűleg tanulták is.

Na de miért nézték boldogan? Hiszen leszögeztük, hogy a novella szerint a tűzre nincs többé szükségük! Nincs többé haszna.

Rengeteg választ meghallgattam. Jellemzően logikai megoldást kerestek. Míg egyszer csak egy kislány ennyit mondott: Mert szép a tűz! Rabul ejt, ha nézzük!

Boldog voltam, hogy nem nekem kellett kimondani, hogy eljutottunk idáig.

Bizony, nagyon fontos, hogy érezzék – különösen napjainkban, amikor a művészetek a társadalomban, az oktatásban is háttérbe szorultak –, hogy annak is helye van a világban, ami nem hasznos, „csak” szép.

Erről a témáról a tudomány felől közelítve: https://magyaroramegminden.com/2020/02/09/gyongyot-dobalni-semminek-orulni-szep-de-mi-hasznat-veszem/

2022. február 5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s