A művészetekről
Aki művészeti tárgyakat tanít: irodalmat, zenét, rajzot, gyakran kerül szembe ezzel a kérdéssel. Az óraszámokat tekintve az oktatásügy is hasonlóképpen gondolkodik. Kollégától is hallottam már – döbbenetemre! –, hogy például az ének-zene órán tanultak milyen jól jönnek majd esetleg egy műveltségi vetélkedőn…
Ennyi lenne? Szerintük is csak ennyi?
Hosszas fejtegetés helyett hadd hivatkozzam csak Freund Tamás akadémikus, agykutató szavaira. A tudományos magyarázatot ugyanis pragmatikus világunk hajlandóbb elfogadni, mintha (sokak szerint) „lila ködös” emberi teljességről, a valóság lelki lenyomatairól beszélnék. Freund sejtszinten, az agyműködés szempontjából magyarázza el a művészetek fontosságát. Idézem:
“több időt, kapacitást kell hagyni az agyunknak a belső világ impulzusainak hatékonyabb megjelenítésére, bevonására magasabbrendű idegműködéseinkbe, többek között a külvilág információinak eltárolásába, előhívásába. Ez megoldást jelenthet az információözön kezelésére, ugyanakkor megakadályozza a lelki elsivárosodást, és növeli a kreativitást.
Igazán nagy baj akkor van, hogyha nincs mit megjeleníteni, bevonni, mert sivár a belső világ, kifogyott a tinta a pecsétnyomó szerkezetből. Ezért mondtam el már számos fórumon, hogy a fiataloknak sokkal többet kellene foglalkozniuk az érzelemvilágot leginkább gazdagító művészetekkel, fejleszteni (és nem leépíteni) kell a művészetoktatást a középiskolákban, és vissza kellene hozni az erkölcsi-etikai-vallási nevelést is. A diákok járjanak színjátszó körbe, szavaljanak, írjanak verset, rajzoljanak, fessenek, járjanak kerámia szakkörbe, vagy muzsikáljanak, ha a hangszer nem megy, énekeljenek kórusban. Nem szükséges, hogy már az egyetemi anyagot is megtanulják a természettudományi tárgyakból, hogy biztosan felvegyék a gyereket – azt majd ráérnek az egyetemen. De az érzelemvilág gazdagításának igenis ebben a periódusban van itt az ideje. Minél szélesebbre kell tárni bennük a befogadás folyosóját a külvilág és az agy között, mert ugyanezen a folyosón közlekedik a kreativitás is, csak éppen az ellenkező irányba. “
(Érdemes az egész cikket elolvasni itt: http://www.magyarszemle.hu/cikk/20070712_tanulasi_folyamatok_es_belso_vilagunk)
A szerző a középiskolás korosztályról beszél. sokszorosan igaz hát mindez a fiatalabbakra, az általános iskolásokra!
Bátran álljunk hát ki tárgyaink mellett: az ember – és csak az ember! – verselő – olvasó – játszó – éneklő – zenélő – táncoló – rajzoló teremtmény!
- február 9.
Magyaróra meg minden 