Bartók Béla Este a székelyeknél című műve kapcsán szoktunk egy kicsit kitekinteni, tágabb körben feldolgozni ezt a témát. Néhányuk kivételével – akiknél otthon is beszédtéma a történelem s az elszakított magyarság – vajmi keveset tudnak a gyerekek arról, kik is azok a székelyek, hol élnek, milyen nyelvet beszélnek – igen, ezt is magyarázni kell! Így aztán a mű címe se mond nekik az égvilágon semmit.
A tanterv 5. osztályban ajánlja ezt a zeneművet. Ebben a korban nem zúdítok rájuk sok ismeretet, inkább érdekességeket, megfogható, felfogható mozzanatokat hozunk szóba.
Mielőtt elkezdenénk a feldolgozást, szorgalmi feladatokat adok a gyerekeknek:
- Mi történt 1920. június 4-én Trianonban? Mi lett a következménye? Egy mondattal válaszolj!
- Keress jellegzetes székely kapuról fotót, nyomtasd ki vagy rajzold le!
- Hozz egy jellegzetes székely viccet!
Az 1. kérdést nem bonyolítom túl, hiszen nincsenek hozzá történelmi ismereteik. Mindannyian láttak már Nagy-Magyarország-térképet, és ismerik a mait. Meg szoktam kérdezni: ki az, akinek a nagyszülei egy másik városban élnek? Nos, képzeljétek el, hogy egy napon máshová kerül az országhatár, és a nagyszüleitek egy másik ország lakosai lesznek, anélkül, hogy kimozdulnának otthonról. Ugyanaz a ház, ugyanaz a kert, utca – mindez immár egy másik országban…
Saját családi ereklyéim közül is bemutatok néhányat: édesanyámnak egy iskolai füzetét, beszédes első és hátsó borítóval:
A hátsó borító részletezi az elszakított területekkel elveszített erdőket, ásványi kincseket, vasútvonalat stb. Bemutatom nagymamám és húga fotóját, akik Kolozsvárról menekültek át az anyaországba; ott jómódú, megbecsült polgárok voltak – a hat testvér közül a fiúk jogot tanultak, a lányok tanítóképzőt végeztek –, de mivel jegyző édesapjuk nem akart a Román Királyságra fölesküdni, vállalták az áttelepülést s az életük újrakezdését.
Bemutatom a menekültigazolást is:
A székely kapukat szintén nagyon fontosnak tartom: nemcsak tetszetősek, szépek, sokfélék, de a kultúrájuk, a lelkületük is ott van ezekben a faragásokban. Elmondom, hogy a székely kisfiúk zsebében már igen korán ott volt a bicska, gyerekkorukban kezdték tanítani őket a faragásra, s bizony nagy szégyen volt, ha a porta kapuját s a bútorokat nem a család férfijai faragták. A kapuk feliratát is érdemes böngészni.
A székely viccek pedig ismét csak sokat elárulnak a székelyek mentalitásáról, szűkszavúságáról, furfangos, „góbé” hajlamáról.
Még mindig nem a Bartók-mű következik, előbb megtanuljuk a Székely himnuszt. Ennek mentén is sok megbeszélnivaló adódik, szélesedik a látókör. Miért nem rímel az utolsó két sor? Elkerekedik a szemük, amikor elmondom, hogy sem ezt, sem a magyar Himnuszt nem volt szabad nyilvánosan énekelni Romániában. A Székely himnusz ezért nem nyomtatásban, hanem szájhagyomány útján terjedt. Eredetileg kissé más volt a szövege, a jelenlegi változat a „nép ajkán” alakult ilyenné. Csaba királyfi mondája is szóba kerül, lenyűgöző a csillagösvényes történet.
Így aztán mire a 3. órán végre eljutunk a Bartók-műig, már ötödikesekhez illően egészen sokat tudunk erről a világról. Hátravan még a többszöri meghallgatás (zongora-, majd zenekari átirat – melyik tetszik jobban?) s közben a képzelt filmforgatás. Lassú rész: kinyílik a székely kapu, belépünk… Gyors rész: odabent vidámság, mulatozás, tánc – és így tovább.
Szeretem ezt az anyagrészt, sok-sok beszélgetést kínál, megmozgatja a gyerekeket is a gyűjtőmunka; a viccmesélés rendkívül szórakoztató – és a lényeg: jó sok minden bekerül e néhány óra alatt abba a jelképes székely tarisznyába! 🙂
2022. szeptember 26.
Magyaróra meg minden 
De klassz vagy!
KedvelésKedvelés