Egy kis nyelvhelyesség

Ismét néhány nyelvhelyességi hibát teszek szóvá – némi helyesírási tudnivalóval megspékelve.

Az ünnepek idején különösen szembetűnő – és szemet bántó! – a sok-sok jókívánság helytelen írásmódja. Értem én, persze, telítve a lelkünk, a legőszintébben kívánjuk a sok jót, de az ünnepek nevét akkor is kis kezdőbetűvel kell írni: karácsony, szilveszter, újév. S ha már újév: nem mindegy, hogy boldog újévet kívánunk – vagyis január 1-jére, arra az egyetlen napra – , vagy az egész új évre, vagyis az esztendő minden napjára jusson a boldogságból. 🙂 Ezek a tudnivalók évről évre előkerülnek a nyelvtanórákon, a sajtótermékek nyelvészeti rovataiban, mégis tele vannak a közösségi oldalak az indokolatlan nagybetűs jókívánságokkal.

Gondolom, másnak se kedvence a ne tudd meg szófordulat, úton-útfélen hallhatjuk. Logikailag még elfogadható (bár stílustalan, közhely), ha negatív dolgokkal kapcsolatban használják: ne tudd meg, milyen sokat kellett várni a rendelőben; ne tudd meg, milyen nehéz volt kilábalni a betegségből stb. Akkor válik igazán bizarrá, amikor pozitív mesélnivalót vezetűnk be ezekkel a szavakkal – hányszor hallani ilyet! Ne tudd meg, milyen kellemes volt a víz! Ne tudd meg, milyen aranyosan viselkedett velem X.Y.! Ne tudd meg, milyen isteni pizzát ettem! Fültanúja voltam, amikor a beszélgetőtárs kijavította az efféle “lelkendezést”: Azért azt szívesen megtudnám, megkóstolnám, ha olyan finom. Van még, akinek érzékeny a füle az ilyesmire…

Amikor még általános volt a magázódás – és az udvariassági formulák használata – gyakori volt a Köszönöm!-re a Kérem! válasz. Ma is léteznek udvarias és hagyománytisztelő emberek, de tegező viszonyban már furcsa a Kérem. Helyette helyesen a Kérlek! igealakot kell használni.

Szintén ragozási, egyeztetési hiba a helyén kezeli a dolgokat forma. Természetesen helyükön kezeljük, hiszen több dologról beszélünk, többes számban.

Végül: tegye föl a kezét, aki még soha nem tett föl ilyen kérdést: Kaphatok egy ímélcímet? (Vagy ha jobban tetszik így: e-mail-címet. Engem a tanítványaim kinevettek, amikor közöltem, hogy nyelvünk befogadta ezt a szót, bátran írhatjuk fonetikusan is.) Adsz egy telefonszámot? A hiba itt a névelőhasználatban van: logikusabb lenne határozott névelőt használni, hiszen határozott tárgyat feltételezünk: nem sok cím, több telefonszám közül kapunk meg egyet.

Mégis, zárszóként – és arra biztatva magunkat, hogy legyünk megengedőek –: a legnagyobb közösségi oldalon olvastam a következő párbeszédet. Egyik népszerű költőnk ajánlotta az olvasók figyelmébe legújabb kötetét, hozzátéve: Akit érdekel, hol tudja megrendelni, írjon rám! Egy kommentben tréfás feddést kapott, hangsúlyozta is írója, hogy anyanyelvünk védelmében teszi: Írjon rád? Valóban? Hová kéred? S íme a frappáns válasz: Hová? A szárnyamra, amivel leszállok a buszról. 

🙂 

Sok türelmet, (nyelvi) toleranciát is az új esztendőre!

2023. január 4.
Hírdetés

Egy gondolat “Egy kis nyelvhelyesség” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s