Jó kis (szorgalmi) művelődéstörténeti feladvány lehet a szünetre!

Harka Sáráról, erről a nagyon tehetséges fiatal íróról már közzétettem egy posztot (Lackfi János hívta föl rá a figyelmet): https://magyaroramegminden.com/2023/07/02/bohosagok/

Érdemes követni az oldalát! Most ismét találtam egy gyöngyszemet, ami a diákoknak is szórakoztató és hasznos lehet:

HASONLÓ VÉGZET

– Mondd, Apa, miért ültek ezek a pucér emberek az asztalunkhoz? – kérdezte a fiú, és meghúzogatta apja, Tell Vilmos tarisznyáját, hogy az végre rá figyeljen.

– Én igazán nem bánom – válaszolta az pirulgatva, miközben alig bírta elszabadítani a tekintetét Éva édeni felsőtestéről. – Csak ezt a borzalmas kígyót ne hozták volna magukkal.

Ádámot nem feszélyezte, hogy az asztalnál ülők mind rajtuk köszörülik a nyelvüket és legeltetik a szemüket, hiszen akkor még nyoma sem volt a szívében szégyennek vagy féltékenységnek. Inkább kedvesen az asztal túloldalán ülő, daliás szőke ifjakhoz fordult.

– Önök kicsodák? – kérdezte.

– Parisz vagyok, Trója királyfija, Priamosz és Hekabé fia. – A „királyfi” szóra az asztalnál ülő Hófehérke felragyogott. – Ő pedig itt mellettem Helené, Zeusz és Léda leánya.

– Hófehérke vagyok – nyújtotta Parisz felé a kezét sűrű szempillarebegtetéssel a hollófekete hajú, tejfehér arcú leányzó. – Ezzel a kedves öreg banyával pedig nemrég találkoztunk.

A banya erre csak magában vihorászott olyan igazi ördögi kacajjal.

Most, hogy végre Tell Vilmos levette a tekintetét Éváról, nem tudta nem észrevenni, hogy mind Helené, mind Hófehérke is feltűnő szépségű hölgyemények. Micsoda kitűnő asztaltársaság, mosolygott magában.

– Én pedig Bill Gates vagyok – mutatkozott a modern öltözetű férfi az asztalfőn, holott őt senki sem kérdezte. – 1955-ben születtem.

– Ezerkiláncszázötvenöt? – hökkent meg Helené.

– Született? – csodálkozott Éva.

– Bill?! Szerencsétlen halandó! Micsoda egy lehetetlen nevet választott önnek az apja! – szörnyülködött Parisz, aki a saját gyermekeit Korüthosznak, Idaiosznak, Bunicusnak és Aganosznak nevezte el.

– És maga? – fordultak most egyszerre mind a fehér parókás öregúrhoz, aki eddig mélyen a gondolataiba mélyedt, mintha számolt volna valamit magában. Az öreg most feltekintett, és zavartan nézett körül, szóhoz sem jutott hirtelen.

– Isaac Newton lehet, ha nem tévedek – szólalt meg Bill Gates. – Valahonnan a tizenhetedik, tizennyolcadik századból?

– De hát honnan tudja? – döbbent meg az, mire Bill csak mosolygott.

Ekkor megjelent az öltönyt viselő pincér, és az asztalnál elhalkult a sutyorgás. Egy ezüsttálcát egyensúlyozott a magasban, a tál közepén egy fényes, vörös, ínycsiklandó gyümölccsel.

– Kié lesz az alma? – kérdezte.

Erre az asztalnál ülők mind feltették a kezüket.

Ez az írás rendhagyó módon született: előbb volt meg a szellemes rajz, s ahhoz írt Harka Sára egy nem kevésbé szellemes történetet. Érdemes egyelőre kép nélkül felolvasni a gyerekeknek a történetet, utána mutatni meg a rajzot (nem árt néhány percet várni, hogy mindenkinek “leessen” a poén 🙂 Ezt követően adhatjuk föl a szorgalmi feladatot: melyik szereplő hogyan kapcsolódik az almához?

Jó szórakozást!

2024. december 14.