A zene világnapjára

Ötletek 

  1. Kampány a zenének. Volt olyan év, amikor az iskolába érkező gyerekeket már az udvaron jól kihangosított zene várta, ez az élmény minden szünetben folytatódott. „Toplistás” komolyzenei részleteket választottunk, igazi kedvcsinálókat, meg is lett a hatás.

Belépve a suliba dekorációként régi bakelitlemezek csüngtek-függtek itt-ott, az aula paravánján zenei totó, amit osztályonként meg lehetett fejteni. Fölfelé tartva a lépcsőkön, a falakon zenéről szóló idézeteket olvashattak. Ezek az idézetes papírcsíkok iskola szerte mindenütt felbukkantak. És a szünetekben: zene, zene, zene!

Jó sokat készültünk rá, hetekig szerveztük, írtuk, előző nap késő estig dekoráltunk, de megérte!

bakelit.png2.jpg

  1. 2006-ban emlékeztünk meg a nándorfehérvári győzelem 550 éves évfordulójáról. Gondolva egy merészet: a déli harangszót „hangszerjátéknak” fogtam fel, és erre fűztem fel a zene-világnapi koncepciót. A hangszórókból ezúttal csengő-bongó, „harangos” zenei részletek szóltak. Az aulában az üveges vitrinekben csengettyű- és harangkiállítást csodálhattak meg az érdeklődők, különlegességünk egy ministránscsengő volt, amit a reggeli mise után hozott be lóhalálában egy kántor apuka 🙂 A paravánon ezúttal harangos totó várta a megfejtőket.

A délelőtt fénypontjaként pedig a nagyszünetben az aulába tódult a tanulóifjúság – már aki odafért –, és együtt énekeltük Mozart Bűvös csengettyűjét és a német Bimm-bamm-kánont.

harang.png

  1. Ritmuspercek címet kapott egy újabb zenei világnap programja, amely szintén egy nagyszüneti közös zenélésben teljesedett ki. Az énekórákon gyakoroltuk Orff Taps-rondóját, ezt szólaltattuk meg közösen. Biztosra mentünk: a rondótémát sikerült fejből megtanulni, de az epizódokat a jól bevált papírcsíkokra (faxpapír) írva kiragasztottuk a falra, jó magasra, hogy mindenki lássa.

Nagyot szólt!

taps.png

  1. „Utcazenészek”. Bizony! Kalapot nem tettünk ki, de oda lehetett menni hozzájuk, megszólítani, körüljárni…

A gyerek belép az iskolába, az aulában egy népzenész banda fogadja: hegedű, brácsa, bőgő – ahogy kell. Megy föl az osztályába, hát a lépcsőfordulóban egy furulyás billegteti az ujját. A másik épületszárny egyik zugában egy zongorista fiú játszik könnyűzenét, amott egy xilofon kalapál kedvesen, másutt két fuvolista lány duettezik, megint másutt lágy gitárpengetésé a főszerep. És így tovább… És minden szünetben cserélődtek a zenészek, a helyszínek! A közös éneklés ekkor se maradt el; a nagyszünetben népdal-quodlibetre gyülekeztünk: a lányok az „Acsitárit” énekelték, a fiúk az „Ajólovast”.

DSC00402.JPG

  1. Idén is készülünk – a kolléganőm ötletével –, de ez még titok!

                                kérdőjel.png

2018. szeptember 13.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s