Iskolánk profilját erőteljesen meghatározza az, hogy minden évben indul egy sportosztály. Amikor az új ötödikesekkel találkozom, mindig ezt a novellát veszem elő.
https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/foci.html
Nem kifejezetten gyerekeket szólít meg, sőt. De annyira erős a nyitása, hogy már az első sorok olvastán beléjük szorul a levegő… Én olvasom fel persze, ők a szemükkel követik, bekapcsolva a kis „házimozit”. (Így nevezem a belső képernyőjüket, amire már első találkozásunkkor, és később is, sokszor felhívom a figyelmüket. Olvasáskor, történetmeséléskor aktivizálni!!!)
Hála a zseniális Lázár Ervinnek, észrevétlenül járkálnak a gyerekek ki-be a dimenziók között, valóság és csoda határán. Nem ez mindennek az alapja irodalomórán?
A több jelentésrétegből nyilván azzal foglalkozunk csak, ami első olvasásra megragadja ezeket a 10-11 éves gyerekeket. A beszélgetés, részletek újraolvasása után kétféle nagyon izgalmas szorgalmi feladatot szoktam adni:
- Próbáld a focilabdával azt megcsinálni, amit ez az „elegánsan öltözött úr” a srácok között, a téren megtesz! Videóra is veheted, és úgy mutathatod be! (A focisták fantáziája azonnal beindul, az oxford fogalmát az edzőjükkel szokták tisztázni. Aztán hogy a videóra mi kerül, azt meglátjuk… 🙂 )
- Közvetítsd az Európa-bajnoki döntő utolsó 5 percét, mint egy sportriporter! Hangfelvételt is készíthetsz, úgy is bemutathatod!
Nem volt még gyerek, akit ne bilincselt volna le ez az elbeszélés.
Most épp várom, hogy elkészüljenek a videók, hangfelvételek…
2018. szeptember 19.
Magyaróra meg minden 