Elkészültek a versvideók!

Nyolcadikos tanítványaim képfantáziái két Ady-versre

(Október 24-i bejegyzésemhez kapcsolódva: https://magyaroramegminden.com/2018/10/24/versklipek/)

A fantáziának itt valóban nagy szerepe lesz, ezúttal az olvasó fantáziájának is. Ugyanis az elkészült versklipekből (a személyiségi jogok okán) mindössze hármat tudok megmutatni – ezeken nem a gyerekek, hanem „csak” összeválogatott képek szerepelnek.

Előbb néhány szó a munkafolyamatról:

Eredeti tervem a Párisban járt az Ősz megfilmesítése volt. Megismertük a verset, de csak annyit beszéltünk róla közösen, amennyi a belső képteremtés elindulásához elegendő. A fő szempontom ennél a versnél: ha filmre vinnéd, mi az, ami valóban látszik is a filmen, a külső szemlélő számára is megjelenik; és mi az, ami csak a lírai én lelkében történik meg, a néző számára láthatatlan? Vagy mégsem az? Lehet sejtetni valahogy? Létezhetnek erre filmes eszközök?

Ezután csoportokba ültek (ezúttal ők választottak maguknak munkatársakat, hiszen fontos, hogy valóban együtt tudjanak dolgozni), megalakultak a „stábok”. Kértem őket, írjanak részletes forgatókönyvet, ebben szerepeljen a forgatás helyszíne, napszak, fények, esetleges díszletek, szereplő(k) – megjelenítik-e vajon az Őszt, vagy csak utalnak rá valahogy? Ha megjelenítik, milyen nemű, korú, öltözetű stb.? A főhős ruhája, testtartása, mozgása, öltözéke mind-mind fontos mozzanat lehet.

Biztattam őket: ha nem akarják/nem tudják „eljátszani”, nem akarnak személyesen megjelenni a kisfilmen, akkor válogassanak (vagy fotózzanak) hangulatukban ideillő képeket, mondják alá a verset, válasszanak hozzá zenét. (Ilyen megoldások is születtek, ezeket tudom itt bemutatni.)

A határidőt az őszi szünet utánra jelöltem ki. Igen ám, de közben elolvastuk a Lédával a bálban című verset is… Azonnal beindult a képi fantáziájuk… Mivel ekkor még senki nem kezdett hozzá a Párisban… forgatásához, néhányan azonnal átpártoltak ehhez a vershez. (Akadtak, akik mindkettőben részt vállaltak.)

Íme, először azok a videók, amelyekhez kész képeket válogattak: az első Sz. Réka munkája.

https://drive.google.com/file/d/1roghEL_G1e2hNskPsKl8U00LPAsDRLxo/view?usp=sharing

A másodiknak külön története van: ez az alkotó stáb (Cs. Karina, F. Molli, S. Eszter, S. Hédi) először egy olyan filmet készített, amelyikben ők maguk a szereplők. Ám a „technika ördöge” közbeszólt: elromlott a laptop, amelyikre elmentették, így (lelkiismeretesen!) sebtében egy újat készítettek – ezért lett végül képválogatás, bár néhány bevágás az eredeti filmből megmenthető volt, belekerült. Különös, szép hangulatú képsorok ezek. ( A szereplőnk háttal megy, ezért bemutathatom. Fontos, mert ennek alapján könnyebb elképzelni a többi diákmunka hangulatát.)

https://drive.google.com/file/d/1S5cjDa759u7k1Ld1492FBHU0ZN-j11kx/view?usp=sharing

És most a többi kisfilmről:

  1. Párisban járt az Ősz

A csodálatos, színes faleveles, napfényes őszi idő kedvezett a forgatásnak. (Bár tudjuk: a vers ideje nyári nap, az Ősz csak belopakodik, átsuhan…) Helyszínül a legtöbben értelemszerűen – a színek a lombok, az avar miatt – a közeli Érsekkertet s benne az Eger-patak partját választották.

Mindegyik videó láttán jólesően nyugtáztam, hogy lényegi dolgokat jelenítenek meg a gyerekek. Fontos lenne, igen, a sötét ruha, a széles karimájú kalap – Ady ilyet hordott –, a korabeli öltözék, de ezek nem lényegesek. A vers magvát arckifejezésekkel, tekintettel, testtartással, mozdulatokkal mutatták meg, őszinte csodálatot váltva ki belőlem. Ötletes, szép technikai megoldásokat is alkalmaztak: a szomorú, távolba révedő arcot körbejárta a kamera; áttűnésekkel időnként ugyanaz a mozdulatsor ismétlődött az egyes jelenetekben; hol a tétova léptekre, hol a faleveleket tépkedő kézre közelített a kép stb. Különös, bizarr hatású volt az egyik videóban az „Ősz kacagva szaladt” részletre a gyorsított felvétel, majd közvetlen ezután a végkicsengésre lassítást alkalmaztak.

Meglepetés volt B. Bianka egyénileg készített klipje: ő a Kávészünet együttes könnyedebb hangvételű megzenésítésére fotózott és vágott össze őszi képeket, úgy szerkesztve ezeket, hogy utaljon a vers lélekben zajló történéseire.

https://drive.google.com/file/d/15WxBIUMbldHgjVAV44TY8X11oMr2qVkl/view?usp=sharing

  1. Lédával a bálban

Két csoport és egy „szólista” vállalkozott ennek a versnek a képi megfogalmazására. Egyikük nem igazán vette komolyan (vagy kifutottak az időből…), a másik, népesebb csoport viszont remek munkát végzett. Tanulságos az is, ahogy fokról fokra jutott el hozzám: először nem sikerült hanggal megnyitnom, s a képsorokat nézve mérsékelt volt a lelkesedésem… Majd kiegészülve az alámondott verssel (színművész előadásában) és a zenével, minden a helyére került! Ekkor érzékeltem a vágás precizitását, a kameramozgások, -közelítések, lassítások, kimerevítések drámaiságát. És az arcok! A mozdulatok! Bámulatos!

Egyszer már írtam arról, mennyire más képek, asszociációk jönnek elő a mai gyerekeknek ugyanazokra a hívószavakra. (https://magyaroramegminden.com/2018/09/30/csak-ugyhang-kep-nelkul/) Most is ezt tapasztaltam. Nekem: bálterem, báli öltözék, karos gyertyatartók, sötét, lefátyolozott arcú, szinte láb nélkül suhanó pár, libbenő függönyök… Nekik: egy lakás nappalija, a kisasztalon tálca poharakkal; kin jelzésszerű „jelmez” (néptáncos alsószoknya, kalap, a páron: fejen körültekert fekete fátyol, fekete szakadt farmer és fekete motorosdzseki), kin hétköznapi farmer+póló. De mi is a lényeg? Bizony, nem ezek! A lényeget megint saját magukból teremtették meg, megint csak őszinte örömömre és csodálatomra.

Ráadásként, (betegség miatt) határidő után érkezett egy egyéni munka is, fantasztikus hatással. Annyira hátborzongató, amennyire ez a vers az. Fiú létére bátran alkalmazta a fekete festéket: a makulátlan öltöny-fehér ing-nyakkendő öltözékhez egészen korabeli arcot sikerült imitálni a lesimított hajjal, a festett vékony bajuszkával, és igen: a feketére festett szemmel! „Halál arc…” A közelről vett képen igazán semmi nem történik, csak ezt a kísérteties arcot látjuk, és közben hallgatjuk a verset – művészi előadásban. Aztán tágul a kép, s a pár női tagját is megpillanthatjuk (az alkotó húga) sűrű fekete fátyollal takarva…

fekete fátyol.png

 

Kissé felemás így ez a beszámoló: szavakkal nehéz elmesélni a látványt, az élményt, amit a videók nyújtani tudnak. De mindenkit biztatok: bátran fogjon bele hasonlóba, annyi új képességet, ötletet, kreativitást hoz elő a gyerekekből a megvalósítás, hogy megéri!

2018. november 18.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s