Mi is történik ilyenkor? Tisztul a természet, a féktelen habzsolás (farsang) után böjtöl a test, tisztul a lélek is… Számos népszokás kapcsolódik ehhez az időszakhoz, ám a mai gyerekeket nem igazán szólítja meg pl. a kiszebáb égetése. Mások a hívószavaik.
Ezt a foglalkozást kb. 15 éve agyaltam ki, azóta minden új 5. osztállyal eljátsszuk, legutóbb éppen a mai erkölcstanórán.
Szeretettel ajánlom erkölcstan-, osztályfőnöki vagy akármilyen órára…
A terem berendezése: körben ülünk a székeken
Szükség lesz egy kb. A3-as lapra vagy ¼ ív csomagolópapírra, íróeszközre.
- Ráhangolás:
Elolvadt a hó, vége a télnek… Mondogassuk Weöres Sándor versét ritmikusan!
Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz.
tá tá tá tá tá tá tá tá tá ti-ti tá tá ti-ti ti-ti tá
Mondogassuk úgy, hogy tapsolunk hozzá! Figyeljük meg, hogy mely részeknél esik 1 tapsra 2 szótag! (vad-a, csepe, reg-a). Mondjuk el néhányszor együtt, aztán úgy, hogy szépen, szabályosan körben mindenki 1 tapsnyi részt mond. Vigyázat: ha épp neked jut a „ti-ti”=dupla szótag, ügyes légy!
2. Kötött mondatok:
Én elkezdem, majd körben haladva mindenki mond egy mondatot, így kezdve: „Én a végén már nagyon nem szerettem a telet, mert…”
Szabályok: nem szólunk hozzá, nem minősítünk! Ha ugyanazt mondanád, ami már elhangzott, mondd nyugodtan te is.
3. A lényeg:
Ha ennyire elegünk volt már a télből, hát „dobjuk ki”! És a téllel együtt dobjuk ki magunkból is azt a rossz tulajdonságunkat, hibánkat, amitől meg akarunk szabadulni…
Kiteszem a kör közepére a lapot – akár a földre is vagy egy székre, asztalkára –, mellé egy íróeszközt. Én kezdem: kimegyek, felírom a lapra a hibámat, amitől szabadulni akarok, majd behajtom a lapot. Körben haladva mindenki ugyanezt teszi. Természetesen előtte leszögezzük: nem kukucskálunk, nem hajtogatjuk föl a lehajtott részt! És igen, komolyan veszik, áhítattal, csöndben várják végig, amíg mindenki sorra kerül. (Egyetlen szót kell csak írni, nem mondatot.) Közben persze találgatják: mi lesz ezután? Csak nem felolvassuk? Megnyugtatom őket: szó sincs erről! 🙂
Ha elkészült a lista, magamhoz veszem a papírt, még nem teszek vele semmit. Felkérem a lányokat egy rövid tanácskozásra: válasszák ki a fiúk közül azt az egyet, aki testi tulajdonságokban is ügyes, de olyan megbízható is, hogy vészhelyzetben rá mernék bízni magukat.
Hú, milyen helyzet! A lányok sugdolóznak, a fiúknak dobog a szívük… Megszületik a döntés… Tanulságos! Olykor az osztály legvagányabb, máskor legbecsületesebb – legilyenebb-legolyanabb ifja a kiválasztott, osztálya válogatja, mi a szempont. 🙂
Ez is megvan. A kiválasztott fiú kijelöl magának egy segítőt a fiúk közül.
Ekkor kigöngyölöm a papírt, és hajtogatok belőle egy kishajót. Átadom a hajóskapitánynak (=a kiválasztott fiúnak), és elindul a csapat a közeli Eger-patakhoz, ami néhány perc járásra folydogál iskolánktól. Olyan, jól bevált szakaszra megyünk, ahol ügyesen, biztonságosan vízre lehet bocsátani a súlyos rakományú hajónkat. 🙂 A kiválasztott kapitány és segédje ereszkedik le közvetlenül a vízhez, mi fentről drukkolunk.
És elúsznak a rossz szokásaink, elviszi a víz! Integetünk, egy-két kő utánadobálásával még irányt szabunk a hajónak, aztán hátra arc! Ez éppen belefér 45 percbe, sokszorosan kipróbáltam. Ahol nincs patak, lehet mást kitalálni…
Nagy kaland, szeretik! És amíg telik az a papír, szemmel láthatóan megmozdul valami nekik ott belül is…
2019. február 20.
Magyaróra meg minden 