10 érv a Maszat-hegy mellett
Ha jól számolom, idén hatodik éve dolgozzuk fel a soron következő 5.-es osztályaimmal a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényt, teljes terjedelmében. Nem otthon olvassák el, hanem együtt, az órákon. Erről először – még csak ismerkedve a szerzővel, a művel – egy 2007-es Magyartanításban írtam: http://www.trezorkiado.fw.hu/2007-5szam.pdf Aztán később nekilendültem a megvalósításnak, és máig meg sem álltam. Tapasztalataimról, módszereimről készül egy kézikönyv, addig is kedvcsinálóul:
- Mai, élő (!), kortárs író (a gyerekek sokan úgy gondolják, hogy az irodalom kizárólag régi, avítt dolog, az írók már mind meghaltak 🙂 ) Ért a gyerekek nyelvén, sokszor „összekacsint” olvasóival.
- Gyerekek a főhősök, gyerekszemmel kapjuk a mesét.
- Rendkívül szórakoztató, lubickolhatunk az ízig-vérig mai történetben, helyzetekben, parodisztikus részletekben.
- Szellemes, humoros, sok-sok mai utalással (filmek, filmszereplők, focisták, mobil, internet stb.), így diákjainkat is megszólítja, sajátjuknak érzik.
- Rengeteg a modern, mai kifejezés, szleng, szórövidítés – de úgy, hogy mindez természetesen simul a nyelvezetbe, nem erőltetett, és nem ront a mű értékén. Varró Dániel igazi virtuóza a nyelvnek: élvezet olvasni a szójátékait, játékos rímeit.
Ha valaki feltétlenül ragaszkodik a szigorúan vett tanító-nevelő célzathoz, hát tessék:
- Pozitív a végkicsengése: a jó diadalmaskodik a rossz felett 🙂 (bár sokáig nem úgy tűnik, jó ideig minden a feje tetején áll)
- Számtalan irodalomelméleti dologgal találkozhatnak ebben a műben, amiket nem kell megtanítanunk még, de megfigyelhetjük, és később hivatkozási alap lehet majd: először is az összes eposzi kellék (előhang, mottó, múzsa, ihlet, invokáció, in medias res kezdés, állandó jelzők, seregszemle); különböző verselések: hexameter, jambus, népies, rím nélküli, József Attila-i; akrosztichon, áthallás, kancsal rím, lírai betétdalok az epikában, , stb.
- Megfigyelhetünk különböző stílusrétegeket az egyes szereplők beszédmódjában: az archaikustól a tájnyelvin és a modernen át a magyar nyelvet nehezen beszélő, „törő”, a náthától torzan artikuláló változatig.
- A szerző kreativitása a gyerekek kreativitását is előhívja: egy-egy órán annyi önként vállalható, alkotó jellegű feladat adható az olvasott rész nyomán, hogy csak győzzék teljesíteni! Igazi szellemi kihívás némelyik, de olyanokra is tekintettel vagyok, akiknek nincs olyan nagy affinitása (egyelőre! 🙂 ) az irodalomhoz… Mindenesetre nagy örömmel vállalják ezeket. (Ilyenekre gondoljunk, mint versfaragás adott stílusban és formában – esetenként további 2-3 versszakkal bővíteni a lírai betétdalokat –, beszélő nevek alkotása, osztálytársak nevének „elferdítése” – a szerző is így tesz: hősei nevének jó részét valódi, létező személyek nevéből származtatja – achrosztichon írása, kancsal rímek alkotása; de lehet rajzkészítés, saját élmények felidézése vagy saját vágyak, álmok rögzítése is, elképzelt lények kitalálása – mindig kifejezetten az adott meserészlethez kapcsolódva.)
- Játék, játék, játék! Az irodalom nem egyenlő a tanulnivalóval! Nagy öröm, ha diákjaink élvezik azt, amit olvasunk, várják az irodalomórát, szívesen kapcsolódnak „társszerzőként” Varró Dánielhez, szívesen gondolják tovább az olvasottakat.
A kézikönyv elkészültéig ötletek a fent idézett cikkben.
Kalandra fel!
Magyaróra meg minden 