Végre!

Lehet szeretni is a nyelvtant… 🙂

 Olyan anyagrészhez érünk 5. osztály év végére, amely végre élvezetes, játékra hív, szórakoztató. (Mi, magyartanárok persze elbűvölőnek tartjuk a hangtant és a szóalaktant is, és igyekszünk ezek szépségét beláttatni csemetéinkkel is – változó sikerrel…)

Itt is könnyű mellékvágányra siklani, és a hangalak+jelentés H és J betűs ábráiban elveszni (ahány tankönyv, annyiféle jelölés, brrr!), de talán nem ez a lényeg. Már alsó tagozatban is folynak a szógyűjtések a rokon értelmű szavak példáira, mennyiségi versenyek formájában is, ezt is nagyon szeretik a gyerekek. Egy fokkal nehezebb az ellentétpárok pontos megkeresése, megállapítása is – hamarosan ezzel kapcsolatos játékot is leírok. Most azonban néhány kedvencemre fókuszálnék.

1. A téma bevezető óráján szeretek eljátszadozni a puszta hangalak, hangzás tényével; ötödikben még elég nehéz elvonatkoztatni a jelentéstől! (Kissé morbid példát szoktam hozni, ám erre még az épp elbóbiskolni készülő gyerek is felkapja a fejét: mondogassuk: hull a hó… hull a hó… hull a hó… Figyeljük, milyen lágy, dallamos, érezzük a hóesés finom puhaságát, alig hallható neszezését a téli csöndben… Még egy külföldi, magyarul nem értő ember is ráérez, hogy miről lehet itt szó… Aztán vegyük el azt a két hangot, hogy hó, és így mondogassuk, ugyanolyan lágyan: hulla… hulla… hulla… 🙂  Ugye? A külföldi továbbra is a lágyságot érzékeli, mert a hangalak szinte megegyezik az előzővel, s az ő tudatukban semmiféle jelentés nem kapcsolódik ehhez. Nekünk annál inkább! 🙂 (Megjegyzem: Arany Szondi két apródjában is felbukkan ez a szójáték, hetedikben külön el is játszunk majd ezzel.)

 

Hogyan ugat az angol kutya, hogyan röfög a francia kismalac, hogyan bimbammoznak a finn harangok? (Példák arra, hogy a hangutánzás hasonló az egyes nyelvekben.)

Jó móka elénekelni pl. az Old McDonald had a farm kezdetű dalt: találják ki, milyen állathangokat utánoz a dal? Hogyan utánozza ugyanezeket az állathangokat a mi nyelvünk?

Miért díszítik a Naf-naf márkájú gyerekhátizsákot színes kismalacok? (megfejtés: naf-naf=röf-röf franciául 🙂 )

Elénekelhetjük a János bácsi, János bácsi, keljen fel… kezdetű gyerekdalt annyiféle nyelven, ahányfélét tanulnak az osztályban. Hozzátehetünk még mi egyet-kettőt, pl. a finnek harangja így szól: Pium paum poum, Pium paum poum! (Azt csak itt teszem hozzá, hogy a finn nyelv nem ismeri a zöngés b hangot, így a harangjuk is zöngétlenebb… )

Zseniális gyűjtemény található ennek a dalnak a nyelvváltozatairól itt:  http://nretzse.blogspot.com/2009/11/janos-bacsi-keljen-fel.html Órán bemutatni nem ajánlom, mert garantáltan bele lehet veszni, elmegy vele az idő!

 

2. Játék – szintén „külföldiek megtévesztésére”

Képzeljük el, hogy egy nem magyar anyanyelvűnek bemutatkozunk – komolyan, kezet nyújtva – állatnéven! 🙂 (Már derül az osztály.) Nézzük csak: a magyar női nevek igen nagy hányada a-ra végződik: Mária, Ibolya, Tekla. A férfinevek jó esetben keményebb, markánsabb hangzásúak: Tibor, Gáspár, Péter. Keressünk olyan állatneveket, amelyek „megfelelnének” fiú- vagy lánynévnek! (A nem magyar anyanyelvűek el is hinnék, hogy ezek valódi keresztnevek.)

„Női nevek” pl.: Béka, Gazella, Hiéna, Vipera, Méhecske, Macska, Kutya, Liba, Páva, Pulyka, Bálna, Cápa; „férfinevek”: Borz, Leopárd, Gepárd, Darázs, Tigris, Gúnár, Zsiráf, Teknős, Sün.

Nagyon szeretik ezt játszani a gyerekek! Játékból hozzá is teszik valamelyiket a saját vezetéknevükhöz, és kezet rázva, elegánsan bemutatkoznak egymásnak: Jó napot kívánok! Dr. Horváth Gepárd vagyok. – Üdvözlöm! Kovács Hiéna Macska. 🙂

 

3. A hangutánzó szavak tanításakor remek óra eleji motiváció:

Előre megbeszélem két gyerekkel a következő jelenetet: egyikük kint van, az ajtón kívül. A bent lévő a táblán (vagy ablaküvegen!) csikorgatja a körmét. Ekkor kintről erős dörömbölés, és azonnal be is lép rajta az eddig kint lévő gyerek egy labdával. Miután jól bevágja az ajtót, elkezdi idegesítően, hangosan pattogtatni a labdát. Közben a másik elővesz egy papírzacskót, néhány szem chipsfélét jó hangosan csámcsogva elropogtathat belőle, majd hirtelen felfújva a zacskót társa füle mellett eldurranthatja, mire az élesen felsikít ijedelmében… (Lehet még köhögéssel, krákogással, trombitáló orrfújással, fütyüléssel, dúdolással színesíteni a hangpalettát, a lényeg, hogy szavak ne hangozzanak el.) Mielőtt elkezdik a jelenetet, természetesen kiadjuk a többieknek a feladatot: próbálják meg szavakkal leírni, amit hallanak! Akarva-akaratlanul is hangutánzó szavak, hangutánzó igék kerülnek majd a füzetbe.

Garantált a siker, motiváltak lesznek!

 

4. Végül a hangulatfestő szavakról: mivel ezek nagy része csúfolódó, kifejezés, ezért nagyon közel áll hozzájuk… Ajánlom, hogy ne csak ezen az egy-két előírt órán foglalkozzunk velük, hanem vezessünk gyűjteményt – akár a falra kitett csomagolópapíron is –, és oda jegyezzük be az újabb és újabb darabokat. Megéri, hiszen ezek is ritka kincsei nyelvünknek; s beépülve a szókincsükbe sokat ér majd egy jól elhelyezett bamba, bumburnyák, nyápic, pipogya, nyámnyila, pocsolya, szipirtyó, bibircsók, piszmog, somfordál vagy sunnyog.

2019. május 15.