Igenevek

Játékokkal, versekkel

Aki nálam ügyesebb – és aki nem sporttagozatos iskolában tanít, ahol versenyidőszakban kissé át kell ütemezni az anyagot 🙂 –, már bizonyára rég túl van ezen a témán 6. osztályban. Mi nemrég végeztünk vele, és nemrég hozták be az „étlapot”, a kedvenc feladataim egyikét.

A melléknévi igenév tanításakor a következő alkotásra hívom őket: készíts étlapot, amelyikben minden étel- és italnévben szerepeljen melléknévi igenév!  A lehetőségek korlátlanok, hiszen milyen elkészítési módokat ismer a magyar konyha? Párolt, sült, főtt, rakott, rántott, habart, pirított, aszalt, sűrített, aprított, vagdalt, hűtött, fagyasztott, buggyantott, sózott, kandírozott, karamellizált, pácolt, savanyított stb. ételeket eszünk.

Nemcsak örömmel fogtak a feladatnak, hanem – a tapasztalatok szerint – legalább a befejezett melléknévi igenevet bombabiztosan tudják is. 🙂 Azért néhány diákom ötletesen és nagyon igyekezve becsempészett egyéb fajtákat is: elismerésre méltó pl. a „brownie, a közepében lágyan olvadó töltelékkel” vagy a „csokiban úszó gyümölcsök”, a  „forgó nyárson sült birka”, a „pezsgő limonádék” vagy a „helyben készülő gyümölcslevek” (a lángoló palacsintát példaként én említettem nekik). Akadt, aki a forró melléknevet igenévnek vette, bonyolult ez a nyelvtan…

További tanulsága e feladatnak: remekül megmutatkozott, melyik gyerek járatos a gasztronómiában és melyik nem. Elképedtem pl. a „zsírral töltött káposzta” vagy a „rakott karfiol pörkölttel és sült oldalassal” olvastán… Mások viszont igen nagy gonddal ügyeltek nemcsak a nyelvi szempontokra, hanem változatos és kifogástalan választékot kínáltak.

További ötletek az igenevekhez:  

Mivel a főnévi igenevet alsó tagozatból „hozzák”, itt a személyragozással akad egy kis nehézség (sajnos később is…).  Hogy micsoda stílusértéke is lehet e szófajnak, azt Kosztolányi Akarsz-e játszani című versével illusztrálom. Elmondom nekik, ők számolhatják a főnévi igeneveket; de akár számolják, akár nem, mindig elementáris hatású számukra a vers.

Érdekességként lehet mutatni ezt a részletet Weöres Holdbeli csónakosából:

Erdő járnyi, gally szennyi
soha többé nem mennyi,
mától kezdve úr lennyi,
mint a kutya pihennyi.

(Bár szerep szerint a hindu éneke ez, az idegenes hatást mégis a nyugat-dunántúli nyelvjárást idéző alakkal éri el – ezzel persze nem fárasztom diákjaimat… 🙂 )

A melléknévi igenevek kapcsán az említett étlapkészítés mellett szeretünk még főnevesült melléknévi igeneveket gyűjteni, témák szerint, csoportokban tesszük ezt. Pl. a háztartásban: vasaló, (haj)szárító, hűtő, fagyasztó, terítő, fedő, szűrő, tároló, törülköző, takaró stb. (mindig akad, aki aranyosan az olló szót is ideveszi 🙂 ) Iskolában, tantárgyakhoz kapcsolódva: ellenőrző/tájékoztató, körző, vonalzó, hegyező, szögmérő, kisebbítendő, kivonandó, szorzó, szorzandó, osztó, osztandó, érintő, szelő, felező  (és a kémcső nem! 🙂 ). Foglalkozásnevek: szerelő, festő-mázoló, író, költő, tanító, sportoló, bíró, eladó, szabó stb. Mindig nagy a csodálkozás, amikor itt említem a múlt és a jövő, jövendő főnevet is.

Ha az igeneveknek már mindhárom fajtáját tanultuk, jöhet Ady Sírni, sírni, sírni c. verse. Én úgy tapasztalom, nem kell félteni ettől a verstől a gyerekeket, ha jól vezetjük be. Lehet válogató tollbamondással kezdeni: lassú mondással hallgatva írják le csak az igeneveket. (várni, közeledő, kérdeni, csengettyűzni, lóbálni, állni, fuldokolni, kelni, énekelni, hallgatni, lépni, remegve, bújva, lesve, lopva, nézni, fázni, lihegve, tagadni, verve, megbabonázva, térdepelve, megbánni, törve, gyónva, borulni, írni, sírni) Nem baj, ha nem írják le mindet. Második lépésként – anélkül, hogy túlelemeznénk – csak arra rámutathatunk, hogy éppen az igenevek teszik személytelenné, lebegővé, látomásossá ezt a verset.

(Egy személyes emlék: nekem éppen kiskamasz koromban került a kezembe egy Ady-válogatott kötet, éppen az alábbi kiadás! Többek között ez a vers is megbabonázott…)

2019. május 25.