– újabb terápiás lehetőség az utolsóhét-szindrómára 🙂
Ha már film, akkor rövidfilm! Nagyon ajánlom. A rövidsége miatt is: nincs az az izgága gyerek, aki ne ülné végig (akkor is, ha nem éppen őt célozza meg az alkotás). A 45 perces órába is remekül passzintható: maximum huszoniksz perc filmnézés után még bőven marad idő a megbeszélésre is.
Nyolcadikosaimmal – a történelmi tanulmányaikhoz kapcsolódva, még akkor – megnéztük Tóth Barnabás remek, drámai filmjét, a Van egy határ címűt. Mivel mindössze 19 perces, bőven maradt időnk beszélgetni. Volt miről! Döbbent csendben nézték végig. Az emberi aljasságnak nincs alsó határa… ez a végkicsengés.
Derűsebb hangvételű, de szintén elgondolkoztató rövidfilm ugyanennek a forgatókönyvíró-rendezőnek legújabb alkotása, a Susotázs/Chuchotage . A Magyartanárok Egyesülete még feldolgozási tervet is ajánl hozzá honlapján: https://magyartanarok.wordpress.com/2019/01/12/susotazs-toth-barnabas-kisfilmje-a-magyaroran/
Szintén van idő a 16 perces film után a kérdésekre, válaszokra, vitára. Én fölvetettem még ezt a kérdést: az alkotók vígjátéknak nevezik a Susotázst. Valóban az? Vígjáték vagy dráma? Indokold! Azt is elmesélem nekik, hogy a szinkrontolmács bensőséges vallomása színész improvizáció volt, a forgatókönyvben ennél sokkal kevesebb szerepelt. A forgatáson mindenki meglepődött – végül legszebb része lett a filmnek.
Itt említik az Újratervezés című munkáját is, ezt nem néztem meg a gyerekekkel (nagyon megrázó, és mindig attól tartok, hátha van érintett a családban…).
Legutóbbi élményünk pedig egy adaptáció: egyik irodalomórán elolvastuk Ottlik Géza Uszodai tolvaj című novelláját, megbeszéltük. (Ha jól emlékszem, az OFI kísérleti irodalomkönyvében benne volt; nem tudom, miért vették ki, szeretik a gyerekek.) Nem árultam el nekik, hogy az írás alapján készült egy rövidfilm is, ez a következő óra eseménye volt. Elmondtam, hogy a Horváth Lili által forgatott, hasonló című film hangsúlyozottan csak a novella egyes motívumait használta fel. (Külön élmény volt nekünk, egrieknek felismerni a régi uszodánkat mint forgatási helyszínt! 🙂 ) Izgalmas lehetőség egybevetni a novellát a filmmel.
(Titkos örömem: itt most győzött a betű! Elsöprő többséggel a novellára szavaztak, amikor a tetszésükről érdeklődtem. 🙂 )
S. Hédi 8.-os tanítványomat meg is ihlették Ottlik leíró sorai, „csak úgy” lerajzolta Szomor Pétert:
A filmes eszközök számbavétele mellett (olyan mostoha ez a terület, pedig a gyerekek életében mekkora szerepe van!) erkölcstanórára is kiválóak ezek az alkotások: nagyokat lehet érvelni a döntések kapcsán!
2019. június 5.
Magyaróra meg minden 