Nasi

 – avagy teremtő ereje a szónak

Olvasok, olvasok – végre erre is van idő! –, és látok-hallok-érzékelek… És ámulok azon, hogy íróink micsoda megjelenítő erővel teremtenek világokat szavakból, mondatokból.

Íme kedvenceimből egy csokorra való (vigyázat, akad, amelyiknek épp a negatív hatása elementáris!):

Sütő András:

„Volt ott egy töltött szájú kályha, az fújta a meleget.”

„Kifújtuk magunkból a helytelenkedés mozdonygőzeit.”

„A tanító néni tekintetének pórázán csendben figyeltünk a tudományokra.”

Szabó Magda:

„friss, bátor meszelés borította a falakat”

„…suttogta a szolgálati hangján”

„…esőt ígért a kert”

Mándy Iván:

„harapófogó arcú ember”; „kalácsképű lány”; „salátafejű fiú”

Lázár Ervin:

„jancsiszög-gyerek”; „fenyő-férfi”; „kék nyerítés”

Centauri:

„katedrálissá növekszik a szélcsend”

„bűz-barokk szagkáosz”

Háy János:

„…hirtelen mintha hosszú, bozontos hajam volna, ami beleesik most a tánctól a szemembe, szóval fogtam, először egy látványos nyakrántással csaptam hátra a hajamat, aztán a kezemmel, olyan laza hányaveti mozdulattal, ahogyan elképzeltem, hogy Amerikában csinálják, azok a fiúk, akiknek hosszú fürtös hajuk van, akik ott a woodstocki koncerten meztelen fürödtek, olyan nagyon szabadok voltak. Ha nem akarták, meg sem hallgatták a Hendrixet, mert annyira szabadok voltak, hogy akkor hallgattak csak Hendrixet, amikor kedvük tartotta, nem úgy, mint én, aki minden adandó alkalommal, ha lehetett, meghallgattam a Wightszigeti koncertet, mert megvolt egy haveromnak. Úgy nyúltam a hajamhoz, a kétcentis rövid hajamhoz, azzal a szabad amerikai mozdulattal…”

„…átlátszó, mint a levegő, és…  sokszor jön meglesni, mi van velünk, és akinek jó a szeme, az látja is. De a legtöbben nem. Csak lélegeznek, mint mindig, és nem veszik észre, hogy bemegy a tüdejükbe egy darabka ebből a Sanyikából.”

Grecsó Krisztián:

„[a nők]…ahogy a hajlongás törte meg a testet, úgy gyűrték egyre jobban össze a férfiak kisimogatott, átemlékezett történeteit.”

„…az életben olyan kevésszer lehet belátni Isten függönye mögé…”

Esterházy Péter:

„…a szoknyájának piros színe szivárgott széjjel a szobában, mintha már menne le a nap…”

„…láttam a HÉV tükröződős ablakában, hogy én is elfordultam…”

„…bugyi-, trabant- (sic!), kötöttpulcsi-emdéefpiac-színek…”

„Anyám arcából az öccse orra nézett ki.”

Bächer Iván:

„…bezokniztunk egy mecsetbe”

 

S végül két külföldi szerzőtől idézek, gyönyörűt. Nagy mulasztásom, hogy egyiknek se jegyeztem fel a fordítóját – pedig legalább fele érdem az övék! –, azóta se találom…

Iva Prosková:

„Ragyogó júniusi idő volt. A nap, akár egy teniszlabda, fehér sapkás almafák, és pórázukból kiszabadult kutyák, tömegével.”

E. E. Cummings:

„Az ég cukorragyogás

ehető vadrózsa

citromzöld

és csokoládé.

Alant

a lokomotív

köpköd

violát.”

cukorragyogás.jpg

 

Hasonló kellemes nasizgatást, minden érzékszervet megmozgató irodalmi élményeket kívánok mindenkinek! 🙂

 

  1. augusztus 8.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s