– avagy teremtő ereje a szónak
Olvasok, olvasok – végre erre is van idő! –, és látok-hallok-érzékelek… És ámulok azon, hogy íróink micsoda megjelenítő erővel teremtenek világokat szavakból, mondatokból.
Íme kedvenceimből egy csokorra való (vigyázat, akad, amelyiknek épp a negatív hatása elementáris!):
Sütő András:
„Volt ott egy töltött szájú kályha, az fújta a meleget.”
„Kifújtuk magunkból a helytelenkedés mozdonygőzeit.”
„A tanító néni tekintetének pórázán csendben figyeltünk a tudományokra.”
Szabó Magda:
„friss, bátor meszelés borította a falakat”
„…suttogta a szolgálati hangján”
„…esőt ígért a kert”
Mándy Iván:
„harapófogó arcú ember”; „kalácsképű lány”; „salátafejű fiú”
Lázár Ervin:
„jancsiszög-gyerek”; „fenyő-férfi”; „kék nyerítés”
Centauri:
„katedrálissá növekszik a szélcsend”
„bűz-barokk szagkáosz”
Háy János:
„…hirtelen mintha hosszú, bozontos hajam volna, ami beleesik most a tánctól a szemembe, szóval fogtam, először egy látványos nyakrántással csaptam hátra a hajamat, aztán a kezemmel, olyan laza hányaveti mozdulattal, ahogyan elképzeltem, hogy Amerikában csinálják, azok a fiúk, akiknek hosszú fürtös hajuk van, akik ott a woodstocki koncerten meztelen fürödtek, olyan nagyon szabadok voltak. Ha nem akarták, meg sem hallgatták a Hendrixet, mert annyira szabadok voltak, hogy akkor hallgattak csak Hendrixet, amikor kedvük tartotta, nem úgy, mint én, aki minden adandó alkalommal, ha lehetett, meghallgattam a Wightszigeti koncertet, mert megvolt egy haveromnak. Úgy nyúltam a hajamhoz, a kétcentis rövid hajamhoz, azzal a szabad amerikai mozdulattal…”
„…átlátszó, mint a levegő, és… sokszor jön meglesni, mi van velünk, és akinek jó a szeme, az látja is. De a legtöbben nem. Csak lélegeznek, mint mindig, és nem veszik észre, hogy bemegy a tüdejükbe egy darabka ebből a Sanyikából.”
Grecsó Krisztián:
„[a nők]…ahogy a hajlongás törte meg a testet, úgy gyűrték egyre jobban össze a férfiak kisimogatott, átemlékezett történeteit.”
„…az életben olyan kevésszer lehet belátni Isten függönye mögé…”
Esterházy Péter:
„…a szoknyájának piros színe szivárgott széjjel a szobában, mintha már menne le a nap…”
„…láttam a HÉV tükröződős ablakában, hogy én is elfordultam…”
„…bugyi-, trabant- (sic!), kötöttpulcsi-emdéefpiac-színek…”
„Anyám arcából az öccse orra nézett ki.”
Bächer Iván:
„…bezokniztunk egy mecsetbe”
S végül két külföldi szerzőtől idézek, gyönyörűt. Nagy mulasztásom, hogy egyiknek se jegyeztem fel a fordítóját – pedig legalább fele érdem az övék! –, azóta se találom…
Iva Prosková:
„Ragyogó júniusi idő volt. A nap, akár egy teniszlabda, fehér sapkás almafák, és pórázukból kiszabadult kutyák, tömegével.”
E. E. Cummings:
„Az ég cukorragyogás
ehető vadrózsa
citromzöld
és csokoládé.
Alant
a lokomotív
köpköd
violát.”
Hasonló kellemes nasizgatást, minden érzékszervet megmozgató irodalmi élményeket kívánok mindenkinek! 🙂
- augusztus 8.
