Nem sokat. Annyit, amennyit mi, felnőttek mondunk neki.
Augusztus 20-a, Szent István ünnepe kívül esik a tanéven, így az a kevés ismeret se adatik meg, amennyit az iskolai ünnepségek hozzátesznek a gyerekek tudásához. A mai nagyszülők (akik a fiatal szülőgenerációt nevelték), mai pedagógusok nagy része a múlt rendszerben nevelkedett, s azon szerencsések kivételével, akik a családokban a vallásos nevelés révén közelebb kerültek ennek az ünnepnek eredeti jelentéséhez, bizony a legtöbb felnőttnek hosszú ideig csak az alkotmány és az új kenyér ünnepe volt ez a nap.
Hol is találkozhatnak Szent István alakjával a gyerekek a történelemórán kívül? Népköltészetünkben nem igazán szerepel (a regös énekekben emlegetett Szent István egy másik szent, a vértanú). A templomba járók már több éneket hallhatnak-énekelhetnek a miséken. A róla szóló legendák se igen jutnak el ehhez a korosztályhoz. Ha történet, akkor a ma már bőven „felnőtt korba” lépett István, a király című rockopera az, amely viszonylag sok családban ismert, hiszen annakidején, bemutatásakor nemcsak óriási esemény volt, hanem sok-sok rejtett üzenetet, az akkori rendszernek szóló „odamondogatást” is kihallhatott belőle, aki figyelt, s ez csak növelte népszerűségét. A bemutatás, 1983 óta több rendezés is született már, s valamelyiket minden évben újrajátsszák a tévécsatornák. Más kérdés, hogy a gyerekeknek van-e türelmük végignézni… (Én a nyolcadikosoknak mindig beviszem énekórán, változó sikerrel.) Itt is a szülőké a kulcsszerep: van olyan tanítványom, aki kívülről fújja a részleteket, s olyan is, aki halálosan unalmasnak tartja 😦 .
A tévé az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenetről is tudósít nyaranta. Elmagyarázhatjuk csemetéinknek az ereklye fogalmát, s azt is, micsoda szerepe volt/van a hitvilágban.
S ha valaki nem érti a körmenet lényegét, hát annak elmondhatjuk, hogy a menet, a vonulás a legősibb népszokásaink egyike, s bizony a mai napig megvan: elég az esküvőkön a násznép menetére vagy a temetési menetre gondolni, de ami leginkább közel áll az ifjúsághoz, s számukra is megélhető, az a ballagási vonulás.
Köztéri szobrokkal akarva-akaratlanul találkozik az ember, így szent királyunk alakjával is, számtalan megformálásban. Érdemes az attribútum fogalmáról is szót ejteni alkalomadtán, ha elmegyünk egy szobor előtt; tanítsuk meg őket, hogy érdemes néhány pillantást vetni arra a műalkotásra. István esetében az attribútumok lehetnek: a kettős kereszt, az országalma, a jogar, a kard, a várbeli lovasszobron a glória.
Egészen különleges ilyen szempontból nálunk, az egri várban látható Szent István-szobor: alkotója, az olasz Marco Casagrande egészen polgárias, civil, ráadásul saját korának megfelelő, 19. századi öltözéket viselő alakot alkotott:
Szobrokkal inkább, de festményekkel sajnos még kevesebbel találkozik a jövő nemzedéke… Pedig muszáj szót ejteni a Szent István-bazilikában található Benczúr Gyula-képről: Szent István felajánlja a koronát. A hagyomány szerint mivel nem volt utóda (fia, Imre herceg meghalt), ezért halálakor Szűz Mária kegyelmébe ajánlotta hazánkat – innen a szép Mária-kultusz, Boldogasszony-tisztelet. Ezt a történetet néhány szóval nem árt elmesélni a gyerekeknek, sok műalkotásban megjelenik.
Ünnepeljünk kedvünk szerint, élvezzük az esti tűzijátékot – de mutassunk is meg egyet-mást gyerkőceinknek.
„Mit csináltál a rád bízott tálentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében.” (Sütő András)
2019. augusztus 19.
Magyaróra meg minden 