Mondogatjuk, mondogatjuk…

• hasznos tanórai játékok az epikus művek feldolgozásakor, gyakorlásakor

Ötödikben mesék, hatodikban mondák… Hogy ne mindig csak az unalmas tartalomelmondás ismétlődjön, íme egy csokorra való mindenféle játék:

1. Hagyományos labdastaféta: én kezdem a dobást, majd egymásnak dobják; mindenki 1-1 kerek mondattal folytatja az ismert történetet. (szabályészlelés, szóbeli szövegalkotás, kifejezőkészség, mondatba szerkesztés, kronológiai érzék)

2. Ugyanez nézőpontváltással: a labda dobásakor megnevezzük azt a szereplőt(nagyobbaknál lehet egy tárgy is!), akinek a nevében, nézőpontjából (E/1) kell folytatni a történetet. Ilyenkor nem egy-egy mondatot mond, akinél a labda van, hanem hosszabb szakaszt, különben követhetetlenül cikáznánk a történetben a sok nézőpont szerint. (előbbieken kívül: szerepészlelés, szerepbe helyezkedés)

3. E/1 bemutatkozás: előre megírt cédulákat húznak a gyerekek, mindegyiken az adott történet egy-egy-egy szereplője (tárgya, helyszíne, cselekvése stb.) van. A feladat: te vagy az, aki/ami a cédulán szerepel. Mutatkozz be E/1-ben úgy, hogy nem mondod ki a „nevedet”, ami a cédulán van! Első mondatod: „én vagyok az a szereplő/tárgy/helyszín stb., aki/ami… stb. A többiek kitalálják, ki vagy. (logikai képességek, szerepbe helyezkedés, lényeglátás és –kiemelés, tömörítés)

4. Interjú: párokban, rövid felkészülés után interjút rögtönöznek: egyikük a kérdező, a másik a történet egyik szereplője. A kérdések ne eldöntendőek legyenek! Javasolt kérdések: Miért döntöttél úgy…; Mit éreztél, amikor…; Mire gondoltál, amikor…; Megbántad-e, hogy…; Jól döntöttél-e, amikor… stb. (szóbeli kifejezőkészség, szóbeli szövegalkotás, kérdezéskultúra, szerepbe helyezkedés, gyors reflexek, kreativitás, beleérző képesség)

5. Pletykajáték: ezt is párokban, rövid felkészülés után rögtönözzük. A feladat: két képzelt (a történetben nem megnevezett!) szereplő „kibeszél”, „kipletykál” valakit vagy valakiket, esetleg eseményeket a történetből, tetszés szerinti fantázia alkotta részletekkel kiegészítve azokat. (előbbieken kívül: humorérzék, színészi képességek)

A 4. és 5. játék Pethőné Nagy Csilla módszertani könyvéből való. Mindkettő a hozzáképzelést, az alkotó fantáziát teszi próbára: odaképzelni a leírt történet mögé az indítékokat, kiváltó okokat, lelki mozgatórugókat. Mindezekért erkölcstan órára is kiválóak.)

6. SMS-ek: egy tetszés szerinti (vagy megadott) szereplő nevében fogalmazz sms-t, írd egy cédulára. Vigyázz, légy takarékos: kevés karakterből álljon! A cédulákat kosárkába, dobozba gyűjtjük (még izgalmasabb, ha előtte teafilter-borítékba hajtogatjuk), majd mindenki kap egyet. Szép sorban felolvassák egyenként, és megfejtik: melyik szereplő írhatta melyik szereplőnek. (szabályészlelés, szerepbe helyezkedés, kreativitás, nyelvi kifejezőkészség, lényeglátás, tömörítés-sűrítés)

Ha valaki úgy gondolja, lehet „élesben”, telefonnal is játszani – én nem szoktam úgy gondolni. 🙂

7. Szoborcsoport, némajáték: 4-6 fős csoportokban különvonulhatnak felkészülni a gyerekek: a történet egy adott vagy tetszés szerinti részletét kell kimerevített szoborcsoportban vagy 1-2 perces némajátékkal megjeleníteni. A többiek kitalálják, melyik részletről van szó. (jelképbe sűrítés, mozgáskultúra, nonverbális kommunikáció: mimika, testbeszéd; kooperativitás, kreativitás)

A fenti játékok gyakorlatilag nem eszközigényesek, bárhol, mindenféle felszereltség nélkül alkalmazhatók: labda, papír, íróeszköz mindenütt akad. Jellemzően padok nélkül, a székeket körben elhelyezve érdemes játszani, de néhányukat (pletyka, interjú, szoborcsoport) lehet bármely hagyományos óra színesítésére is.

2019. szeptember 22.