Hagyományok – fontosak? kellenek?

Osztályfőnöki vagy erkölcstanórára 8. osztályban

Örök nemzedéki ellentét egyik megnyilvánulása, és én is megfigyeltem az utóbbi években, ünnepek közeledtével, hogy tanítványaim egy része nem csupán idegenkedik a hagyományoktól, rituáléktól, de gyakran kereken el is utasítja azokat. Más részről viszont amikor magam is azonosulni tudtam a diákok egy-egy újszerű, friss ötletével, a kollégák részéről érkezett elutasítás. Hasznos és tanulságos, ha időnként körbejárjuk velük  ezt a témát, állásfoglalásra késztetjük a gyerekeket, de – mint a hajdani ókori vitákban – mindkét oldal igaza mellett érvelni buzdítom őket. Ennek célja: minden megközelíthető több oldalról is, mindenki véleményében találhatunk elfogadható mozzanatokat.

Az óra cél- és feladatrendszere:

Fejlesztési követelmények:

saját állásfoglalás, véleményalkotás, kulturált vitakészség, tudatos önnevelés, tolerancia, empatikus készségek, identitástudat, hagyománytisztelet

Célok és feladatok:

Ismerjék fel, hogy „az éremnek két oldala van”, lássák meg az értéket a szembenálló véleményében is, tanulják meg tisztelni és elfogadni azt. Lássák be, hogy a hagyományoknak megtartó szerepük is van: ahogy a hétköznapi rituálék komfortérzésünket növelik, biztonságot adnak, úgy a néphagyományok egy-egy nép kapaszkodóit jelenthetik, fennmaradását szolgálják.

Az óra didaktikai feladatai

A hagyományok eredetének megismerése. Érvelés pró és kontra. Kompromisszumkészség kialakítása.

Tantárgyi kapcsolatok

Magyar nyelv, történelem, hon- és népismeret

A terem berendezése:

Folyamatosan alakul a munkaformák szerint: előbb asztalok körül ülnek a csoportok, később disputakört alkotnak, majd vitafelekként szemben ül egymással az osztály két fele.

Az óra menete:

1. Csoportalakítás: sorsolásos, heterogén (4-5 fős csoportok)
2. Témaexponálás: A szóforgó szabályai szerint soroljatok kisgyerekkori családi rituálékat, amelyek mindig ugyanúgy zajlottak! (Hétköznapok és ünnepek) Akad-e közös, ami a csoport minden tagjára jellemző? Ezeket karikázzátok be! (cél: önreflexiók kiváltása az emlékek felidézésével)
3. Közzététel: felolvasás csoportonként, megvitatás (cél: önreflexiók kiváltása az emlékek felidézésével)

A megvitatás szempontja: miért alakult ki ez a rituálé, miért volt jó? (cél: ráébresztésük arra, hogy a kis „szertartások” nyugalmat, biztonságot adnak a léleknek)

4. Feladat: Szóforgóban soroljátok föl, nektek a családban milyen hagyományai vannak az adventi, karácsonyi időszaknak! (tárgyak, tevékenységek, ételek stb.) Nézzétek át a listát, karikázzátok be, ami mindegyikőtökre jellemző! (cél: sok közös vonás megfigyeltetése – identitásérzés; de: egyéni megnyilvánulások, szokások – sokféleség)
5. Közzététel
6. Disputakör alkotása: Félosztálynyi székkel középen kört alkot az osztály egyik fele, leülnek a kiosztott, állításokat tartalmazó cédulákkal. A másik fele bejárja a „disputa-kört”, értelmezi és megválaszolja a kérdéseket, majd helycsere. (cél: Saját véleményalkotásra, állásfoglalásra késztetés. Precíz, szabatos megfogalmazás, indoklás.)
7. Megvitatás: Visszaülnek a csoportba – bár az elrendezés hamarosan módosul –, reflexióikat mondják el az iménti állításokról. Majd: mire volt könnyebb, mire nehezebb válaszolni? Kialakult-e vajon valamilyen szilárd állásfoglalás?
8. Felkészülés a vitára: 2 egymással szembeni széksort készítenek, majd cédulákat húznak: melyik oldalon kell érvelniük. Eszerint ülnek le a székekre. (cél: az éremnek 2 oldala van; pró és kontra is tudjanak érvelni) Néhány percig összesúgva felkészülnek, érveket gyűjtenek; a másik fél ellenérveit is átgondolják. (Lehet a disputacédulákon leírt állításokra is támaszkodni az érvelésben!)
9. Vita: Az érvek felsorakoztatása, ütköztetése, ellenérvek cáfolata. Vezetem, moderálom a vitát, igyekszem elkerülni a túlkapásokat. (cél: logikus érvelés, a vitapartner meghallgatása, tisztelete)
10. Zárszó: Mindkét fél mondhat egy-egy zárszót, a végén én is mondok. (cél: kompromisszumkészség fejlődése)

Melléklet: A disputacédulák állításai – ezekkel lehet egyetérteni vagy cáfolni

1. A karácsony a család ünnepe, ilyenkor fontos, hogy együtt legyünk.
2. Bár a karácsony a család ünnepe, sokszor fárasztó a sok együttlét. Kell a másféle társaság.
3. Csak a kisgyerekeknek fontosak a családi együttlétek, a nagyobbak nyugodtan lehetnek a barátaikkal az ünnepek alatt.
4. Felnőtt korunkban az új családunkban is át kell örökíteni a régi szokásokat.
5. A karácsonyi meghittséget lassan kiszorítja a kereskedelem, ajándékvásárlás, reklám.
6. Nem árt egy-egy újítás a hagyományok között, pl. a fehér műfenyő. Attól még lehet intim a karácsony.
7. Szebb, ha együtt énekel a család karácsonykor, mintha gépről szól a zene.
8. Pénzen vett ajándéknál többet ér a saját készítésű, szívből jövő figyelmesség.
9. Ajándékok helyett egy együtt töltött este, társasjátékozás, közös filmnézés is tökéletes.
10. Fontos, hogy mit eszünk karácsonykor. Később, évek múlva majd az ízek, illatok segítenek felidézni az élményt.
11. Unalmas, hogy mindig minden ugyanúgy zajlik karácsonykor.
12. Nem örülnék, ha a barátaim látnák, hogy mi hogy karácsonyozunk.
13. nem jó, hogy közterületen is állítanak karácsonyfát, mert az otthoninak már elvész a varázsa.

 

2019. december 4.