A jelszavam továbbra is: kevés írás, sok gondolkodás!
Legutóbbi bejegyzésemben (https://magyaroramegminden.com/2020/04/14/johetnek-a-svedek/) és már előtte is utaltam arra, hogy kevéssé praktikus az általános iskolai távoktatásban hosszasan kifejtendő szövegeket kérni. A kézírást fotózva küldik, ezt nehéz olvasni, javítani meg nem lehet, gépelni pedig nehezen tudnak a gyerekek.
A múltkor a svéd gyerekversekhez adtam apró ötleteket, most folytatom az ilyen jellegű apróságokat.
Továbbra sem ragaszkodva a tankönyv szövegeihez, a hetedikeseknek ezúttal Lázár Ervin-novellát választottam: Társasjáték (https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/hetszer/hetszer.19.html). Ezt lemásoltam a gyerekeknek, és a következő feladatokat adtam hozzá:
- Írj le 6 tényt az apa és a fiú életére, mindennapjaira, kettőjük kapcsolatára vonatkozóan! Mi olvasható ki a sorok közül?
- Mi a megható ebben a novellában?
Gyönyörű gondolatokkal válaszoltak, nem idézem, érdemes kipróbálni! Mindig élvezettel és elfogódottan olvasom, amikor emberi érzelmekre, kapcsolatokra közelítve, vizsgálódva véleményt nyilvánítanak. Ez az írás pedig közel áll hozzájuk, megszólítja őket – talán éppen a hétköznapiságánál (és persze az író zsenialitásánál) fogva. A tágabb családokat tekintve bizonyára legtöbbjük találkozott már a betegség, a fájdalom ilyen-olyan formáival, nem szabad, hogy ez tabutéma legyen.
Maradva Lázár Ervinnél, szorgalmi feladatot is kaptak, ezzel már a hatodikosokat is megcéloztam: Pávárbeveszévéd (https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/hetszer/hetszer.35.html)
Videós órán azért próbára tettem őket: ismerik-e ezt a fajta „titkos nyelvet”? Hát kevesen ismerték! Mivel a játékosságon túl én mindig is éreztem valami végtelen szomorúságot is ebben a néhány sorban; valamit, ami annyira jellemző és aktuális napjainkban is, ezt kérdeztem tőlük:
- Miért vicces, humoros?
- Egy kicsit szomorkás is, ha mélyebben belegondolunk. Miért?
Egyetlen választ idézek, egy hatodikos fiúét. Talán ő fogalmazta meg a legkevesebb szóval, a legegyszerűbben, de találóan a lényeget:
Az benne az vicces, illetve humoros, hogy azt mondja, hogy nem tud úgy beszélni, de közben végig ugyanúgy válaszol.
Az benne a szomorú, hogy van két ember, akik megértik egymást, de mégsem beszélnek.
Megjegyzés: gondolom, sokan felfedezték már a Szegedi Piaristák „szepi” oldalát. Remek lelőhely, értékes gyűjtemények.
Jó kutakodást!
- április 20.
Magyaróra meg minden 