Találtam egy furcsácska-butácska mesét, és azonnal a magam javára fordítottam. A mese:
Valamikor régen élt egy derék szegényember. Olyannyira derék volt, hogy híre az egész országban elterjedt. Még a király fülébe is eljutott. Nosza, több se kellett, hívatta is nyomban a szegényembert, aki uralkodója hívására azonnal fel is kerekedett.
Ez is bizonyítja, mennyire derék volt.
Messze lakott a királyi udvartól, így hát gyalogszerrel vágott neki a hosszú útnak. Egyszer csak elérkezett egy nagy vízhez. Belévetette magát, és úszni kezdett. Akkoriban éltek még lóhalak arrafelé. A lóhoz semmi közük nem volt, de hát, mint tudjuk, a lótetű sincs másképp ugyanezzel.
Egy ilyen hatalmas állat azonnal be is kapta a szegény embert, és vadul úszni kezdett vele.
Meg kell jegyeznünk ezen a ponton, hogy ezeknek az állatoknak nagy, üreges áluk volt. Derék szegényemberünk gyorsan belecsusszant az álüregbe, hogy a víziszörny ne tudja lenyelni. A lóhal megelégelte a szegényember hiábavaló cipelését, úgyhogy a partra úszott és kitátotta hatalmas száját. A derék szegényember kiugrott, és – lássatok csodát – éppen a király palotájánál találta magát. Sietett is a trónterembe uralkodójához, hogy elmesélje csodálatos utazását.
Azóta is mondják az emberek, ha sietve érkeznek valahová: Lóhal álában siettem hozzád.
(Itt: https://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_058.html)
Egy másik helyen logikusabb változatban közlik, viszont a „végkifejlet” szempontjából nem olyan frappáns: https://hulyeseggek.blog.hu/2011/11/13 (bocsánat a link címéért, nem én adtam… 🙂 )
Nos, kész volt a fejemben a (szorgalmi) feladat:
Olvasd el a mellékelt kis mesét, ami a “lóhalálában” határozószó “tudományos” magyarázatát adja.
Válassz egy szót, ami nem összetett szó, de két értelmes szóra felbontható: pl. ágyás, haladó, kertész, villamos, kaptár stb. Találj ki egy rövid történetet, amelyik a szó “eredetét” magyarázza!
Nem számítottam ekkora sikerre, tartottam tőle, hogy mondvacsináltnak érzik, nem értik… Aztán elkezdtek szép lassan beérkezni a megoldások, könnyesre nevettem magam. Ízelítőül íme egy “tudományos” fejtegetés (B. Bendegúz, 7. o.):
CSAPÁGY
Egyszer egy csapot nagyon sokan használtak. Mindenki ehhez a csaphoz járt kezet mosni vagy vizet inni, mosogatni. Egész nap folyt a víz a csapból, hol a hideg, hol a meleg víz, néha forró. Egyszer úgy döntött, hogy pihen egyet, mert nagyon-nagyon elfáradt a sok vízfolyásban. Így készített magának egy fekhelyet, ahova lefeküdt pihenni.
Azóta azt a helyet, ahol a csapok pihennek, csapágynak hívják.
De született tudományos szócikk fáj dalom vagy hívás ára címmel is…
Érdemes kipróbálni!
- április 25.
Magyaróra meg minden 