Gondolom, velem együtt sokan alkalmazzák irodalomórán egy-egy epikus mű feldolgozásakor a fiktív interjú módszerét (Pethőné Nagy Csilla), nagyon szeretik a gyerekek. Ám van egy másikféle interjú, ami nem kevésbé közkedvelt, és akár nyelvtan-/kommunikáció-, akár etika-, akár osztályfőnöki órán „be lehet vetni”. Ez pedig az élő interjú, amit egymással készítenek a gyerekek, minden rákészülés nélkül. A következőképpen szervezem:
- Mindenki kigondolja, hogy melyik osztálytársat faggatná egy nyilvános beszélgetés keretében. Nem árulhatja el a nevet senkinek, az illetőnek sem! Cédulákat osztok, arra mindenki a saját nevét írja föl, az interjúalanyét nem! Összeszedjük a cetliket egy dobozba.
- Megbeszéljük a szabályokat: a beszélgetős műsorok mintájára kell kérdezősködni. Intim kérdést nem teszünk föl, de banálisakat se! (Pl. kerüljük el a Mi a kedvenc sportod? Mi a kedvenc filmed? stb.típusú kérdéseket.) Lehetőleg ne eldöntendőek legyenek a kérdéseink és ne olyanok, amelyekre egy szóval lehet válaszolni! (Lehet ezt a kérdések típusainak a tanulásakor is játszani.) Komoly, közérdeklődésre számot tartó dolgokat kérdezzünk, amelyekkel valóban többet megtudunk az osztálytársról. Ha kifogyunk a kérdésekből, kérdezhet a „közönség”.
- Ezek után kikészítünk két széket, és kihúzzuk az első nevet, vagyis az első kérdező nevét. Ő kihívja a riportalanyát – aki rendszerint meglepődik. 🙂 Először hellyel kínálja a vendégét a kérdező, majd ő is leül, és indulhat az interjú!
Tapasztalataim:
- Osztálylétszámtól függően több órára is elhúzódik, amíg mindenki sorra kerül. Őrizzük meg a dobozt a cédulákkal, és nyomatékosan kérjük meg őket, ne árulják el egymásnak, kit választottak.
- Minél idősebb korosztály, annál jobban élvezik, és annál színvonalasabbak a beszélgetések. 8. osztályban bámulatos, tiszteletre méltó interjúknak lehettem tanúja, 5.-ben viszont még nem érdemes játszani, többnyire elbutáskodják.

Jó ám!
2020. november 11.
Nagyon szépen köszönöm a sok ötletet!
KedvelésKedvelés