„…ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt…” (Hervay Gizella: Levél helyett)
Nem először idézem ezt a gondolatot Hervay Gizellától. Nekünk, magyartanároknak különösen fontos, hogy eszünkben tartsuk: még ha – szerencsés esetben – jól működik is diákjaink belső képteremtése, biztos, hogy mások a hívószavaik.
Radnóti Tétova ódáját vettük a hetedikesekkel (OFI-s könyv). Sok más mellett egyik kedvenc képemet elemezgettük, nézegettük-képzelgettük:
a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Számomra természetes, hogy ahányszor olvasom e sorokat, szecessziós enteriőr jelenik meg belül, az ehhez illő terítékkel – nagyszüleimnél volt efféle. Láttam, hogy a gyerekeknek nem igazán lendülnek mozgásba az érzékszerveik, hát gondoltam egyet, és feladatot adtam: állítsanak össze egy asztali csendéletet Radnóti sorai alapján, és fotózzák le. Felhívtam a figyelmüket a gondos fénybeállításra, mert a színarany és a ragyog szavak fényes hatást sugallnak, a vizespohár is átlátszóságával.
Mint mindig, izgatottan vártam az eredményt. Tanulságos volt! Mondanom se kell, hogy az én „képemtől” merőben eltérő képeket küldtek, ezt el kellett fogadnom. Sokan elővették a család legszebb terítőjét, igyekeztek szöveghűek maradni; legtöbben gondosan – az abroszt kímélendő – papírszalvétára cseppentették a mézet; mások kevésbé törekedtek a szó szerinti megvalósításra, inkább a fényekre koncentráltak; megint más szabadtérre helyezte a kompozíciót nagyon szépen. Egy képen megjelent a technika is: kenyérpirító is megjelent a reggelizőasztalon – neki ezt hívták elő a verssorok. Akadt gyerek, aki műanyagtálcás-menzás dizájnban gondolkozott… 🙂 Egyikük számítógéppel konstruált képet! Mivel – habár már jelenléti oktatás volt – ki-ki a kurzusba töltötte fel feladatként, nem látták egymás fotóit. Összeállítottam egy ppt-t, megszámoztam a képeket, órán levetítettem nekik, és szavazhattak (az alkotók anoniminitásba burkolóztak, csak a végén fedték fel kilétüket).
Íme a képek:
https://drive.google.com/file/d/1xQVS3E38zOqB5Bf__ARF7FIBZKAG6Euo/view?usp=sharing
Már lecsengett a tanév, de még időről időre eszünkbe jutnak az utolsó hetek, órák történései. És szégyenkezve vallom be, hogy nem emlékszem, melyik fotó került ki győztesen a szavazásból…
De biztos, hogy ez a fontos?
2021. június 24.
Magyaróra meg minden 