Tantárgyi határok nélkül – nem csak a projektekben!

Énekóra, magyaróra, mindenféle óra… 😊

Igen, gyakran nekem szegezik a kérdést a gyerekek, különösen énekórán, ha az éneklésen kívül más területet is „be merészelek hozni”: Ez most történelemóra/magyaróra (stb.)?

Lám, idevezet az ismeretek tantárgyakba szabdalt tanítása, diákjaink is már csak ilyen keretekben tudnak gondolkodni. Szívós munka lesz ezt feloldani – ha egyáltalán eljutunk odáig egyszer (és utolérjük a finneket, akik ezt már megvalósították: témák szerint, tömbösítve folyik az oktatás). Én nem is tudok ilyen szűkre szabottan tanítani, mindig szélesre tárom a képzeletbeli ajtókat-ablakokat…

Itt van például a Mátrai képek. a 6. osztályban. Szigorúan nézve énekórai anyag, persze. De oda-vissza utalgathatunk például az alábbiak szerint:

A Vidrócki… A ballada műfaja irodalmi tananyag is; tankönyve és aktuális tanmenete válogatja, hogy éppen énekből vagy irodalomból tanítjuk előbb.

1. A betyárballada feldolgozását mindig egy gondolattérképpel kezdem, ennek segítségével kiderül, mit tudnak a betyár szó történelmi és hétköznapi jelentéséről; beszélünk a különböző előjelű megítélésükről, sőt szóba kerül a „viszkis” rabló is, akit sokan korunk betyárának tartottak. Érdekes lélektani jelenség mutatkozott az ő üldözésének idején: sokan nem a rendőrségnek, hanem valami különös szimpátia okán a viszkisnek drukkoltak…
2. A Vidrócki (természetesen az A Vidrócki híres nyája… kezdetű és a Már Vidrócki emelgeti a bankót… kezdetű dalokat egységben kezelem!) tanulásakor (és irodalomórán is bármelyik ballada feldolgozásakor, lásd  https://magyaroramegminden.com/2019/03/09/ferfiszerep-noi-szerep-alkotas-es-aldozat/) megkérem őket bemutatás előtt, írják össze, milyen kérdések maradtak bennük a történet egészét illetően, mire nem kaptak választ? Ha ismerik már a balladai homály fogalmát, néven nevezzük, ha nem, hát megtanítjuk. Mindegy, hogy milyen órán tanuljuk meg.
3. A tartalmi megbeszélés, a hiányzó részletek képzeletbeli kipótlása után/közben helyére kerül a szűr, balta, kesely láb, ártány, bankó fogalma is; megbeszéljük, mi lehet a jelentése a koporsóra hulló gyöngy-metaforának; s azt is, miért kellett titokban eltemetni a holtan, vérbe fagyva megtalált betyárt. Mi, egriek mindig elzarándokolunk a helyi Rókus temetőben található állítólagos (hiszen titokban temették el) sírhelyéhez.

4.  Nem térek itt ki az ének-zenei szakmódszertani apróságokra: a  párbeszédben éneklésre, a második dal pletykaszerű, halk, izgatott előadásmódjára, a Pintér Pista fejszecsapásait imitáló éneklésre, a siratóra.

5.  Kitérek viszont az első dal negyedik versszakára: ezt szoros kapcsolatba lehet – és kell! – hozni a Toldi Negyedik énekével. Mindegy, hogy melyik tantárgy keretében tanítjuk a bujdosó műfaját, én mindig megtanítom. Rögtönzünk egy vázlatot is:

A BUJDOSÓ

• önálló lírai műfaj vagy nagyobb mű része is lehet
• bizonyos történelmi korokban gyakrabban születtek bujdosók
• magány, elhagyatottság, kiszolgáltatottság, reményvesztettség, kilátástalanság kap hangot benne (szándékos ez a sokféle megnevezés, hadd bővüljön a szókincsük)
• jellemzője a költői túlzás: csipkebokor a szállásom; nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája; bú ebédem, bú vacsorám
• helyszíne gyakran erdő, nádas, a szabad ég alatt hál: Isten kék egével    födve a tanyája; nézem a csillagos eget

       Ha valaki nem ének szakos, akkor is, magyartanárként is ér utalni a Toldi Negyedik énekénél a Vidróckira… Meg a többire: Elindultam szép hazámból; Erdő mellett estvéledtem…Énekelni is ér magyarórán is! 😊

(A bujdosóról ld. még itt: https://magyaroramegminden.com/2021/01/04/toldi-negyedik-enek/)

Elmegyek, elmegyek

           Tanultatok-e a céhekről, céhlegényekról? Mi következett a több évi tanulás után, mielőtt elkezdhettek volna a kitanult szakmájukban dolgozni? A vándorlás. Tapasztalni kellett, világot látni, külhonban forogni. Így tesz Lúdas Matyi is, mielőtt elpüföli Döbrögit. Ma is megvan ennek a „távolra menésnek” a módosított változata, amikor az ifjak egy másik városba mennek egyetemre vagy egy másik országba dolgozni. (Szóba hozom azt is, hogy bizony életek elteltek úgy – különösen asszonyi életek –, hogy a falujuk határát is ritkán lépték át, esetleg kivételesen vásár idején.) Mindenesetre elkövetkezik az az életszakasz, amikor a fiatalok elvágyódnak otthonról, szűknek érzik már életük eddigi helyszínét. A népmesék is úgy kezdődnek, hogy elmegy, elindul a legény otthonról. Ez a legények kiváltsága volt… (Módszertan: a fiúk éneklik indulatosan, hangjukkal jelképesen öklözve az asztalt: Eb-ben ron-gyos kis ta-nyá-ban nin-csen ma-ra-dá-som!) A lányok pedig otthon maradnak, várnak. Szép, szelíd, lágy hangú búcsú, kérés: csak hozzám igaz légy! De az utolsó két sorban fordulnak az érzelmek: átkot sziszegnek a foguk közt – arra az esetre, ha hűtlen lesz a legény: verjen meg az Isten!

S itt újabb kitérő következik az átokról, a kimondott szóban rejlő erőről, a szómágiáról. Szentül hittek abban, hogy az átok megfogan, beteljesedik, épp ezért csak okkal (!) (=vélt okkal) szórtak átkot valaki fejére. (A szómágiában bizonyos fokig mindannyian hiszünk: ha egy meccsen a hazai csapatunk rúg/dob büntetőt, egységesen mantrázzuk: bedobod, bedobod/berúgod, berúgod! Ezzel mintegy elővarázsoljuk azt a gólt. Vagy: a tanár feleltetni készül, a szorgalmas diák, aki felelni szeretne, ezt hajtogatja magában: én, én, én! A lusta diák pedig ezt: nem én, nem én, nem én! Mi ez, ha nem szómágia?)

Tetszik nekik, ahogy a fentiek szerint szereposztásban éneklik a fiúk-lányok.

Madárka, madárka

A honvágy gyönyörű dala. Milyen az emberi természet: otthonról elvágyódik, a távolból hazavágyik. A gyerekek nem igazán kedvelik ezt a dalt – talán lassúsága, szomorúsága miatt, különösen a mű eddigi, impulzív énekei után –, ám a madár szerepéről mindenképpen beszélni kell. Kétféle szerepet kap a madár népdalainkban és egyéb műalkotásokban:

• a madár mint a szabadság jelképe (Hidegen fújnak a szelek 2. versszaka: Szabad élet, szabad madár; az István, a királyból: Szállj fel, szabad madár; s kicsit a Honfoglalás című filmből: Szállj, szállj sólyom szárnyán…)
• a madár mint üzenetvivő (Madárka, madárka; Repülj, madár, repülj; s a Republic együttestől: Szállj el, kismadár)

Sej, a tari réten

Újabb néprajzi érdekességek egész sora kerül szóba.

• Először is: miért piros-barna? Tudjátok-e, hogy a magyar népesség nagyobb részének barna, barnás a hajszíne? Ha skandináv turistacsoportot látunk itthon, feltűnik a tejfölszőke hajuk; ugyanígy náluk mi a sötét hajunkkal tűnünk különlegesnek. Milyen napjainkban a szépségideál? Divat a karcsú, sportos termet, a barnára sült bőr. Nem volt ez mindig így: az arisztokrata kisasszonyok napernyővel védték hófehér bőrüket, mert ha megsütötte a nap, azt már „parasztosnak, póriasnak” tartották. Nem így falun: egészen más leányzó tetszett a legényeknek. A túlságosan törékeny, nádszálkarcsú lányok nem bírták a munkát, a kapálást, így kissé testesebb, erősebb derekuk volt, arcukat is pirosra fogta a nap, a szabad levegő. Hát innen a piros-barna… 😊
• Leveszi kalapját – a köszönést, a tiszteletet jelenti. Valamikor súlyos illetlenség volt, ha a férfiember nem vette le a fejfedőjét, ha belépett valahova. Manapság ez a szokás kihalófélben van; talán a templom és a temető az a hely, ahol még él. (Bizonyos népeknél, népcsoportoknál – pl. a székelyeknél – nem veszik le a fejfedőt; a zsidóknál meg egyenesen előírás is a viselése.)
• a szénát gyűjtögetem – Mi is az a széna, és mi a szalma? Melyik mire való? (De nagy a zavar a városi fejecskékben!)  Ki szereti fűnyíráskor a frissen levágott fű illatát? A száraz fűé, a szénáé is kellemes – csoda-e, hogy nyáron a fiatalok annyira szerettek a szénapadláson aludni?
• Néked csak egy híves szoba kellene, kibe varrogatnál…

Nézzük: híves=hűvös; kibe=amiben=ahol; varrogatnál=hímezgetnél. Hímezni az úrikisasszonyok szoktak, nem számít munkának. A legény így ámítgatja a lányt: ha hozzámegy feleségül, jó sora lesz: nem kell a tűző napon dolgoznia, a hűvösben, úrinőként élhet.

Két tyúkom tavali; Hallod-e, te szolgáló

 Természetesen megtanítjuk és énekeljük a quodlibetet. De megbeszéljük, hogy a pite itt nem sütemény, hanem állathívogató szó – mint a pi-pi-pi-pi –; azt is, hogy a szolga a férficseléd volt, szolgálónak a nőt nevezték. Ki van borér’, de soká jár/verd meg, Isten, mér’nem jön már – itt az átok tréfás átok, mivel a lakodalomban lerészegedett társaság énekli. Akkor ők alkoholisták? De gyakran használják ezt a szót a gyerekek! (Ugyanúgy, mint a depressziós szót is.) A borivó alkalmakról és ennek irodalmi lenyomatairól írtam már itt: https://magyaroramegminden.com/2021/09/23/vasarnap-bort-inni/

Én a Két tyúkom tavalihoz – amikor már jól tudjuk – kísérő „ritmushangszerként” beviszem a csipegető tyukicákat 😊 Lehet próbálgatni vele az egyenletes titiket…

2024. február 13.