Nem kell mindig témazáró!

Helyette például: játék… (újra A Pál utcairól)

Különösen a közös olvasmányok esetében. Hiszen ezek – jó esetben – élményt nyújtanak, gyönyörködtetnek, döntések megvitatásának a lehetőségét kínálják fel, követendő vagy elvetendő példákat állítanak elénk; és nem utolsósorban a képzeletünk szárnyán (lehetőleg) jó messzire repítenek minket… Mi hát a fontos, a megjegyzendő? Mit kérdezzünk ki? Hogy mikor élt Molnár Ferenc? Hogy milyen szerkezeti egységekből épül fel egy epikai mű? Ugyan már.

Félreértés ne essék: én is megtanítom a fentieket, sőt ki is kérdezem. De témazárót ebből NEM!

február 24-i bejegyzésemben jó néhány példát bemutattam A Pál utcai fiúk „nem hagyományos” feldolgozására. (https://magyaroramegminden.com/2019/02/24/pal-utcai-valtozatok/) A bevezető, felelevenítő – és szórakoztató! – játékokat most is lejátszottuk, véleményt is nyilvánítottunk/ütköztettünk több dologban. A hivatkozott cikkben leírt csoportalkotás-célkitűzés-megvalósítás folyamatra most nem volt időnk, a manapság oly divatos lapbook-készítés meg mintha már nem villanyozná fel annyira a gyerekeket… (Ellentétben tavalyi ötödikeseimmel, ők buzgón, jó kedvvel szöszmötöltek vele.)

Igencsak tűzbe hozta őket azonban, amit ezúttal felkínáltam nekik (a cikkben a 3. számú lehetőség): alkossanak csapatokat, és szervezzenek egymásnak játékos feladatokat. A forgatókönyvet gondosan és tetszetősen el kellett készíteniük (két hetet kaptak rá); ennek tartalmaznia kellett szellemi és ügyességi játékokat is.

Így aztán a tavaszi szünet előtti utolsó napon összevontunk két irodalomórát, és kirajzottunk a közeli játszótérre. Nos, várakozáson felüli kreativitást mutattak, brillíroztak a gyerekek! Volt itt minden: az elrejtett piros-zöld zászló megkeresése, majd sorverseny a zászlóval; (képzelt) Áts Ferire ugrás a mászókáról; üveggolyók gyűjtése, gurítása a legkülönbözőbb szabályok szerint; elfogásos futás a Pásztorokkal; célbadobás; homokbombák gyártása adott időre; papírgalacsin (vagyis a tanórán továbbított titkos üzenet) észrevétlen gurítása elölről hátra, hátulról előre, hogy a hirtelen, rajtaütésszerűen hátra-hátranéző tanár ne vegye észre – és a legnépszerűbb: gittrágás – helyett: rágózás, pontosabban rágófújási verseny!

Külön kell szólnom a kvízjátékokról. Fontos pedagógiai tapasztalat: mindazt, amit mi, magyartanárok annyira fontosnak tartunk, és szeretünk témazáróban kikérdezni, „hozták” a gyerekek. Kérdésekben és pontos válaszokban is! Volt olyan csoport, amelyiknél ez volt a „belépő”, vagyis nem engedte az ügyességi játékokat annak, aki nem tudja az elméleti kérdésekre a választ.

Hatalmas volt a hangulat, a képek, az arckifejezések önmagukért beszélnek… Olyan gyerek is akadt, aki Pál utcai fiúnak öltözve jelent meg ezen a napon 🙂

Még egy tanulság: 3 játék összeállítása elég egy csoportnak. A 90 perces összevont óra mindössze 3 csoportnyi feladat végigjátszására volt elegendő. De megéri!

golyó.jpgGréti.jpg