- disputa az ének elolvasása után
Furcsa véleményeket hallok a gyerekek szájából a gyilkosságra vonatkozóan: Jól tette, miért piszkálták? Nem bűnös, csak önvédelemből tette! stb. Jó néhány éve ezért e rész elolvasása után mindig tartok egy disputaórát – muszáj alaposan körbejárni ezt a súlyos erkölcsi kérdést. Már a szöveg olvasásakor, újraolvasásakor, megbeszélésekor megfigyeljük, milyen sokáig tűrt Miklós; maga ez a szó is sokszor szerepel a jelenet leírásakor. Az előző énekekben is megismerjük indulatos természetét, de önuralmát is: a Laczfi-jelenetben megsértik, de dühét az „erőmutatványban” vezeti le; majd a Második énekben majdnem megüti Györgyöt a kapott pofon után – de mégsem teszi. Itt azonban mégis megtörténik a szörnyű gyilkosság, bűnt követ el.
A disputa levezetése
Erről a módszerről már többször írtam: https://magyaroramegminden.com/2019/02/24/pal-utcai-valtozatok/ – itt a 2. pontban, valamint: https://magyaroramegminden.com/2019/12/04/hagyomanyok-fontosak-kellenek/ – itt a 6. pontban.
Ezúttal ezek a disputa-cédulák állításai, amelyekkel lehet egyertérteni vagy cáfolni, de mindkettőt meg kell indokolni! (A cédulák tartalmának egy része szándékosan provokatív: rászorítja a gyerekeket a véleménynyilvánításra, érvelésre.)
- Ember soha nem olthatja ki egy másik ember életét.
- Mikósnak uralkodni kellett volna az indulatain.
- Szemet szemért, fogat fogért! Aki ölt, annak szintén meg kell halnia. Miklósnak is!
- György embere ártatlanul halt meg, hiszen ura felszólítására hergelte Miklóst, nem magától.
- György az idősebb testvér. Joga van rendelkezni a kiskorú Miklós dolgaiban.
- Jól tette Miklós, hogy megölte György emberét, mert az piszkálta őt.
- Az anyának rá kellett volna szólnia Györgyre, hogy ne beszéljen így Miklóssal.
- Toldiné elkényeztette Miklóst.
- Ha indulatból öl valaki, az mentő körülménynek számít.
- Jogosan sértődött meg Miklós Györgyre, így érthető, hogy félrevonult az udvaron.
- Nagyon helyes, hogy Miklóst dolgoztatják a cselédekkel, hiszen ő a fiatalabb.
- Miklós jogtalanul haragudott Györgyre. György nem tehet arról, hogy Laczfi katonája leparasztozta.
- György olyan hangon beszélt Miklóssal, ahogy nem beszélhet testvér a testvérrel.
- Az anyáknak mindig a kisebb gyereküket kell jobban szeretni, hiszen ő a gyámoltalanabb.
- Aki félrevonul, azt hagyni kell, tiszteletben kell tartani.
Miután mindenki kimondta az érvekkel alátámasztott véleményét, behúzzuk a többi széket is a naggyá alakított körbe, és összegezzük a tapasztalatokat. Volt-e eltérő vélemény, extrém indoklás? Ilyenkor nyílt viták is alakulnak, igyekezzünk mederben tartani! Nehéz… 🙂 Csodálkoznak, amikor elmondom, hogy a középkorban az elsőszülöttet előjogok illették meg a többi testvérrel szemben. Erre felhördülnek, újabb viták alakulnak… – és így tovább. Természetesen a zárszóban el kell hangoznia annak, amit az 1. cédula kimond. (Utalhatunk a törvény „kőbe vésett” örök érvényére, ld. Tízparancsolat.)
A záró kör arról szól, vajon mi legyen Miklós jövője? Milyen büntetést kapjon? Sorban mindenki fogalmazza meg egy mondatban. (Manapság – sajnos, de ebben az estben hasznos – nem szokták a gyerekek előre elolvasni a további részeket, így nem ismerik a történet végét.) Érdekes bűnhődéseket találnak ki, pl.: élethosszig szolgálja Györgyöt; élethosszig vagy bizonyos ideig dolgozzon tovább a cselédekkel; vagy büntetésből (!), legyen a király katonája, egész életében harcoljon… 🙂
2020. december 11.
Magyaróra meg minden 