A cím első része szó szerint értendő, a második része a dolgok tudomásul vétele. 🙂
Miután megismertük és továbbgondoltuk Erdős Virág egyik versét, ill. annak zenés feldolgozását (ld. itt: https://magyaroramegminden.com/2021/04/15/dragoman-gyorgy-erdos-virag-kollar-klemecz-laszlo-es-a-bucsu-modozatai/), megmutattam nekik a költőnőnek egy újabb versét. Igen kemény, de úgy gondoltam, nem árt, ha ezekre a dolgokra is rányitjuk a szemünket. Gondolkoztam, hogy csak egy részletet vagy a teljes verset elolvassuk, végül az utóbbi mellett döntöttem. Online órán olvastam föl nekik, előzőleg mindenki megkapta a szöveget a kurzusban is.
Erdős Virág: Na most akkor
https://drive.google.com/file/d/1_S1p5PiUeNm0A99sXN8HuKYi21bRMFtV/view?usp=sharing
A szerkesztés polarizáltsága könnyűvé teszi az értelmezést, inkább az erőteljes érzelmi hatást kellett kezelni bőséges megbeszéléssel. Arra kértem őket, csöndben olvasgassák újra, majd emeljenek ki egy-két olyan ellentétpárt, amely különösen nagy hatással volt rájuk. Néhány ilyet meghallgattunk, közben módosult az első benyomás: itt nem a mélyszegénységben élők és az übergazdagok, hanem a szegények és az átlag-középosztálybeliek, vagyis mi magunk szembeállítása történik! Innen nézve még megrázóbb a dolog. És megint csak azt mondom, mindenkire ráfér, ha efféléken gondolkodik egy kicsit.
Mostanában rákaptunk a versírásra, versfolytatásra, továbbgondolásra – ezúttal is ilyen feladatot kaptak. Hat további sort, vagyis három ellentétpárt kellett írniuk. Mint az eredeti versben, lehetett szélsőséges, eltúlzott példa a jómódúak és a társadalom kivetettjeinek életmódjára. Ügyelni kellett a szótagszámra és a páros rímre is.
Mint mindig, most is különböző színvonalú megoldások érkeztek. Örömömre nagyon ráéreztek a gyerekek a lényegre, az más kérdés, hogy jó gondolataikat nem mindig sikerült verses korlátok közé szorítani. A sikeresebbekből néhány:
J. Emma:
Ki menjen el heti 7szer barnulni a szoliba,
Ki adja be könnyes szemmel jegygyűrűjét zaciba.
Ki fizesse gyerekének horror árú tandíját,
Ki rettegjen híd alatt, hogy ellopják a holmiját.
Kinek kelljen jacuzziban hájas testét fürdetni,
Míg a másik éhbér mellett utcára jár tüntetni.
Kinek kelljen bankkártyával széthúzni a kokaint,
Ki az, kihez lenézően Merci-jéből odaint.
H. Sámuel:
Ki járkáljon ötvenezerért vett márkás cipőkben,
Ki horzsolja le a talpát az utcákon egészen,
Kinek jusson eszébe, hogy tegnap nem vett új ruhát,
Ki tegyen meg mindent, hogy szerezhessen egy új kucsmát,
Ki aludjon kétmilliós aranyszélű ágyikón,
Ki hajtsa álomra fejét egy lepukkant folyosón.
Sz. Tekla:
kinek legyen foglalt helye a budai éttermekben,
ki érezze azt, hogy az ő küszködése értelmetlen
ki kolduljon betevőért a Keleti lépcsőin
kinek az asztalát lepje be a kiló kokain
ki gyűjtse a sportkocsikat überluxusgarázsában
ki élje az életét a kapzsiságunk fogságában
Most érkeztünk el bejegyzésem címének második részéhez. Ugyanis – jól ismerve tanítványaim képességeit – olvasgatva a beküldött versfolytatásokat, rákérdeztem néhányra: önálló munka, vagy szülői segítséggel készült? Amikor bevallották, hogy „együtt írták”, „kicsit segítettek”, elgondolkoztam. Baj ez? Baj, ha egy családban legalább egy estére szóba kerülnek ezek a tartalmak? Nem baj. A téma fontossága most felülírta az önálló feladatmegoldás kérdését. Különösen, hogy az anyukák ilyen megindító sorokat írtak:
Ki térdeljen sáros földre reménykedve ételért,
Ki töltse a tenger mellett nászútjának éjjelét,
Kinek legyen választása ruhák között dönteni,
Kinek kelljen számolni, hogy mire tudna költeni,
Ki ébredjen romos házban örülve, hogy lett ágya,
Kinek legyen találkozni neves sztárral nagy vágya.
Egy másik szülői alkotás:
Kinek húznak az ujjára húszmilliós jegygyűrűt,
kinek kell a fejéről lekaparni a fejtetűt.
Kinek futja luxusjachtra, és vezethet Ferrarit,
Ki az, kinek kis lakása állandóan beázik.
Ki az, aki hernyóselyemből varratja az ingét,
ki az, aki napfény helyett nem lát mást, csak a pincét.
Kinek van a házában vagy harminc Tiffany lámpa,
kinek lóg ki lyukas cipőjéből a koszos lába.
Ki az, aki minden évben a tengerparton henyél,
ki az, aki mindenkinek az álmairól mesél.
ki az, kinek pulykasült és báránycomb az estebéd,
ki az, aki föld alól kaparja ki a gesztenyét.
Ki az, aki Párizsba jár új parfümöt szagolni,
ki az, aki felfegyverkezve megy bankot rabolni.
Ki golfozik szép időben, vagy hobbiból lovagol,
ki az, aki százötvenért éjjel-nappal robotol.
Ki utazik oda-vissza luxusrepülőgépen,
Kit tesz végül föld alá a betegség és a szégyen.
A végén pedig álljon itt P. Jázmin garantáltan önálló alkotása. Ő már többször bebizonyította – ezeken az oldalakon is – érzékenységét, tehetségét. Ezt is, mint előtte sok mást is, megkönnyeztem…
Ki aludjon díszpárnára álmos fejét lehajtva,
ki legyen az árvaházba szülő híján berakva,
ki kapjon a boltból csokit, jeles átlag alapján,
kinek legyen madártoll a befoltozott kalapján,
ki menjen a Bahamákra plusz két fővel nyaralni,
ki kérje a bocsánatot, nem akart ő zavarni,
kinek kelljen átélni, hogy megverték a szülei,
ki írja meg feladóként: rács mögött azt üzeni…,
kinek kell a tolószékben cserélni a párnáját,
kinek kelljen pénzt kérni, hogy befizesse számláját,
ki menjen az iskolába Jordan Air Force cipőben,
kit kérjen a gyámügyis nő, érkezzen meg időben,
kinek érjen bármennyit, hogy megtalálják gyerekét,
kinek kelljen felszedni a más eldobott szemetét,
ki kapjon egy puszit, mikor hazaér a suliból,
kit keressen rendőrség, ha eltűnne a buliból,
kinek legyen inasa, vagy szolgái a házban,
ki ne kapjon ellátást, ha otthon fekszik lázban,
kinek törje lakkcipő a finom, ápolt lábát,
ki tartson a Nyugatiban “Éhes vagyok” táblát,
ki sikítson, ha a csapat focimeccsen győzött,
ki féljen a férjétől, ha nem finomat főzött,
kinek legyen döntő kérdés papíron a válás,
kinek legyen utcán fázva minden nap egy áldás,
ki adja a lányát férjhez gazdagsága miatt,
ki legyen a bőrét látva boltban olyan riadt,
ki érdemel másik esélyt, ha nem látná az elsőt
ki vegyen a nyakláncához éppen passzoló felsőt,
ki nézze a Rómeó és Júliát a páholyból,
ki menjen a szemészetre, ha nem lát jól távolról,
ki kérje az Istenét, hogy legyen aznap ezrese,
ki adjon pont annyi rózsát, ahány éves kedvese,
kinek legyen jó szíve és örüljön, ha más is,
ki ültessen kertjébe még tulipánt és nárciszt,
ki akarjon sokat tudni, kutatni az újat,
ki járjon el szakemberhez, feledni a múltat,
ki szeressen egyszerűen fiatalon élni,
kinek kelljen nap mint nap a változástól félni,
ki ne kapjon állást, hogyha nem beszél még nyelveket,
ki adjon sok szeretetet, nevettessen ezreket,
kinek kell a fáradtságát nem figyelve kapálni,
ki menjen el külföldre jobb munkahelyet találni,
ki érezze szépségét, hogy így lássa a világát,
ki gondozza boldogan az épp bimbózó virágát.
22021. május 3.
Magyaróra meg minden 