Humorral a fenntarthatóságért

Sokszor megtapasztaljuk,  hogy egy kis humorral hamarabb célt érünk, mint a prédikálással. Így gondolkoztam, amikor – a Föld napjához közeledve – az alábbi dologra „vetemedtem” a 6. osztályban. 🙂

Az órát rövid beszélgetéssel kezdtük, mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a régi korok embere tökéletes „zero waste” életmódot folytatott.

Aztán visszakerestük és elolvastuk a Toldi nádas-jelenetét a Negyedik énekből, kizárólag ezt a részt:

 Harmadik nap a nád megzörrent megette,
Azt gondolta farkas, meg se moccant karja,
Mert ellátta, hogy őt csak testvére marja.
Pedig Bence volt az, régi hű cseléde,
Akit anyja küldött fölkeresésére,
Ki nagy zokogással nyakába borulva
Így szólott Miklóshoz egy kis idő mulva:

„Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek,
Harmadnapja már, hogy mindenütt kereslek;
Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet,
Sose hittem, hogy meglássalak ma téged.
Hogy’ vagy édes szolgám? nem haltál meg éhen?
Nem evett meg a vad ezen a vad réten?
Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne!
Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne.”

Azzal a hű szolga szemét az ökléhez,
S öklét megtörölte ócska köntöséhez,
Letérdelt a földre, tarsolyát letette,
Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte.
Asztalt is terített, csak úgy hevenyéből,
Az üres tarsolyból, meg a födeléből,
A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta,
Végre két almával a módját megadta.

Akkor elővette csillagos bicskáját,
Megkínálta vele kisebbik gazdáját;
Toldi a jó késsel a cipót fölszelte,
S a cipóval a hust jóizűen nyelte.
S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga!
Jobban esett, mintha maga falta volna;
Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája,
Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája.

Mikor aztán Miklós az éhét elverte,
Bence a kulacsnak nyakát kitekerte:
A kulacs sikoltott és kibuggyant vére
Az öreg szolgának a keze fejére.
Ez meg a vörösbort urára köszönte,
Néhány kortyot előbb nyelve mellé önte,
S míg azt a fiúnak nyujtá jobb kezével,
Megtörülte száját inge elejével

Játékra hívtam őket: képzeljük el, hogy ez a jelenet napjainkban, a 21. században történik! Milyen sokat változtak azóta a szokások! Érzékeltessük ezt azzal, hogy paródiát írunk erről a jelenetről!

Először párban ötleteket gyűjtöttek: a feladat az volt, hogy a jelenetbe minél több elítélendő, környezetszennyező elemet zsúfoljanak. Nagyon rámozdultak a gyerekek a témára, hiszen most „rosszalkodni” kellett. 🙂

Az ötletelést közösen írt fogalmazás követte, íme:

Miklós és Bence a nádasban – 21. század…

Miklós motorzajt hallott messziről, később már a benzinszagot is megérezte. Bence volt az.

• De nehezen találtalak meg! Pedig a GPS-t is bekapcsoltam! Mondjuk, felvehetted volna a mobilodat, hívtalak!
• Le vagyok merülve. Van kajád?
• Ja. Hoztam a McDonald’s-ból.

Elővette a nejlonzacskókat, mindent kicsomagolt, jóízűen ettek. Előkerültek a PET-palackok is, jóféle kólával. Utána kulturáltan papírtörlőbe törülték szájukat, majd jó messzire hajítottak mindent: szatyrot, zacskót, műanyag evőeszközt, flakont.

Miklós viszketni kezdett.

• Nem elég, hogy izzadok ebben a műszálas ruhában, még a szúnyogok is csípnek!
• Várj csak, anyád szúnyogirtót is küldött!

Azzal előkapta a Kemotoxot, és kifújta az egész tartalmát.

Lám-lám, ha megváltoztatjuk az előjelet, azonnal tudják a lurkók, hogy korunk embere mi mindennel árthat a bolygónknak… És még élvezik is! 🙂

Ajánlom kipróbálásra!

Bejegyzések ugyanebben a témában:

Fenntarthatósági témanap

Tanévkezdés – így is

Apropó nélkül

2023. április 21.