Ötletek

A sokoldalú vetélkedő

Vannak iskolák, ahol az utolsó hét már kirándulásokkal, projektekkel, egyéb programokkal telik. Ahol nem, ott még mindig fejtörést okoz a „tanuljunk is – ne is” feladvány.

Nagyon szeretem a vetélkedő műfaját, s szeretik tanítványaim is. Legfőképpen olyankor, amikor egy-egy anyagrészt nem témazáróval, hanem vetélkedővel zárok le 🙂 . (De minek is mindig témazáró? Az erről való véleményemet már többször kifejtettem: igenis számtalan más módja van az összegzésnek. Jegyeket pedig bőven adhatunk máskor is.)

Több osztályban is vetélkedőt csaptunk az utolsó tantárgyi órán. Az én vetélkedőim igazán egyszerűek – persze lehet tupírozni, szemfényvesztő, interaktív, színes-szagos effekteket bedobni, de azok nélkül is tökéletesen élvezik a gyerekek. (És a technika ördöge se tréfálhat meg minket.)

Karácsony és húsvét előtt már tettem közzé efféle játékos kérdéseket, most egy 5.-es és egy 6.-os nyelvtani feladatsort mutatok meg; persze a feladványok tetszés – és tantárgyak – szerint variálhatók.

Néhány általános irányelv:

• Természetesen mindig csoportban játszunk (4-5 fős az ideális). Mivel játék, a csoportalakítást nyugodtan bízzuk a véletlenre: én pl. a teafilteres papírzacskócskákat használom a sorsoláshoz (is). Először tiltakozni szoktak a gyerekek, hogy „szétrobbantom” a baráti köröket, de később láthatóan jól érzik magukat az alkalmi társaságban.
• 
• Az összetolt asztalokon mindösszesen 1-2 papírlap és toll az eszközigény; a legkönnyedébben író gyerek legyen az írnok.
• Néhány feladattípus: (Az én lapomon mindig számozott kérdések, feladatok vannak, lehetőleg több körre való. A sorra kerülő csapat mond egy számot, én felolvasom a hozzá tartozó kérdést.)

szóbeliek: (Vigyázat: ami legelőször elhangzik valamelyik csapattag részéről, az az érvényes válasz!)

a) igaz – hamis állítások

b) villámkérdések: Itt nyilván nem eldöntendő kérdést teszünk fel. (Lehet pontot rabolni: ha nem tudnak válaszolni, vagy helytelen a válasz, mindig a soron következő sorszámú csapaté a lehetőség – és így tovább.)

írásbeliek ill. rajzosak: (többnyire szógyűjtéses, értelmezéses stb. feladványok tartoznak ide, mindig adott idő alatt kell teljesíteni)

egyéb: a lehetőségek határa végtelen: képek, kártyák, jelenetek, szobor vagy szoborcsoport, versfaragás, rímek keresése, csasztuska, versferdítés stb.

Én szándékosan a legegyszerűbbeket mutatom itt be, ezeket a kérdéseket akár egy 20 perces szünetben „összedobhatjuk”. 🙂

Íme egy 5.-es nyelvtanórai vetélkedő:

Itt is és a 6.-osnál is váltják egymást a grammatikai és az ügyességi, tájékozottsági kérdések.

I. Írásos feladat – közismert játék: 3 perc alatt gyűjts olyan szókapcsolatokat, amelyek első tagja egy melléknév, második tagja egy ugyanolyan betűvel kezdődő állatnév: pl. kíváncsi kutya, buta béka stb. Természetesen lehetnek vicces megoldások, de nyelvtanilag helyesek legyenek! (minden szókapcsolat 1-1 pont)

II. Igaz – hamis állítások (szóbeli):

1. A lándzsa szó kiejtésekor részleges hasonulás érvényesül. (H)
2. A bíró szó vegyes hangrendű. (I)
3. A szék szót a kiejtés elve szerint írjuk. (I)
4. A szám szó azonos alakú. (I)
5. A krumpli és a burgonya ugyanazt jelenti. (I)
6. A bója szóban ly-et írunk. (H)
7. A kulcscsomó szót az egyszerűsítés elve szerint írjuk. (H)
8. A kerek szó ragos főnév. (H)
9. A szedjetek szó kiejtésekor összeolvadás érvényesül. (I)
10. A rétes szó magas hangrendű. (I)
11. A teljesen szó kiejtésekor teljes hasonulás érvényesül. (I)
12. A szél szó több jelentésű. (H)

III. Szóbeli gyűjtés: A lapomon számozott betűpárok szerepelnek:

1. o-ó
2. i-í
3. a-á
4. u-ú
5. e-é

A csapat mond egy számot, a kapott betűpárral elkezd igéket mondani. A játék addig tart, amíg a csapatból bárki tudja folytatni a gyűjtést. (Minden helyes ige 1-1 pont, lehet rabolni!)

IV. Villámkérdések (szóbeli): Milyen toldalék szerepel a szón? – 1. kör (Tartalékolok egy kört későbbre, az írásos feladatok közé.)

1. házban (határozórag)
2. lámpát (tárgyrag)
3. nézés (képző)
4. kutyák (többes szám jele)
5. januártól (határozórag)
6. igazság (képző)
7. táskám (birtokos személyjel)
8. nagyobb (középfok jele)
9. haragos (képző)
10. halász (képző)
11. cicáé (birtokjel)
12. udvaron (határozórag)
13. adna (feltételes mód jele)
14. járt (múlt idő jele)
15. járok (igei személyrag)
16. járj (felszólító mód jele)

(Minden helyes válasz 1-1 pont, lehet rabolni!)

Ha nem tanítottuk ilyen részletesen a toldalékokat, elég a 3 fajtát felismerni.

V. Írásos feladat – ez is közismert játék:

Mivel eltérő számúak is lehetnek a csapattagok, és nem egyforma hosszú a keresztnevük-becenevük, itt megengedő vagyok, ill. a max. pontszám csapatonként 20 pont.

A játék: mindenki írja le a keresztnevét – vagy annak rövidített változatát, becézését. A név minden egyes betűjével írjatok egy-egy melléknevet, amelyik jellemzi a név viselőjét! (Lehet kissé vicces is…) Pl. K-kecses, A-alacsony, T-tájékozott, I-illedelmes.

(A játékidő 5 fős csapatoknál 5 perc; játékosonként 1-1 perc.)

VI. Villámkérdések – 2. kör ( ld. a 4. kérdéssort, a szabályok mint ott)

VII. Írásos feladat: „állatcsaládok”, -csoportok

1. Hogyan nevezzük a szarvasmarha kicsinyét? (borjú)
2. … a lovak csapatát? (ménes)
3. … a juh hímjét? (kos)
4. … a sertés nőstényét? (koca)
5. … a méhek csapatát? (raj)
6. … az őz hímjét? (bak)
7. … a kacsa hímjét? (gácsér)
8. … a galamb nőstényét, (tojó)
9. … a szarvasmarhák csoportját? (csorda vagy gulya)
10. … a lúd hímjét? (gúnár)

Ld. még:  https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1zi%C3%A1llatok_elnevez%C3%A9seinek_list%C3%A1ja

Nálam – a megfejtésekkel, ellenőrzéssel együtt – ennyi fért 45 percbe.

A következő órám azonnal egy 6.-os nyelvtanóra volt. Nos, a feladatok egy részét át tudtam emelni ide is: az I., III., V., VII.-et. A villámkérdéseket úgy nehezítettem, hogy a szóalakok mindegyikén 2-2 toldalékot kellett felismerniük, a szósor tehát:

1. házamban
2. lámpákat
3. nézése
4. kutyákra
5. januárjától
6. igazságot
7. táskáim
8. nagyobbak
9. haragosan
10. halászok
11. cicámé
12. udvarodon
13. adnám
14. jártunk
15. járjak
16. járók

(Meggyűlt vele a bajuk…)

A 6.-osok igaz-hamis feladatsora:

1. A melléknévi igenév néha a mit csinál? kérdésre válaszol. (H)
2. 3-féle melléknévi igenevet ismerünk. (I)
3. Az igeneveket igéből, főnévből vagy melléknévből képezzük. (H)
4. A sárgább szó befejezett melléknévi igenév (H)
5. A határozói igenév személyragozható. (H)
6. A leírt szó lehet ige is, igenév is. (I)
7. Az igen és a nem módosítószó. (I)
8. A közép-afrikai szót kis kezdőbetűvel írjuk. (I)
9. A János-hegyi szót nagy kezdőbetűvel írjuk. (I)
10. A ’játszunk’ hangzású szót rövid vagy hosszú sz-szel is írhatjuk, a mondattól függően. (I)

És egy írásbeli feladat a 6.-osoknak:

Elmondom (lassan, háromszor) Juhász Gyula Milyen volt… c. versének 1. versszakát; a feladat: írjátok le csak a kötőszókat! (Minden helyes szó 1-1 pont, de a hibákért levonás jár!)

Az 5.-es feladatokkal együtt ennyi fért a 6.-os órába.

Jó szórakozást!

2019. június 10.

oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Igenevek

Játékokkal, versekkel

Aki nálam ügyesebb – és aki nem sporttagozatos iskolában tanít, ahol versenyidőszakban kissé át kell ütemezni az anyagot 🙂 –, már bizonyára rég túl van ezen a témán 6. osztályban. Mi nemrég végeztünk vele, és nemrég hozták be az „étlapot”, a kedvenc feladataim egyikét.

A melléknévi igenév tanításakor a következő alkotásra hívom őket: készíts étlapot, amelyikben minden étel- és italnévben szerepeljen melléknévi igenév!  A lehetőségek korlátlanok, hiszen milyen elkészítési módokat ismer a magyar konyha? Párolt, sült, főtt, rakott, rántott, habart, pirított, aszalt, sűrített, aprított, vagdalt, hűtött, fagyasztott, buggyantott, sózott, kandírozott, karamellizált, pácolt, savanyított stb. ételeket eszünk.

Nemcsak örömmel fogtak a feladatnak, hanem – a tapasztalatok szerint – legalább a befejezett melléknévi igenevet bombabiztosan tudják is. 🙂 Azért néhány diákom ötletesen és nagyon igyekezve becsempészett egyéb fajtákat is: elismerésre méltó pl. a „brownie, a közepében lágyan olvadó töltelékkel” vagy a „csokiban úszó gyümölcsök”, a  „forgó nyárson sült birka”, a „pezsgő limonádék” vagy a „helyben készülő gyümölcslevek” (a lángoló palacsintát példaként én említettem nekik). Akadt, aki a forró melléknevet igenévnek vette, bonyolult ez a nyelvtan…

További tanulsága e feladatnak: remekül megmutatkozott, melyik gyerek járatos a gasztronómiában és melyik nem. Elképedtem pl. a „zsírral töltött káposzta” vagy a „rakott karfiol pörkölttel és sült oldalassal” olvastán… Mások viszont igen nagy gonddal ügyeltek nemcsak a nyelvi szempontokra, hanem változatos és kifogástalan választékot kínáltak.

További ötletek az igenevekhez:  

Mivel a főnévi igenevet alsó tagozatból „hozzák”, itt a személyragozással akad egy kis nehézség (sajnos később is…).  Hogy micsoda stílusértéke is lehet e szófajnak, azt Kosztolányi Akarsz-e játszani című versével illusztrálom. Elmondom nekik, ők számolhatják a főnévi igeneveket; de akár számolják, akár nem, mindig elementáris hatású számukra a vers.

Érdekességként lehet mutatni ezt a részletet Weöres Holdbeli csónakosából:

Erdő járnyi, gally szennyi
soha többé nem mennyi,
mától kezdve úr lennyi,
mint a kutya pihennyi.

(Bár szerep szerint a hindu éneke ez, az idegenes hatást mégis a nyugat-dunántúli nyelvjárást idéző alakkal éri el – ezzel persze nem fárasztom diákjaimat… 🙂 )

A melléknévi igenevek kapcsán az említett étlapkészítés mellett szeretünk még főnevesült melléknévi igeneveket gyűjteni, témák szerint, csoportokban tesszük ezt. Pl. a háztartásban: vasaló, (haj)szárító, hűtő, fagyasztó, terítő, fedő, szűrő, tároló, törülköző, takaró stb. (mindig akad, aki aranyosan az olló szót is ideveszi 🙂 ) Iskolában, tantárgyakhoz kapcsolódva: ellenőrző/tájékoztató, körző, vonalzó, hegyező, szögmérő, kisebbítendő, kivonandó, szorzó, szorzandó, osztó, osztandó, érintő, szelő, felező  (és a kémcső nem! 🙂 ). Foglalkozásnevek: szerelő, festő-mázoló, író, költő, tanító, sportoló, bíró, eladó, szabó stb. Mindig nagy a csodálkozás, amikor itt említem a múlt és a jövő, jövendő főnevet is.

Ha az igeneveknek már mindhárom fajtáját tanultuk, jöhet Ady Sírni, sírni, sírni c. verse. Én úgy tapasztalom, nem kell félteni ettől a verstől a gyerekeket, ha jól vezetjük be. Lehet válogató tollbamondással kezdeni: lassú mondással hallgatva írják le csak az igeneveket. (várni, közeledő, kérdeni, csengettyűzni, lóbálni, állni, fuldokolni, kelni, énekelni, hallgatni, lépni, remegve, bújva, lesve, lopva, nézni, fázni, lihegve, tagadni, verve, megbabonázva, térdepelve, megbánni, törve, gyónva, borulni, írni, sírni) Nem baj, ha nem írják le mindet. Második lépésként – anélkül, hogy túlelemeznénk – csak arra rámutathatunk, hogy éppen az igenevek teszik személytelenné, lebegővé, látomásossá ezt a verset.

(Egy személyes emlék: nekem éppen kiskamasz koromban került a kezembe egy Ady-válogatott kötet, éppen az alábbi kiadás! Többek között ez a vers is megbabonázott…)

2019. május 25.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Csokonai neveltje

• avagy a vers nem tud nem hatni

Az alcímet Kirkegaardtól kölcsönöztem, aki a zenére mondta ugyanezt, de hálistennek –  mindenféle panasz ellenére – azért gyakran tapasztalom, hogy az irodalomra is igaz e bölcsesség. Csokonai jelenlétét többen szörnyülködve veszik tudomásul a 6.-os anyagban. Nem is vitatkozom velük, valóban egyre kevesebb gyereket érint meg…

Vannak azonban üdítő kivételek! Az alábbi verset egy 12 éves kislány írta, 2 héttel azután, hogy olvastuk A reményhez című költeményt. Ráadásul én sem adtam hozzá a szokásos „rajongó” magyarázatomat; elég rideg módszerrel tálaltam nekik: az ún. programozott feladatlap módszerével. (A programozott oktatás kísérletképpen a múlt század ’70-es éveiben dívott hazánkban, s én gondolva egy merészet, időnként „bedobom” egy-egy anyagrésznél ezt a megközelítési módot. Pontról pontra utasítom őket, aprólékos feladatokra lebontva a vers megfigyelését, a tudnivalók elsajátítását. Csoportban dolgoznak, mindegyikük kap feladatlapot, a válaszokat megbeszélik. Természetesen jelen vagyok, hívható; ha kell, segítek. Dupla óra végén beszedem, átnézem, következő órán megbeszéljük. Tanulságos! Mindig szeretem nézni, tapasztalni, ahogy véleményt cserélnek, vitatkoznak az adott témán. És ha már annyira divatos egyfolytában fejleszteni a gyerekeket, hát ez a módszer többek között pl. a szövegértés tekintetében is nagyon hatékony!)

Kis tanítványomnak nem ez az első verspróbálkozása, rendszeresen ír. Ám a többi között ez a legújabb verse bámulattal töltött el. Tagadhatatlan A reményhez hatása, és formaérzék szempontjából is igazi Csokonai-tanítvány! Nemcsak a szótagszám és a rímek hibátlanok, hanem a képiség is lenyűgöző! Versolvasáskor mindig figyelünk az érzékszervi hatásokra, ezek is bőven jelentkeznek e zsengében. Szinesztéziáról még szó se volt az óráinkon, itt ösztönösen több ilyen is formálódott tolla nyomán. Aprólékosan kérte a feladatlap a rokokó versdíszek számbavételét – miután elmagyarázta, mi is a rokokó – ez a díszítettség is visszaköszön ebben az igen-igen érzelmes, korának megfelelően elragadtatott versben.

Ha 25-ből csak egyet érintett meg több mint kétszáz év távlatából Csokonai, az is nagy öröm! P. Jázmin már biztos, hogy őrzi és továbbviszi a lángot… 🙂

Íme a verse, változtatás nélkül közlöm:

 

Reménykedő pipacsmezőt

karol át az este.

Liliomok százai közt

méheit keresve.

 

Hűvös szélnek halk morajja

orgonáit védi.

Margaréta koszorúit

pitypangra cseréli.

 

Tulipànok réseibe

beszökik az éjjel.

Meleg zápor nádillata

messze-messze ér el.

 

Patakoknak csobogása

felfrissülést élvez,

erdő zengő hangjaiban

harmóniát érez.

 

Bogaraknak zsúfolt hada

ellepi a rétet.

Kálák között fényes illat

napsugara éltet.

 

Kamillának édes íze

eloszlik az égen.

Gyöngyvirágnak harmatjai

eltűnnek az éjben.

 

Kismadarak színes dala

elűzi a csendet.

Záporoktól vizes gallyak

hullatnak sok cseppet.

 

Fűszálak közt rózsabogár

keresi a bodzát.

Öreg gyíknak napos teste

várja már a csodát.

 

Nyíló bimbó halvány színe

telíti a fákat.

Ránézel a színes ágra,

s elszáll minden bánat.

 

Darazsaknak zümmögése

betölti a mezőt.

Hempergőző poros madár

észleli az esőt.

 

Hőscincérnek dallamára

lenyugszik a puszta.

Bodobácsnak sérült lábát

másik társa húzza.

 

Ibolyáknak kecsessége

napsugárból ered.

Szarvasbogár pimaszságán

néha fel-felnevet.

 

Virágoknak sok levele

friss illatot áraszt.

Fülemüle zengő hangja

szerető párt választ.

 

Levendula illatával

együtt száll a rózsa.

Katicának huncutságát

lemásolja róla.

 

Hajló nappal, alkonyatkor,

elcsitul az ég is.

Szellőben halk záporeső

előbújik mégis.

2019. május 17.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Végre!

Lehet szeretni is a nyelvtant… 🙂

 Olyan anyagrészhez érünk 5. osztály év végére, amely végre élvezetes, játékra hív, szórakoztató. (Mi, magyartanárok persze elbűvölőnek tartjuk a hangtant és a szóalaktant is, és igyekszünk ezek szépségét beláttatni csemetéinkkel is – változó sikerrel…)

Itt is könnyű mellékvágányra siklani, és a hangalak+jelentés H és J betűs ábráiban elveszni (ahány tankönyv, annyiféle jelölés, brrr!), de talán nem ez a lényeg. Már alsó tagozatban is folynak a szógyűjtések a rokon értelmű szavak példáira, mennyiségi versenyek formájában is, ezt is nagyon szeretik a gyerekek. Egy fokkal nehezebb az ellentétpárok pontos megkeresése, megállapítása is – hamarosan ezzel kapcsolatos játékot is leírok. Most azonban néhány kedvencemre fókuszálnék.

1. A téma bevezető óráján szeretek eljátszadozni a puszta hangalak, hangzás tényével; ötödikben még elég nehéz elvonatkoztatni a jelentéstől! (Kissé morbid példát szoktam hozni, ám erre még az épp elbóbiskolni készülő gyerek is felkapja a fejét: mondogassuk: hull a hó… hull a hó… hull a hó… Figyeljük, milyen lágy, dallamos, érezzük a hóesés finom puhaságát, alig hallható neszezését a téli csöndben… Még egy külföldi, magyarul nem értő ember is ráérez, hogy miről lehet itt szó… Aztán vegyük el azt a két hangot, hogy hó, és így mondogassuk, ugyanolyan lágyan: hulla… hulla… hulla… 🙂  Ugye? A külföldi továbbra is a lágyságot érzékeli, mert a hangalak szinte megegyezik az előzővel, s az ő tudatukban semmiféle jelentés nem kapcsolódik ehhez. Nekünk annál inkább! 🙂 (Megjegyzem: Arany Szondi két apródjában is felbukkan ez a szójáték, hetedikben külön el is játszunk majd ezzel.)

 

Hogyan ugat az angol kutya, hogyan röfög a francia kismalac, hogyan bimbammoznak a finn harangok? (Példák arra, hogy a hangutánzás hasonló az egyes nyelvekben.)

Jó móka elénekelni pl. az Old McDonald had a farm kezdetű dalt: találják ki, milyen állathangokat utánoz a dal? Hogyan utánozza ugyanezeket az állathangokat a mi nyelvünk?

Miért díszítik a Naf-naf márkájú gyerekhátizsákot színes kismalacok? (megfejtés: naf-naf=röf-röf franciául 🙂 )

Elénekelhetjük a János bácsi, János bácsi, keljen fel… kezdetű gyerekdalt annyiféle nyelven, ahányfélét tanulnak az osztályban. Hozzátehetünk még mi egyet-kettőt, pl. a finnek harangja így szól: Pium paum poum, Pium paum poum! (Azt csak itt teszem hozzá, hogy a finn nyelv nem ismeri a zöngés b hangot, így a harangjuk is zöngétlenebb… )

Zseniális gyűjtemény található ennek a dalnak a nyelvváltozatairól itt:  http://nretzse.blogspot.com/2009/11/janos-bacsi-keljen-fel.html Órán bemutatni nem ajánlom, mert garantáltan bele lehet veszni, elmegy vele az idő!

 

2. Játék – szintén „külföldiek megtévesztésére”

Képzeljük el, hogy egy nem magyar anyanyelvűnek bemutatkozunk – komolyan, kezet nyújtva – állatnéven! 🙂 (Már derül az osztály.) Nézzük csak: a magyar női nevek igen nagy hányada a-ra végződik: Mária, Ibolya, Tekla. A férfinevek jó esetben keményebb, markánsabb hangzásúak: Tibor, Gáspár, Péter. Keressünk olyan állatneveket, amelyek „megfelelnének” fiú- vagy lánynévnek! (A nem magyar anyanyelvűek el is hinnék, hogy ezek valódi keresztnevek.)

„Női nevek” pl.: Béka, Gazella, Hiéna, Vipera, Méhecske, Macska, Kutya, Liba, Páva, Pulyka, Bálna, Cápa; „férfinevek”: Borz, Leopárd, Gepárd, Darázs, Tigris, Gúnár, Zsiráf, Teknős, Sün.

Nagyon szeretik ezt játszani a gyerekek! Játékból hozzá is teszik valamelyiket a saját vezetéknevükhöz, és kezet rázva, elegánsan bemutatkoznak egymásnak: Jó napot kívánok! Dr. Horváth Gepárd vagyok. – Üdvözlöm! Kovács Hiéna Macska. 🙂

 

3. A hangutánzó szavak tanításakor remek óra eleji motiváció:

Előre megbeszélem két gyerekkel a következő jelenetet: egyikük kint van, az ajtón kívül. A bent lévő a táblán (vagy ablaküvegen!) csikorgatja a körmét. Ekkor kintről erős dörömbölés, és azonnal be is lép rajta az eddig kint lévő gyerek egy labdával. Miután jól bevágja az ajtót, elkezdi idegesítően, hangosan pattogtatni a labdát. Közben a másik elővesz egy papírzacskót, néhány szem chipsfélét jó hangosan csámcsogva elropogtathat belőle, majd hirtelen felfújva a zacskót társa füle mellett eldurranthatja, mire az élesen felsikít ijedelmében… (Lehet még köhögéssel, krákogással, trombitáló orrfújással, fütyüléssel, dúdolással színesíteni a hangpalettát, a lényeg, hogy szavak ne hangozzanak el.) Mielőtt elkezdik a jelenetet, természetesen kiadjuk a többieknek a feladatot: próbálják meg szavakkal leírni, amit hallanak! Akarva-akaratlanul is hangutánzó szavak, hangutánzó igék kerülnek majd a füzetbe.

Garantált a siker, motiváltak lesznek!

 

4. Végül a hangulatfestő szavakról: mivel ezek nagy része csúfolódó, kifejezés, ezért nagyon közel áll hozzájuk… Ajánlom, hogy ne csak ezen az egy-két előírt órán foglalkozzunk velük, hanem vezessünk gyűjteményt – akár a falra kitett csomagolópapíron is –, és oda jegyezzük be az újabb és újabb darabokat. Megéri, hiszen ezek is ritka kincsei nyelvünknek; s beépülve a szókincsükbe sokat ér majd egy jól elhelyezett bamba, bumburnyák, nyápic, pipogya, nyámnyila, pocsolya, szipirtyó, bibircsók, piszmog, somfordál vagy sunnyog.

2019. május 15.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Nem kell mindig témazáró!

Helyette például: játék… (újra A Pál utcairól)

Különösen a közös olvasmányok esetében. Hiszen ezek – jó esetben – élményt nyújtanak, gyönyörködtetnek, döntések megvitatásának a lehetőségét kínálják fel, követendő vagy elvetendő példákat állítanak elénk; és nem utolsósorban a képzeletünk szárnyán (lehetőleg) jó messzire repítenek minket… Mi hát a fontos, a megjegyzendő? Mit kérdezzünk ki? Hogy mikor élt Molnár Ferenc? Hogy milyen szerkezeti egységekből épül fel egy epikai mű? Ugyan már.

Félreértés ne essék: én is megtanítom a fentieket, sőt ki is kérdezem. De témazárót ebből NEM!

2019. február 24-i bejegyzésemben jó néhány példát bemutattam A Pál utcai fiúk „nem hagyományos” feldolgozására. (https://magyaroramegminden.com/2019/02/24/pal-utcai-valtozatok/) A bevezető, felelevenítő – és szórakoztató! – játékokat most is lejátszottuk, véleményt is nyilvánítottunk/ütköztettünk több dologban. A hivatkozott cikkben leírt csoportalkotás-célkitűzés-megvalósítás folyamatra most nem volt időnk, a manapság oly divatos lapbook-készítés meg mintha már nem villanyozná fel annyira a gyerekeket… (Ellentétben tavalyi ötödikeseimmel, ők buzgón, jó kedvvel szöszmötöltek vele.)

Igencsak tűzbe hozta őket azonban, amit ezúttal felkínáltam nekik (a cikkben a 3. számú lehetőség): alkossanak csapatokat, és szervezzenek egymásnak játékos feladatokat. A forgatókönyvet gondosan és tetszetősen el kellett készíteniük (két hetet kaptak rá); ennek tartalmaznia kellett szellemi és ügyességi játékokat is.

Így aztán a tavaszi szünet előtti utolsó napon összevontunk két irodalomórát, és kirajzottunk a közeli játszótérre. Nos, várakozáson felüli kreativitást mutattak, brillíroztak a gyerekek! Volt itt minden: az elrejtett piros-zöld zászló megkeresése, majd sorverseny a zászlóval; (képzelt) Áts Ferire ugrás a mászókáról; üveggolyók gyűjtése, gurítása a legkülönbözőbb szabályok szerint; elfogásos futás a Pásztorokkal; célbadobás; homokbombák gyártása adott időre; papírgalacsin (vagyis a tanórán továbbított titkos üzenet) észrevétlen gurítása elölről hátra, hátulról előre, hogy a hirtelen, rajtaütésszerűen hátra-hátranéző tanár ne vegye észre – és a legnépszerűbb: gittrágás – helyett: rágózás, pontosabban rágófújási verseny!

Külön kell szólnom a kvízjátékokról. Fontos pedagógiai tapasztalat: mindazt, amit mi, magyartanárok annyira fontosnak tartunk, és szeretünk témazáróban kikérdezni, „hozták” a gyerekek. Kérdésekben és pontos válaszokban is! Volt olyan csoport, amelyiknél ez volt a „belépő”, vagyis nem engedte az ügyességi játékokat annak, aki nem tudja az elméleti kérdésekre a választ.

Hatalmas volt a hangulat, a képek, az arckifejezések önmagukért beszélnek… Olyan gyerek is akadt, aki Pál utcai fiúnak öltözve jelent meg ezen a napon 🙂

Még egy tanulság: 3 játék összeállítása elég egy csoportnak. A 90 perces összevont óra mindössze 3 csoportnyi feladat végigjátszására volt elegendő. De megéri!

Végül két rövid videó:

https://drive.google.com/file/d/1nEUwzKvrDCxgANWqgdltyDUWcNqUUgyp/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1tIJ0o8LPI3z1W6gU3P72lzDaie315zB2/view?usp=sharing

2019. május 4.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

“A vers az, amit mondani kell.” (Kányádi Sándor)

Gondolatok a költészet napja előtt

Mondani kell, hát mondjuk! Magyaróra elején, alatt, közben. Közösen! Mondjunk minden irodalomórán egy verset együtt, úgy, mint egy imádságot.

Hihetetlen ereje van, és – kezdetben talán ódzkodnak tőle a gyerekek, de – hamar megszokják, és szeretik. Nálam ez a szabály (rengeteg memoritert tanulunk): becsöngetés után, amíg várnak rám, együtt mondják az éppen aktuális verset. Amikor beérek, mondom velük.

A vers – pici gyermekként a mondókázás – a maga ritmusával hihetetlenül “feldob”, megemeli a lelkünket: valami őserő lüktet benne, olyasmi, ami a hajdani sámánok varázsigéiben lehetett. Minél többen mondjuk, annál erőteljesebben pulzál ez a valami. Gyermekké válunk, kiesünk térből és időből. A közös, ritmikus versmondás, skandálás tisztít, összerendez, közösségi élmény, örömforrás – mindez együtt: pozitív élettani hatású.

S ezt nemcsak én mondom, hanem Weöres Sándor is:

„A gyerek versigénye ősi jellegű, kissé úgy fogja fel a képet, a zenét, a ritmust, mint az ősember. A gyerekversnek sokszor varázsige jellege van, éppen mert közel került a nyelvi ősi világához…” (1975.)

És ugyanő tanított meg arra is, hogy pusztán a hangzás, a ritmus is verssé avathat egy szöveget, értelem nélkül is. Bizonyítékként íme egy versfordítása:

Csirgi birgi protyi prutty

sziki szuki fóka,

kesze kusza kutya rotty,

tyutyi mutyi móka.

                 (Weöres Sándor versfordítása: Halldór Laxness, izlandi költő verse)

Elvonatkoztatni az értelmétől, ráhagyatkozni a lendületre – remek móka lehet, számos játék alapja. A vers gyúrható-formálható, mondókázható, lehet felelgetősen mondani, lehet kánonozni, lehet rapelni, osztinátókat tapsolni hozzá – vagy éppen a versből egy-egy szót kiemelve, azt ritmikusan mondogatva alkalmazni kíséretként. Lehet hozzá csettintgetni, szájdobolni, semmi nem tilos! Nem csak kicsiknek! Tapasztalom, milyen önfeledten képesek játszani a verssel a nagyobb felsősök is.

Nincs kitiltva a vers az énekóráról sem! Ha másért nem, gondoljunk azokra, akik „botfülűnek” mondják magukat. A zenének csak egyik alkotóeleme a dallam, a másik a ritmus. A harmadik pedig a lélek. Az utóbbi kettő már elég egy komplett zenei élményhez – a versek segítségével. És fordítva is igaz: számos vershez plusz értékként adódik a nívós megzenésítés: Sebő-, Kaláka-, Vitai Ildikó-, de Bródy-dallammal is énekelgetünk verseket.

Nem esett szó a versek képiségéről, gondolatiságáról, üzeneteiről. Az egy újabb téma… Itt most a „demokratikusabb”, mindenkihez eljutó, mindenki által befogadható szerepéről beszéltem.

(A témáról még itt: http://www.trezorkiado.fw.hu/Magyartanitas2012-1.pdf

27. oldaltól)

2019. április 9.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Móricztól tanulva

Fogalmazási gyakorlás a Hét krajcár feldolgozása után

És itt hangsúlyos az után, hiszen ez a történet a mai gyerekeket is meghatja (ha nem velük olvastatjuk, hanem a tanár olvassa fel nekik); az első órán csakis tartalmi dolgokkal foglalkozhatunk. Azután persze jöhet az írói titkok ellesése: izgalmas dolog azokat a részeket keresgélni, amelyek apró, rejtett utalásként ugyan, de igencsak jellemzik, árnyalják a hősök mérhetetlen szegénységét. Ilyenek a fogas helyett falba vert szög, a fenék nélküli fiók, a nem létező asztal, a göthös, szúette, foghíjas, üveg nélküli almárium stb. Remek példák az írói jellemzés egyik fajtájára, a „környezettel való jellemzésre”.

És jöhet is a feladat: képzeld, hogy egy osztálytársadhoz mész, de ő még nem érkezett haza. Az édesanyja bevezet az osztálytárs szobájába, hogy ott várd meg őt. Amíg várakozol, körülnézel. Amit látsz, az mindennél jobban jellemzi a szoba lakóját…

A fogalmazás mindenkinek így kezdődjön:

Még nem volt otthon, így az édesanyja bevezetett a szobájába, hogy ott várjam meg. Körülnéztem.

Itt következnek az egyéni változatok, ötletek, amiket majd egymásnak felolvasnak a gyerekek, s a többiek elmondják, a kapott szoba-leírás alapján milyennek képzelik a szoba lakóját. Azt se árulja el a fogalmazás írója, fiú vagy lány-e az illető!

(Pl.: A polcokon, asztalon, de még a földön is rengeteg könyv. Az ágyon gondosan elsimított rózsaszín ágyterítő, azon párnák és rengeteg plüssállat. A fő helyen egy óriási elefánt tanyázott. A falon azt a posztert láttam, amit már egy fotón mutatott nekem. És ami nagyon jólesett: az íróasztal közepén a pici dobozkát ismertem meg, amit én adtam neki a szülinapjára. – Itt nyilván lány a hamarosan hazaérkező, szeret olvasni, pedáns, rendes.

Vagy:

Nem csoda, hogy nagyon nehezen nyílt ki az ajtó… hm… hát elég sok minden szét volt dobálva a szőnyegen: papucs, levetett póló, úszószemüveg, de még egy üres bögre is. Szellőztetve is régen volt… Végigfuttattam a szemem a sportújságokon, aztán irigykedve néztem a sarokban a rengeteg érmet, mindegyiket úszóversenyeken nyerte. –  Ennek az osztálytársnak nem fontos a rend, úszni viszont nagyon tud…)

Az idézett példák segítségével arra is figyelhetünk, hogy a leírásban nem szükséges mindig kitenni az állítmányt, valamint arra is, hogy nyugodtan beleszőhetjük saját érzelmeinket is – vagyis a leírás nem egyenlő a leltározással, hanem lehet színes, informatív és érzelemgazdag is.

2019. március 30.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

 

Miért Varró Dani?

10 érv a Maszat-hegy mellett

Ha jól számolom, idén hatodik éve dolgozzuk fel a soron következő 5.-es osztályaimmal a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényt, teljes terjedelmében. Nem otthon olvassák el, hanem együtt, az órákon. Erről először – még csak ismerkedve a szerzővel, a művel – egy 2007-es Magyartanításban írtam: http://www.trezorkiado.fw.hu/2007-5szam.pdf Aztán később nekilendültem a megvalósításnak, és máig meg sem álltam. Tapasztalataimról, módszereimről készül egy kézikönyv, addig is kedvcsinálóul:

1. Mai, élő (!), kortárs író (a gyerekek sokan úgy gondolják, hogy az irodalom kizárólag régi, avítt dolog, az írók már mind meghaltak 🙂 ) Ért a gyerekek nyelvén, sokszor „összekacsint” olvasóival.
2. Gyerekek a főhősök, gyerekszemmel kapjuk a mesét.
3. Rendkívül szórakoztató, lubickolhatunk az ízig-vérig mai történetben, helyzetekben, parodisztikus részletekben.
4. Szellemes, humoros, sok-sok mai utalással (filmek, filmszereplők, focisták, mobil, internet stb.), így diákjainkat is megszólítja, sajátjuknak érzik.
5. Rengeteg a modern, mai kifejezés, szleng, szórövidítés – de úgy, hogy mindez természetesen simul a nyelvezetbe, nem erőltetett, és nem ront a mű értékén. Varró Dániel igazi virtuóza a nyelvnek: élvezet olvasni a szójátékait, játékos rímeit.

 

Ha valaki feltétlenül ragaszkodik a szigorúan vett tanító-nevelő célzathoz, hát tessék:

 

6. Pozitív a végkicsengése: a jó diadalmaskodik a rossz felett 🙂 (bár sokáig nem úgy tűnik, jó ideig minden a feje tetején áll)
7. Számtalan irodalomelméleti dologgal találkozhatnak ebben a műben, amiket nem kell megtanítanunk még, de megfigyelhetjük, és később hivatkozási alap lehet majd: először is az összes eposzi kellék (előhang, mottó, múzsa, ihlet, invokáció, in medias res kezdés, állandó jelzők, seregszemle); különböző verselések: hexameter, jambus, népies, rím nélküli, József Attila-i; akrosztichon, áthallás, kancsal rím, lírai betétdalok az epikában, , stb.
8. Megfigyelhetünk különböző stílusrétegeket az egyes szereplők beszédmódjában: az archaikustól a tájnyelvin és a modernen át a magyar nyelvet nehezen beszélő, „törő”, a náthától torzan artikuláló változatig.
9. A szerző kreativitása a gyerekek kreativitását is előhívja: egy-egy órán annyi önként vállalható, alkotó jellegű feladat adható az olvasott rész nyomán, hogy csak győzzék teljesíteni! Igazi szellemi kihívás némelyik, de olyanokra is tekintettel vagyok, akiknek nincs olyan nagy affinitása (egyelőre! 🙂 ) az irodalomhoz… Mindenesetre nagy örömmel vállalják ezeket. (Ilyenekre gondoljunk, mint versfaragás adott stílusban és formában – esetenként további 2-3 versszakkal bővíteni a lírai betétdalokat –, beszélő nevek alkotása, osztálytársak nevének „elferdítése” – a szerző is így tesz: hősei nevének jó részét valódi, létező személyek nevéből származtatja – achrosztichon írása, kancsal rímek alkotása; de lehet rajzkészítés, saját élmények felidézése vagy saját vágyak, álmok rögzítése is, elképzelt lények kitalálása – mindig kifejezetten az adott meserészlethez kapcsolódva.)
10. Játék, játék, játék! Az irodalom nem egyenlő a tanulnivalóval! Nagy öröm, ha diákjaink élvezik azt, amit olvasunk, várják az irodalomórát, szívesen kapcsolódnak „társszerzőként” Varró Dánielhez, szívesen gondolják tovább az olvasottakat.

 

A kézikönyv elkészültéig ötletek a fent idézett cikkben.

 

Kalandra fel!

2019. március 23.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Vera

Ő soha nem volt… én igen!

Mármint Grecsó Krisztián soha nem volt 11 éves lány (ahogy a nyilatkozataiban tréfásan hangsúlyozza is), mint új regényének főhőse – én azonban igen (éppen 50 évvel ezelőtt 😦 ). S ahogy egyre inkább elmerültem a könyv olvasásában, sorra felrémlettek bennem az érzések. Nem, semmi konkrét, hanem úgy összességében. Ha nem is ezeken, de valahogy így töprengtem én is sok mindenen a nagylánnyá válás küszöbén.

Az irodalomban nem ritka, hogy férfiíró női lélekbe bújik: gondoljunk csak Németh László nagyszerű nő-regényeinek egész sorára (Weöres Psyhéjéről vagy Esterházy Csokonai Lilijéről nem is szólva). Kislánylélekbe is bújt már felnőtt férfiként pl. Kästner. De Grecsó Krisztián részéről eddigi epikája után – a beharangozások, várakozások ellenére is – újdonság ez.

Lehetne Dragomán György Fehér királyának ellenpárjaként – vagy épp ikerkönyveként – tekinteni, hiszen abban egy 11 éves fiú szemszögéből látjuk az eseményeket. Azonban ott nagyon fontos és tudatos a kor és a helyszín, s ott Dragomán – bár fikciót írt – saját élményei alapján szőtte a történetet. A Grecsó-könyvben inkább háttér a ’80-as évek elejének Szegedje (tudjuk, hogy az író életének egy szakasza ehhez a városhoz kötődik, de mégis). Épp ezért nem a korszak hiteles bemutatása a lényeges, hanem a gyermeklélek gyönyörű, finom rajzú ábrázolása. Aprólékos munka ez: Vera lelke nemcsak minden eseményre, de minden hangsúlyra, tekintetre, gesztusra mozdul egyet. Monológoknak nem nevezhetjük, hiszen 3. személyben ír, de érzékeny, alapos fejtegetésekben „követi le” a kislány lélekrezdüléseit.

Első olvasásra engem nem is a cselekmény, hanem ez fogott meg. Fontosak, persze a kérdések, amiket fölvet: szabad-e titkokba burkolózni, titkokkal körülvéve élni, ezekben hagyni felnőni gyermekeinket? Szabad-e elodázni, halogatni a feltett kérdésekre a válaszokat? Lehet-e nagy levegőt véve egyszer és mindenkorra tisztázni, szétszálazni a hazugságszövevényeket? Lehet-e lelki sérülés, nyom nélkül túlélni mindezt? Nem is kell a regényt elolvasni ahhoz, hogy ezeket megválaszoljuk. A Vera legfőbb erénye – számomra – az, hogy visszarepít gyerekkori énemhez, akkori világlátásomhoz. Kicsit tükör nekünk is, felnőtteknek: újra láthatjuk magunkat a gyerekek szemével. Ezért ajánlom mindenkinek, aki a gyereklélekkel foglakozik.

A stílusról annyit: nosztalgiával ismertem rá a Szabó Magda-i regények stílusára: hol a Születésnap Illés Borijának, hol a Pilátus öregasszonyának tépelődéseire. Grecsó több helyen vallja, hogy nagy elődjének tartja Szabó Magdát, könyve egyik mottóját is tőle választotta. Írói remeklés, ahogy férfiíróként, a kislánylelket a női író nyomdokain haladva térképezi fel. (Szabó Magdát képtelenség utánozni, Grecsó sem ezt teszi. Elmerült benne, sajátjává tette, átszűrte magán – a legmagasabb minőségben.)

Egy recenzió ifjúsági regénynek nevezi a Verát. Nem tudom… Nekünk, pedagógusoknak mindenképpen elolvasandó!

2019. március 17.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

2018-as szám – 2019-ben…

“Kissé” megkésve (nyomda), de megjelent a Magyartanítás szakmai folyóirat utódjának első száma:

2019. március 5.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Pál utcai-változatok

Íme néhány megvalósított ötlet az utóbbi évekből ( nem említem a hagyományos feldolgozási módokat, csomópontokat, legfőbb kérdéseket, inkább néhány továbbgondolt munkaformát):

1. Bevezető órán:

Itt a cél az olvasottak felelevenítése. Körben ülünk székeken, középen dobozka, ebből sorban mindenki húz egy cédulát. A cédulákon szereplők, tárgyak, helyszínek, cselekvések, események nevei. Feladat: ne mutasd meg társaidnak a cédulát! Amit rajta olvasol, az vagy te. Mutatkozz be annak a személynek tárgynak stb. nevében úgy, hogy a „nevedet” ne mondd ki! Így kezdd: Én vagyok az a személy/helyszín/tárgy stb., aki/amelyik… itt a regényben betöltött szereped következik. (Pl. ha az einstand szerepel a cédulán: Én vagyok az az igazságtalan cselekedet, amikor a nagyobbak/Pásztorok elveszik a kisebbektől az üveggolyókat.) A többiek kitalálják a megfejtést.

Az óra további részében lehet szoborcsoporttal vagy némajátékkal egy-egy jelenetet bemutatni, szintén rejtvényszerűen.

2. A csapat-témát kiemelve (ehhez nem elég az irodalom-óraszám; blokkóraszerűen az osztályfőnökit, erkölcstant stb. beemelhetjük):

Előbb körüljárjuk a regény csapatnak nevezhető formációit: mi mentén szerveződtek; vannak-e céljaik, ha igen, mik azok; milyen tulajdonságok alapján választanak vezetőt, mik a szabályaik stb. Ezekről lehet disputa-véleménynyilvánítást is rendezni, nagyon hasznos, jól bevált módszer.

(Bővebben erről: http://www.kka.hu/_soros/kiadvany.nsf/daac63da410d1454c1256e320071a9a1/dfd9dd049983bfb3c1256e1900651f43?OpenDocument ill. http://www.kka.hu/_soros/kiadvany.nsf/daac63da410d1454c1256e320071a9a1/dfd9dd049983bfb3c1256e1900651f43?OpenDocument#2.%20mell%C3%A9klet%20Kommunik%C3%A1ci%C3%B3s%20j%C3%A1t%C3%A9ko   

A konkrét cédulás véleménynyilvánítás így zajlik: a fele osztály körben ül székeken, egy-egy állítást tartalmazó lapot tart fel a kezében. Mindenkivel szemben áll egy másik gyerek, ő mintegy magának, félhangosan felolvassa az állítást, és véleményt formál: Egyetértek/nem értek egyet, mert… Utána mindenki jobbra lép, és szembesül a következő állítással stb. Ha körbeérnek, az ülő és álló csoport helyet cserél. Így mindenki minden kérdésről nyilváníthat véleményt. A végén lehet összegezni.)

A lapokon pl. a következő állítások szerepelhetnek (ezekkel lehet egyetérteni vagy cáfolni, de mindkét esetben röviden, lehetőleg egyetlen mondatban indokolni kell):

• A csapatnak mindenképpen szüksége van vezetőre.
• A csapat vezetőjének szabad keze van: döntéseit minden csapattagnak el kell fogadnia.
• A csapat vezetőjének ugyanannyi szavazati joga van, mint a többi csapattagnak.
• A csapattagok felülbírálhatják a csapat vezetőjét, le is válthatják.
• A csapatnak nincs szüksége vezetőre, mindenről közös vélemény alapján döntenek.
• A csapatnak szüksége van értelmes célokra.
• Ha nincs a csapatnak közös célja, akkor is jól érezhetik magukat együtt.
• Az a jó, ha a csapat tagjai mindenben egyetértenek.
• A csapatnak szüksége van szabályokra.
• A csapat szabályait a csapatvezető és a tagok közösen állapítják meg.
• A csapat vezetője nem köteles betartani a szabályokat, hiszen azért vezető.
• Ha valaki megszegi a szabályokat, kizárhatják a csapatból.
• Ha valaki hibázik, kap még egy esélyt stb.

Utóbbi állítás mentén külön vita is szerveződhet arról, hogy Boka helyében adnánk-e még egy esélyt Gerébnek vagy sem (a regény és a Fábri-filmadaptáció nem egyformán kezeli ezt a részt).

Érdekes, hogy ha rákérdezek arra: mi a véleménye Bokának a gittegyletről, és mi a ti véleményetek, ritkán, nehezen „jön át” a gittegylet haszontalan volta. Rá kell világítanom a gittegylet, gittrágás mai, átvitt értelmére: a céltalan, önmagáért való csoportosulás vagy tevékenység megnevezésére.

Véletlenszerűen, sorsolással alakítunk 4-5 fős csoportokat, innentől ezek a csoportok dolgoznak majd együtt. Feladataik:

• A szóforgó szabályai szerint gyűjtsék össze, mi érdekli őket, mit tartanak fontosnak (fel kell hívni a figyelmet: végig komoly dolgokban gondolkozzanak, hajlamosak az „idétlenebb” témákat is beemelni a gyűjteménybe).
• A listán azok a témák maradjanak, amelyek a csoport minden tagjának fontosak, a többit húzzák ki.
• Válasszanak egy közös célt, amit meg tudnának valósítani! Kicsit elrugaszkodhatnak a hétköznapi valóságtól, de a cél legyen komoly és nemes.
• Válasszanak vezetőt, tisztségviselőket, ill. mindenkinek legyen meg a feladata.
• Így már valóban csapattá váltak: adhatnak maguknak nevet, alkossanak logót, szlogent (utóbbiak a kissé régies jelvényt, zászlót ill. jelmondatot váltják ki).
• Ennyi fér az első órába, következik az első közzététel: minden csapat ismerteti, mire jutott eddig.
• A következő óra témája: megtervezni a stratégiát, a konkrét lépéseket, részfeladatokat. Lehet kampányplakátot készíteni: hogyan hívnák fel a figyelmet céljukra, hogyan vonnának be másokat is a munkába.

Az lenne a legszebb, ha valódi, megvalósítható célok születnének, amelyeket tettek is követnének (pl. az iskola környékének tisztán tartása; szelektív hulladékgyűjtés; kütyümentes nap; 1. osztályos testvérosztály patronálása stb.) Akár így alakul, akár csak terv marad, mégis van pedagógiai hozadéka ennek a munkának: egy véletlenszerű csoportosulás is válhat igazi csapattá a közös célok, a közös tevélkenység által. És milyen szép meglátni, megtalálni a közöset olyan társakban is, akikről azelőtt nem gondoltuk volna!

3. Saját (gyerek-) szervezésű, akadályverseny jellegű játékok

Minden iskolának van udvara, minden iskola közelében van játszótér; mi szerencsések vagyunk, mert óriási park is van nem messze. És minden gyereknek, gyerekcsoportnak van fantáziája…

Jó néhány éve, a Robinson ajánlott olvasmányként való feldolgozásakor próbáltam először: szervezzenek a gyerekek játékot az olvasmány alapján! Csoportokban ötleteltek, szervezkedtek, írták a forgatókönyvet, majd a következő órán kirajzottunk a játszótérre, ott próbálva ki egymás játéksorozatát. Nagyszerű, kreatív megoldások születtek. Ezen felbátorodva többször választottam helyszínül ezt a kis játszóteret (néhány lépés az iskolánktól), többek között 5.-es fiúk játékos pünkösdikirály-választásához, drámajátékokhoz  is.

Ajánlom kipróbálni ezt a módot A Pál utcai fiúk feldolgozásához is! Bízzunk a gyerekek ötletességében!

Az előkészítés során erre figyeljünk:

• Tudniuk kell, hogy milyen eszközök, „tereptárgyak” találhatók a helyszínen, ezeket igyekezzenek minél sokrétűbben alkalmazni.
• Egy-egy csoport 4-5 játéknál többet ne tervezzen, hagyjon a végrehajtásra és a többi csoportra is időt.
• Ügyeljenek, hogy ügyességet igénylő feladatokat igen, de balesetveszélyeset ne tervezzenek!
• Terveiket igyekezzenek titokban tartani a többiek előtt.
• A játéksor forgatókönyvét ellenőrzöm, jóváhagyásom után kivitelezhető.

Elképzelhető játékok pl.: adott idő alatt ki tud több homokbombát gyártani vizes homokból; ugyanezekkel célbadobás (nem ember a cél!); birkózás szabályok szerint; laposkúszás a Füvészkertben; zászló-staféta a mászóka/csúszda tetejéről; üveggolyó-gurítás szabályok szerint; Nemecsek füvészkerti fára mászása adott időre; Nemecsek vetődése a – nem túl magas – mászóka tetejéről a homokba (persze nem valakire, hanem páros lábra érkezéssel…); kérdés: hol van még szerepe a csőszkunyhó tetejének a regényben stb., stb. De a gyerekek ennél sokkal többet ki fognak találni. 

4. Lapbook

Napjaink egyik legdivatosabb munkaformája. Veszélye, hogy idő hiányában hazaviszik a gyerekek a félkész munkát otthoni befejezésre – ami gyakran szegény szülőkre marad…

Én szerencsére jól el voltam látva óraszámmal az akkori 5.-es osztályommal. Mivel előzőleg még nem készítettek lapbookot, gyűjtöttem nekik képeket a Pinterestről, hogy ismerkedjenek a műfajjal. Azután 5 fős csoportokba rendeződtek – ezúttal baráti körök szerint –, és felkínáltam nekik a témákat: 1. a Pál utcaiak 2. a vörösingesek 3. a grund 4. a gittegylet 5. az akkori és a mostani iskolai élet, életmód összehasonlítása. Az első óra csak a tervezésé volt: megkértem őket, gondolják át: mik a legfontosabb vonások, tények, közölni valók, amelyek rákerülnek a lapbookra? A következő órára már hoztak alapanyagokat: színes kartonokat, egyéb lapokat, ragasztót, filctollat, apró csiptetőket, zsinórt, mindenfélét. megkezdődött a munka, és – még egy órát rááldozva – az iskolában el is készült minden. (Az 5-ös csoport betegségek miatt nem készült el.)

Íme a munkák:

 

2019. február 24.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Petőfi és Arany csetel – avagy apró ötletek a személyessé tételhez

 Bevallom, a mai hatodikosokkal már nem szoktam végigolvasni két nagy klasszikusunk első episztolaváltását. Mesélek a barátságukról, részleteket emelek ki…

…illetve: egyik kedvencemet, az én-közlést itt is bevetem: Te vagy Petőfi! Nemrég vetted kézbe, és most olvastad el a Toldit, ennek az ismeretlen költőnek a művét. Elképesztő! Csodálatos! Fogalmazd meg a gondolataidat, érzéseidet E/1-ben!

Azonnal személyessé teszem a dolgot, azonnal sajátjuknak érzik. És nagyszerűeket mondanak! Az elragadtatás, öröm, csodálat mellett rendszerint felbukkan az az érzés is, amelyik az Arany Jánoshoz írt vers utolsó két sorában fogalmazódik meg:

Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!

– azaz a Petőfire oly nagyon jellemző, fejlett költői öntudat… És mielőtt a gyerekek találkoznának e sorokkal, már „hozzák” maguktól.

Az én-közlés mindenféle epikai műnél alkalmazható. Olvassuk, olvassuk, és egyszer csak: Fordítsd le a könyved! Te vagy … (itt az aktuális szereplő neve következik). Mit érzel? Mire készülsz? E/1-ben nyilatkozz!

Folytatva a Petőfi és Arany barátsága-témát: én bizony megíratok velük egy néhány soros üzenetváltást mai nyelvre fordítva: Nyiss egy csetablakot! Hogyan váltanának üzenetet, ha ma élnének ezek a költők?

Élvezettel, motiváltan fognak a szövegalkotáshoz, szívesen teszik közzé és hallgatják meg egymást. És ami biztos: megjegyzik, bevésik a két költő barátsága születésének körülményeit, hiszen immár a sajátjuk lett.

A személyessé tétel jól bevált módja a monológ is. Általános iskolában nem tanítjuk ezt a műfajt, de én szívesen alkalmazom. Miért szeretik a diákok? Mert nem kell kerek mondatokban fogalmazni, lehet töredékes, elhallgatásos. Mert nem kell szerkeszteni, bekezdésekre tagolni. Mert nem kell, sőt nem szabad választékosnak lenni, hiszen úgy nem életszerű. Mert szinte nincsenek is szabályai, hiszen az érzéseknek, gondolatoknak nem tud parancsolni az ember: azok jönnek, áramlanak, nem kell indokolni, nincs logikus magyarázat. Egyetlen szabály van az E/1-en kívül: a jelen idejűség. A feladatot akár órai munkaként, akár házi feladatként is adom; lehet fő-, de mellékszereplő monológja is.

Félig-meddig ebbe a témakörbe tartozik a „Fakadj dalra”-módszerem is. (Ehhez kiváló alapozás – ennek nyomán született meg az ötletem is – Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregénye, amiben a szereplők gyakran dalra fakadnak.[1]) Szintén epikai művek esetében alkalmazható: egy tetszőleges szereplő nevében, annak érzéseiről, gondolatairól írhatnak versikét E/1-ben. Miért ne fakadhatna dalra Iluska, Nemecsek Ernő, Stibor vajda vagy akár Bornemissza Gergely is? Nyugodtan lehet parodisztikus is, miért ne? Megint csak bizonyos, hogy akik ilyesfajta versfaragásra vállalkoznak, érteni-érezni fogják az epika és a líra lényegi különbségét.

Sajnos az előírtan tanítandó irodalmi művek jelentős része távol áll a gyerekektől, nem szólítja meg őket. Ezért kell minden egyes órán, minden egyes műnél azon agyalni, hogyan érezhetnék a sajátjuknak, hogyan lehetne valami közük hozzá. Ha ez sikerül, nem csupán igen pozitív pedagógiai élményt jelent: tanár, diák egyaránt jól jár.

 

[1] A teljes művet ötödik éve dolgozzuk föl közös olvasmányként a gyerekekkel, erről később írok.

2019. február 6.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Farsang, versek, átváltozások

A farsang csak az apropó. Mert farsangkor jelmezbe bújunk, átlényegülünk. És olyan régen készülök írni azokról a metamorfózisokról, amelyeket úgy szeretek megmutatni a gyerekeknek. Mindenféle órán: versekben, dalszövegekben, mesékben.

Nézzük a meséket! Az átok szülte alakváltásokat ismerik a gyerekek a leginkább: elvarázsolták a daliás királyfit, s csúf béka/szörnyeteg lett belőle. A királylány (vagy az elvarázsolt lány esetében a királyfi) igaz szeretete, szerelme, csókja az, ami megválthatja őt.

De számos még izgalmasabb mese van, ahol elég, ha valaki átbucskázik a fején, s lesz belőle valaki más. Alakot vált. Átlényegül.

 Gyurka átbucskázott a fején s lett belőle egy szép hollószínű paripa.

Az a riadt kis madárasszonyka egy villanás alatt átbucskázott a fején, és lett belőle fürge, kecses menyét, kit gyönyörűség simogatni, aj, de karmolni is tud!

…csak átbucskázott a fején, s hát olyan gyönyörűséges szép kisasszony lett belőle…

Átbucskázik a fejin a ló, s mindjárt csont lett belőle, s egy nagy kő tetejin állott meg, hogy öt emberszem ne lássa meg soha.

És folytathatnánk a végtelenségig. De vajon hallanak-e, olvasnak-e ilyeneket a gyerekek? Ismerősek-e nekik ezek a fordulatok? Ha igen, ha nem, hívjuk játékra őket! Ha te átbucskázhatnál a fejeden, mivé válnál szívesen? Mivé válnál, ha iskolába jönnél dolgozatíráskor? Mivé, ha a szerelmedet szeretnéd elkísérni?  Mivé, ha bátorságot kell gyűjtened valamihez? Vagy csak eleged van mindenből, mindenkiből egy időre?

Vagy: elkezdünk egy történetet, s egy bizonyos ponton következik a fordulat: átbucskázott a fején, s lett belőle… – és innen írják tovább a gyerekek. De vigyázat! Ok nélkül, indok nélkül nincs átváltozás! Meg kell küzdeni valakivel, el kell tűnni valaki elől, időt kell nyerni, be kell csapni ellenfelünket – ezek a leggyakoribb okok, legtöbbször egészen kézzelfoghatók, praktikusak.

A költészetben finomabbak, éteribbek az átlényegülések. Sok kedvencem közül az egyik az Aranyosomként fordított lengyel népdal (amiből Chopin a g-moll mazurkát lényegítette át 🙂 ).

A 2-3. versszak:

Hogy repüljek én tehozzád, nem vagyok madár.
Nincsen szárnyam, kék egekbe nem vihetlek ám!

Mint a rétnek jó illatát, elfújnálak én,
De szellőcske nem lehetek, nem lehetek én.

Bár negatív érzést kelt, hiszen az átváltozás nem jöhet létre, így kedvesét sem viheti magával… Mégis: ha működik a gyerekekben a belső képteremtés, csodaszépet láthatnak-érezhetnek, hiszen több érzékszervünket bekapcsolja. Többszörös az átlényegülés: a lírai én szellőcske (lenne), szerelmese jó illat.

Nézzük csak Petőfi versét!

 Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Nem is kell magyarázni, csak elképzelni/elképzeltetni és gyönyörködni. Itt még a láncszerkesztés is figyelemre méltó (5. osztályban már tanulják a láncmesét). És hogy tágítsuk a kört: kiváló illusztráció-alapanyag minden alakváltás, különösen festve, áttűnéses technikákkal (nagyobbaknak videóklipben).

József Attilánál is határozott szándék az átlényegülés:

Hopsza! fű leszek én ma este […], ropogós, tűrő fű…

Weöres Sándor feltételes módjai:

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
szélben jegenyefa volnék,
földön apám fia volnék.

 

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

Bátran tovább is lehet íratni a verset, folytatni az átlényegüléseket: Ó ha … volnék… (Gyönyörű anyák napi ajándék lehet, csakúgy, mint nagyobbaknál a hála-diadalív.

https://magyaroramegminden.com/2019/01/11/kepversek/)

Kisebbek örülnek neki, ha még Süsü, a sárkány vágyakozását is megidézzük, hiszen beleillik a sorba:

Ó, ha rózsabimbó
lehetnék!
Rám szállnának szépen
a lepkék!

S ha valaki nem elégszik meg A kis hableány Disney-változatával, Andersen meséjében gyönyörű, szerelmes indíttatású átlényegülést talál: az önzetlen szerelem nem tud gyilkolni, a hableány más minőségben, a levegő leányaként éli tovább életét.

Nagyobbaknak való a Jávorfácska-népmese kegyetlen történetében felbukkanó alakváltás, ismét láncszerkesztéssel:

Fújjad, fújjad, juhászlegény (királyatyám, királyanyám… majd: én gyilkosom),

Én is voltam királylányka,

Királylányból jávorfácska,

Jávorfából furulyácska.

Ez a korosztály már a tragikus balladákra is nyitottabb:

Átváltozom én rigómadárrá,

anyámhoz úgy szállok,

kertjébe ülök egy rózsatőre

reája úgy várok.

Hiába tragikus, mégis a szerelem mindent elsöprő erejét jelképezi a Kádár Kata két kápolnavirága:

A kettőből kinőtt két kápolnavirág,

Az oltár tetejin összekapcsolódtak…

Ilyesmikért érdemes irodalmat tanítani… 🙂

2019. január 27.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Szakmai ártalom – 2.

avagy Menő manó a kommunikációórán

(Ehhez a bejegyzéshez kapcsolódva: https://magyaroramegminden.com/2018/11/11/szakmai-artalom/)

Tanítványaimmal egy rövidfilmet nézve-elemezve bukkantam a régi ismerősre, a fejemben pedig ismét kész volt a feladat 🙂

Emlékszünk még az aranyos kis figurára? Csetlik-botlik, hadonászik, dudorászik; és méltatlankodik, mérgelődik, felháborodik, követelőzik vagy épp nevetgél. Hogy mindezt honnan tudjuk? Hát a gesztusaiból, testtartásából, mimikájából (igen, még ennek a karikatúra arcú figurának is van!), hanghordozásából, hangsúlyaiból, beszédtempójából. Vagyis a kommunikáció nem nyelvi jeleiből. Csak ezekből! Merthogy halandzsanyelven beszél.

Kiváló tehát arra, hogy amikor a tananyag ezen részéhez érünk, szórakoztatva tanítsuk diákjainkat: mennyivel élvezetesebb így, mint vázlatot írni és azt bemagoltatni!

Lehet választani például ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=gMbTmUjqvgc

… vagy másikat 🙂

2019. január 18.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Képversek

(Kapcsolódva ehhez a bejegyzéshez: https://magyaroramegminden.com/2018/11/11/szakmai-artalom/)

Végül is nem magyar-, hanem erkölcstanórán próbáltam ki a nyolcadikosokkal. Mivel még nem foglalkoztunk képverssel azelőtt, mutattam nekik néhányat: https://www.google.hu/search?q=k%C3%A9pversek&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=2ahUKEwiD5qi5iObfAhVrwYsKHVMBCxkQsAR6BAgFEAE&biw=1347&bih=623

de előzőleg alaposan átnéztem, átválogattam.

Utána bemutattam nekik Szilágy Domokos versét (ld. hivatkozott bejegyzés). Tisztáztuk, “ki” a megszólított: a Szabadság allegorikus alakja. Értelmeztük a képzelt diadalív építőköveit: miért éppen ezek? Ez magyarázatra szorul, némi kitekintésre a történelmi-társadalmi hátteret illetően.

Minderre azonban 10-15 percet érdemes csak szánni, hiszen a lényeg, az alkotás csak ezután következik! A vers fogalmát tágan értelmeztük: a diadalív építőelemei lehettek szavak, kifejezések, esetleg mondatok, mondattöredékek. A gyerekek legnagyobb része édesanyjának épített diadalívet, néhányan iskolájuknak. A legnehezebbet (mások miből tudnának neked diadalívet építeni=mi mindent, milyen pozitívumokat adtál át magadból) senki nem választotta…

Íme, néhány megvalósítás:

Érdemes kipróbálni! Nemcsak erkölcsi-érzelmi-esztétikai, de szókincsfejlesztő hozadéka is van!

2019. január 11.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Játékok Babitscsal

Bár nem ő, hanem Kosztolányi hív játékra minket, azért vele is jó játék lehet az időtöltés 8. osztályban.

Mindig is hiányoltam az általános iskolai tankönyvekből a Messze… messze… című verset (hirtelen nem is emlékszem, szerepelt-e valamelyikben az évek során, vagy csak én vittem be), részemről nem maradhat ki, olvassuk. Egyrészt egyszerűen szép vers, másrészt óriási a pedagógiai hozadéka: segíti a belső képteremtést; tömöríteni, sűríteni tanít; kiváló a nominalitás bemutatására; számtalan szóképpel és alakzattal ajándékoz meg. Színek, látványok és hanghatások, hideg- és melegérzés, természeti és urbánus képek. Képeslapszerűség!

Rengeteg kínálkozó feladat a szokásos „leltározástól” a kreatívabbakig. Íme:

1. Jelenítsd meg miniatűr képeslapokon (egy rajzlap 8 felé osztva) a Babits által bemutatott országokat! 
2. Tervezz képeslapot saját országunkról/városunkról! Mi minden kerülne rá?
3. Keresési verseny csoportok között: adott idő alatt hány szóképet, alakzatot tudsz gyűjteni a versből?
4. Ugyanez érzékszervi hatásokkal: színek, hangok, egyéb hatások
5. Versfaragás csoportokban: írj egy versszakot Magyarhonról is! Szerkezetben, szótagszámban, rímelésben és stílusban illeszkedjen a Babits-vershez!
6. Képzeld a verset egy utazási iroda reklámjának! Készíts hangfelvételt: egy-egy versszak vagy néhány sor legyen a reklámszöveg! Ügyelj a megfelelő hanghordozásra!

Kiegészítő feladatok

Remekül ideillik Szepesi Attila Városok című verse:

Tornyos Szeged híres város,
nincsen ottan utca sáros,
rózsát öntöz a mészáros,
cinkét árul a bazáros.

Magasan áll Győrnek vára,
meg ne állj ott éjszakára:
kezed Duna nádja vágja,
lábad Rába rákja rágja.

Debrecenben decemberben
minden sámfa kirügyezzen,
minden vállfa levelezzen,
arany násfa megteremjen.

Muzsikás Pécs török város,
még a templom is turbános,
a cégtábla elefántos,
a hegyoldal kardvirágos.

Nyíregyháza hideg verem,
kilincsre fagy a tenyerem.
Háztetőkön, erkélyeken,
utcakövön alma terem.

Régi Buda városában
rigók laknak kertes házban,
papagájok tornyos várban,
pincsikutyák palotában.

Itt is érdemes először áttekinteni a tartalom mellett a szerkezetet, a stílust, a hangvételt: ez jóval könnyedebb, játékosabb, meseszerű elemekkel. Nekünk, egrieknek „adja magát” a feladat: faragjunk egy vershez illeszkedő újabb versszakot a mi városunkról. Ötletekből nem volt hiány, inkább a bokorrím okozott gondot. Néhány „műremek”:

Ne menj messze, csak Egerbe,

jó lesz itt az ember kedve,

ha eljön e sok szép helyre:

Dobó térre, Érsekkertbe.

 

Hogyha jó bort akarsz inni,

csak egy pincét kell kinyitni,

Szépasszonyvölgy felé menni,

ott inni, de nem berúgni.

 

Szép Eger is török város,

ha eljössz, az nem lesz káros,

elmehetsz a régi várhoz,

s az én régi iskolámhoz. 🙂

Persze ki-ki a saját településével eljátszhatja ugyanezt.

 

A következő játék nem a sajátom, egy bemutatóórán láttam, nálam is nagyszerűen bevált. Babits Fekete ország című versrészletét kapják meg a gyerekek, de a fekete szó sehol nincs leírva, csak kipontozva, így:

 

Babits Mihály: ……….. ország

…………….… országot álmodtam én,

ahol minden ……….… volt,

minden ………….… […]

…….… ég és …….… tenger,

…….… fák és …….… ház,

……… állat,   …….. … ember,
……… öröm, …….… gyász,

……… érc és  …….… kő és

……… föld és  …….… fák,

……… férfi,   ………… nő és

…………….…, …………, ……………világ.

A feladat: egészítsd ki a verset saját elképzelésed, érzéseid szerint!

Ahány gyerek, annyiféle megoldás. Egészen elképednek, amikor kivetítem az eredetit.

Eddig a „lopott” feladat, és nicsak, mire bukkantam, ezzel szoktam zárni ezt az órát, a gyerekek nagy tetszésére.

2018. december 16.

 

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Elkészültek a versvideók!

Nyolcadikos tanítványaim képfantáziái két Ady-versre

(Október 24-i bejegyzésemhez kapcsolódva: https://magyaroramegminden.com/2018/10/24/versklipek/)

A fantáziának itt valóban nagy szerepe lesz, ezúttal az olvasó fantáziájának is. Ugyanis az elkészült versklipekből (a személyiségi jogok okán) mindössze hármat tudok megmutatni – ezeken nem a gyerekek, hanem „csak” összeválogatott képek szerepelnek.

Előbb néhány szó a munkafolyamatról:

Eredeti tervem a Párisban járt az Ősz megfilmesítése volt. Megismertük a verset, de csak annyit beszéltünk róla közösen, amennyi a belső képteremtés elindulásához elegendő. A fő szempontom ennél a versnél: ha filmre vinnéd, mi az, ami valóban látszik is a filmen, a külső szemlélő számára is megjelenik; és mi az, ami csak a lírai én lelkében történik meg, a néző számára láthatatlan? Vagy mégsem az? Lehet sejtetni valahogy? Létezhetnek erre filmes eszközök?

Ezután csoportokba ültek (ezúttal ők választottak maguknak munkatársakat, hiszen fontos, hogy valóban együtt tudjanak dolgozni), megalakultak a „stábok”. Kértem őket, írjanak részletes forgatókönyvet, ebben szerepeljen a forgatás helyszíne, napszak, fények, esetleges díszletek, szereplő(k) – megjelenítik-e vajon az Őszt, vagy csak utalnak rá valahogy? Ha megjelenítik, milyen nemű, korú, öltözetű stb.? A főhős ruhája, testtartása, mozgása, öltözéke mind-mind fontos mozzanat lehet.

Biztattam őket: ha nem akarják/nem tudják „eljátszani”, nem akarnak személyesen megjelenni a kisfilmen, akkor válogassanak (vagy fotózzanak) hangulatukban ideillő képeket, mondják alá a verset, válasszanak hozzá zenét. (Ilyen megoldások is születtek, ezeket tudom itt bemutatni.)

A határidőt az őszi szünet utánra jelöltem ki. Igen ám, de közben elolvastuk a Lédával a bálban című verset is… Azonnal beindult a képi fantáziájuk… Mivel ekkor még senki nem kezdett hozzá a Párisban… forgatásához, néhányan azonnal átpártoltak ehhez a vershez. (Akadtak, akik mindkettőben részt vállaltak.)

Íme, először azok a videók, amelyekhez kész képeket válogattak: az első Sz. Réka munkája.

https://drive.google.com/file/d/1roghEL_G1e2hNskPsKl8U00LPAsDRLxo/view?usp=sharing

A másodiknak külön története van: ez az alkotó stáb (Cs. Karina, F. Molli, S. Eszter, S. Hédi) először egy olyan filmet készített, amelyikben ők maguk a szereplők. Ám a „technika ördöge” közbeszólt: elromlott a laptop, amelyikre elmentették, így (lelkiismeretesen!) sebtében egy újat készítettek – ezért lett végül képválogatás, bár néhány bevágás az eredeti filmből megmenthető volt, belekerült. Különös, szép hangulatú képsorok ezek. ( A szereplőnk háttal megy, ezért bemutathatom. Fontos, mert ennek alapján könnyebb elképzelni a többi diákmunka hangulatát.)

https://drive.google.com/file/d/1S5cjDa759u7k1Ld1492FBHU0ZN-j11kx/view?usp=sharing

És most a többi kisfilmről:

1. Párisban járt az Ősz

A csodálatos, színes faleveles, napfényes őszi idő kedvezett a forgatásnak. (Bár tudjuk: a vers ideje nyári nap, az Ősz csak belopakodik, átsuhan…) Helyszínül a legtöbben értelemszerűen – a színek a lombok, az avar miatt – a közeli Érsekkertet s benne az Eger-patak partját választották.

Mindegyik videó láttán jólesően nyugtáztam, hogy lényegi dolgokat jelenítenek meg a gyerekek. Fontos lenne, igen, a sötét ruha, a széles karimájú kalap – Ady ilyet hordott –, a korabeli öltözék, de ezek nem lényegesek. A vers magvát arckifejezésekkel, tekintettel, testtartással, mozdulatokkal mutatták meg, őszinte csodálatot váltva ki belőlem. Ötletes, szép technikai megoldásokat is alkalmaztak: a szomorú, távolba révedő arcot körbejárta a kamera; áttűnésekkel időnként ugyanaz a mozdulatsor ismétlődött az egyes jelenetekben; hol a tétova léptekre, hol a faleveleket tépkedő kézre közelített a kép stb. Különös, bizarr hatású volt az egyik videóban az „Ősz kacagva szaladt” részletre a gyorsított felvétel, majd közvetlen ezután a végkicsengésre lassítást alkalmaztak.

Meglepetés volt B. Bianka egyénileg készített klipje: ő a Kávészünet együttes könnyedebb hangvételű megzenésítésére fotózott és vágott össze őszi képeket, úgy szerkesztve ezeket, hogy utaljon a vers lélekben zajló történéseire.

https://drive.google.com/file/d/15WxBIUMbldHgjVAV44TY8X11oMr2qVkl/view?usp=sharing

2. Lédával a bálban

Két csoport és egy „szólista” vállalkozott ennek a versnek a képi megfogalmazására. Egyikük nem igazán vette komolyan (vagy kifutottak az időből…), a másik, népesebb csoport viszont remek munkát végzett. Tanulságos az is, ahogy fokról fokra jutott el hozzám: először nem sikerült hanggal megnyitnom, s a képsorokat nézve mérsékelt volt a lelkesedésem… Majd kiegészülve az alámondott verssel (színművész előadásában) és a zenével, minden a helyére került! Ekkor érzékeltem a vágás precizitását, a kameramozgások, -közelítések, lassítások, kimerevítések drámaiságát. És az arcok! A mozdulatok! Bámulatos!

Egyszer már írtam arról, mennyire más képek, asszociációk jönnek elő a mai gyerekeknek ugyanazokra a hívószavakra. (https://magyaroramegminden.com/2018/09/30/csak-ugyhang-kep-nelkul/) Most is ezt tapasztaltam. Nekem: bálterem, báli öltözék, karos gyertyatartók, sötét, lefátyolozott arcú, szinte láb nélkül suhanó pár, libbenő függönyök… Nekik: egy lakás nappalija, a kisasztalon tálca poharakkal; kin jelzésszerű „jelmez” (néptáncos alsószoknya, kalap, a páron: fejen körültekert fekete fátyol, fekete szakadt farmer és fekete motorosdzseki), kin hétköznapi farmer+póló. De mi is a lényeg? Bizony, nem ezek! A lényeget megint saját magukból teremtették meg, megint csak őszinte örömömre és csodálatomra.

Ráadásként, (betegség miatt) határidő után érkezett egy egyéni munka is, fantasztikus hatással. Annyira hátborzongató, amennyire ez a vers az. Fiú létére bátran alkalmazta a fekete festéket: a makulátlan öltöny-fehér ing-nyakkendő öltözékhez egészen korabeli arcot sikerült imitálni a lesimított hajjal, a festett vékony bajuszkával, és igen: a feketére festett szemmel! „Halál arc…” A közelről vett képen igazán semmi nem történik, csak ezt a kísérteties arcot látjuk, és közben hallgatjuk a verset – művészi előadásban. Aztán tágul a kép, s a pár női tagját is megpillanthatjuk (az alkotó húga) sűrű fekete fátyollal takarva…

 

Kissé felemás így ez a beszámoló: szavakkal nehéz elmesélni a látványt, az élményt, amit a videók nyújtani tudnak. De mindenkit biztatok: bátran fogjon bele hasonlóba, annyi új képességet, ötletet, kreativitást hoz elő a gyerekekből a megvalósítás, hogy megéri!

2018. november 18.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Szakmai ártalom?

Bizonyára mások is vannak így: egy vers vagy bármilyen irodalmi mű olvastán a fejemben máris kész a feladat… Szakmai ártalom? Nem tudom. Legutóbbi egyik versélményem ez volt:

Szilágyi Domokos:

(DIADALÍV)

Diadalívet építek neked
békéből
űrhajókból
gyermekek mosolyából
jókedv-rügyekből
atomreaktorokból
szárnyas értelemből
a naplemente vér-aranyából
az ölelésből
a születésből
a legyőzött halálból
a magány halálából
gyáraink füstjéből
a sarló-kalapácsból
ötszirmú csillagomból
diadalívet építek neked
diadalívet építesz nekem

(Álom a repülőtéren – Szerelmes versek a szabadsághoz 6.)

Feladat:

Te miből építenél diadalívet

1. édesanyádnak?
2. felnevelő iskoládnak?

Neked miből építhetnének mások diadalívet? Készíts képverset!

A képvers készítése izgalmas feladat, és talán nem is nehéz. Érdekes felismerések születhetnek viszont a tartalmat illetően: valaki, akit megcéloztam ezzel a feladattal, zavarba jött a rádöbbenéstől: ő vajon mit tett másokért? Lenne-e elég „építőanyag” a harmadik diadalívhez?

2018. november 11.

 

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Ez is szókincsfejlesztés!

Avagy agyament nyelvi-irodalmi játékok bedolgozós szombatokra

Az ember szíve megszakad, amikor a hét hatodik napján is iskolába kell menni. Magunkat is sajnáljuk, persze, de a diákokat még inkább… Ilyen alkalmakra nyújtok át egy csokorra való – kipróbált és bevált! – játékot.

Előbb azonban a cím kapcsán megemlítem, hogy szorgalmi feladatként elfogadok és értékelek megoldott keresztrejtvényeket. Egyik üzlethálózatunk reklámújságja pl. hétről hétre megjelentet igen könnyen megoldható rejtvényeket – kell-e ennél hatékonyabb szókincsfejlesztés? Az se baj, ha szüleivel együtt oldja meg a gyerek: nagyszerű arra gondolni, hogy nem a saját képernyőjükbe merülnek bele legalább a rejtvényfejtés idejére a családtagok.

I. Remek szókincsfejlesztés – és nagyon szórakoztató, garantáltan vidám perceket szerez – a versferdítéseknek néhány változata. Az egyik: úgy kifordítani-elferdíteni a verset, hogy minden egyes szónak az ellentétét mondjuk/írjuk. Milyen csodásan hangzik a Családi kör eme versszaka:

Csukva ül az ablak, a hűtő árnyéka

Ily elüldözőleg fagy be a kőfalra.

Ablak mögött áll két újszülött macska,

Szemöldökfára a mancsát, erre homlokát görbíti.

Kinn a házigazda sűríti a vizet,

Kínáló kislányától megtagadja a két evést,

Előbb elkülönül a felnőtt egyedektől,

Mint felhők közül morcos nap sötétje.

Vagy Petőfi Alföldjének kezdete:

Kit neki én vidám Alföldnek

Lombos erdőkkel szelíd költeményes vidéke!

Kizárt, hogy közömbös ön, de igencsak utál,

S észlelésem síkságát beutazza.

A Himnusz kezdősorai ilyenformán:

Ördög, átkozd meg a hottentottát

Rossz unalommal, szűkölködéssel,

Vegyél el tőle bántó lábat,

Ha békét köt barátjával.

 Ezek saját agyszüleményeim, de íme a legfrissebb diákmunka:

Berlinből holnap kibújik a Tavasz.

Ördögi István parkján döcögött hangosan

Fagyban, ordító avar fölött

S elköszönt tőled.

(Ady Endre nyomán írták: N. Zsombor és B. Norbert.)

Változat ugyanerre a versszakra:

Egerbe holnap el fog távozni a Tavasz,

Dobó téren fog csörtetni hangosan

Zúzmarában, harsány gyökérzet fölött,

S elkerülik egymást önökkel.

De ha működik a belső képteremtés a fejünkben, ezt a töredéket se tudjuk nevetés nélkül olvasni:

Gizella királyné, német királyné

szalad fényes kecskéjén…

(Arany János nyomán: H. Márton és S. Ádám)

II. A versferdítés másik, még őrjítőbb módja az, amikor minden szóra hangalaki hasonmást, vagyis rímpárt keresünk. Ez aztán minden értelmet nélkülöz! Kacagtató! Olvassuk csak:

Üresen hűt le a házi csap futára

A tél elejéről a sudár szolgára…

               —

Díszemnek földvára, szentem libuskája,

Kunkori a lagzi híg sózott kolbásza…

                  —

Lendül a laza sort, befelé tapasztva,

Így most Mariskáját tengerre szalasztja…

            —

Vérebeknek harsanó cupákja

Nyúz a réten, őseik kocognak…

 

III. Jó móka a versferdítésre az eszperente is. Íme a Nemzeti dal eleje:

Emelkedj fel, ember! Keres nemzeted! Nesze eme perc, de elmegy messze, keresheted! Lesztek-e fegyencek, esetleg teljes emberek? Erre keress feleletet!

IV. Ősrégi játék a Csacsipacsi, ezt elevenítettem fel nemrégiben. Nem lehet abbahagyni: jártomban-keltemben mindig újabb és újabb feladványok jutnak eszembe, ezeket gyorsan lejegyzem, így tekintélyes számú rejtvényem van már.

A szabály: megadom a meghatározást: a megfejtés 2 szó, ezek rímelnek egymásra, sőt csak egyetlen betűben különböznek. (A gyerekek nehezen értik meg, érdemes 1-2 példán bemutatni a logikáját.) Általában tízesével írom a táblára – vagy vetítem ki – a meghatározásokat (nyilván megfejtés nélkül!), nekik elég a számot és a megfejtést leírni. Nem megy könnyen, de nagyon szeretnek rajta agyalni! Ki erre, ki arra tud válaszolni, összehozzuk.

A feladványaim – megfejtéssel:

1. jelentős számú épület (ha nem megy: 10×10 épület)=száz ház
2. asszony céloz=nő lő
3. erdei vad ételt készít=őz főz
4. szomorú pörkölt=bús hús
5. frizura problémája=haj-baj
6. vonzó zsírréteg=háj-báj
7. dupla lakat=zárpár
8. emeleten elhatároz=fönt dönt
9. szándékozó pléd=akaró takaró
10. egyforma eredmény=iker-siker
11. évszak retteg/parázik=tél fél
12. évszak ráér=nyár vár
13. engedelmes/szófogadó paripa=jó ló
14. sértetlen festmény=ép kép
15. vagy: gyönyörű festmény=szép kép
16. púpos állat megszólítása=teve neve
17. fafajta kerget=fűz űz
18. ülőbútor jószívű=pad ad
19. óriási elme=nagy agy
20. felvigyázó szúrófegyvere=őr-tőr
21. ujjvég boldogsága=köröm-öröm
22. düh fabrikál=harag farag
23. fantasztikus fővárosrész=csuda Buda
24. pufi kölyök=kerek gyerek
25. elzavaró növendékmalac=küldő süldő
26. ráma imád=keret szeret
27. alkohol következik=szesz lesz
28. hatalmas hideg=nagy fagy
29. majdnem tíz tárolóbútor/lerakodóhely=nyolc polc
30. karika zúz=kör tör
31. torkos deszkakerítés=falánk palánk
32. arisztokrata döf=úr szúr
33. agyafúrt évszak=ravasz tavasz
34. egy halott sincs=nulla hulla
35. átlátszó fejfedő=üveg süveg
36. rettenetes cukrászsüti=rémes krémes
37. had szóródik=sereg pereg
38. víziállat zabál=hal fal
39. fekete madár vágóeszköze=holló-olló
40. tölgytermésből összeállított csomag=makk-pakk
41. téves/hibás mérték=rossz hossz
42. gyakori/tömör ujjékszer=sűrű gyűrű
43. hajban élősködő írásjele=tetű-betű
44. verem vizesedénye=gödör-vödör
45. rendfőnök/szerzetes homokozóeszköze=apát-lapát
46. írásjel téveszt=pont ront
47. rovar kocsibeállója=darázs-garázs
48. színes bolygó=zöld Föld
49. színes sütőipari szakmunkás=kék pék
50. piros gyümölcs lebirkóz=eper teper
51. festmény jár=kép lép
52. apró ruhakártevő csorog=moly foly
53. égitest elfogad=Nap kap
54. fizetés rimánkodik=bér kér
55. végtag felső része harap=kar mar
56. halfajta összetűzött frizurája=ponty-konty
57. ábrázat csatája=arc-harc
58. égitest hozzápótol=Hold told
59. fővárosrész mázol=Pest fest
60. domb indul=hegy megy
61. időtlen muzulmán=örök török
62. pozitív nyelvi egység=jó szó

Két kakukktojás (helyesírási szempontból nem tökéletes):

63. szivacs közli=spongya mondja
64. üvöltő állat arcszőrzete=sakál-szakáll

Három „költői” feladvány:

65. mozgékony föld alatti állatka=fürge ürge
66. csóró fiatalember=szegény legény
67. ábrándozó második honalapítónk=méla Béla

És végül, ha a gyerekek elzsibbadtak a sok üléstől:

V. Álljatok fel! Felolvasok egy szöveget. Ha bárhol, akár szó belsejében is a fel vagy föl szócskát halljátok, ugorjatok föl! Ha pedig ugyanígy a le szerepel, guggoljatok le!

Levelet kaptam Felföldi Elemér barátomtól. Ezt írja: „Felemelő érzés lehet az Eiffel-torony legtetejéről letekinteni. Ha velem lennél, te is eljöhetnél velem. Bár várd ki a telet, melegben nem kellemes, ha felfelé menetelek. Innen jobban felfedezhetők a madarak is. Elkedvetlenít, ha télen nincs elegendő eleségük, így könnyen felkopik az álluk. Sok kis madárka úgy legyengül, hogy fel se tud röppenni, csak próbálgatja: föl-le, föl-le, föl-le… aztán hamar feladják, földre hullnak. Fölösleges kísérletezni. Lehet, hogy télen jobb nekik délen?”

2018. november 6.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

 

Madonna és Békegalamb

Gondolatok, tapasztalatok Ady szimbólumainak tanítása kapcsán

Mielőtt a “blokkóra” fogalma divatba jött, már igyekeztem mindig minél szélesebben kitekinteni, “megágyazni” annak az újdonságnak, amelyet éppen a diákfejecskékbe próbálok gyömöszölni… 🙂

Ady verseit olvasgatva elkerülhetetlen a szimbólumokról beszélni. Rajzoltatom a gyerekeket: felsorolok néhány fogalmat, ezeket sűrítsék valamiféle képi jelbe. (Persze ez csak az első lépés, később sok minden, így a napszak- és évszakszimbolika is sorra kerül – bár utóbbiról már sokszor, a népdaloknál, Petőfi Szeptember végén c. versénél stb. beszéltünk -, de most leragadnék a képeknél.)

A feladatnak egyrészt az a célja, hogy saját absztrakciójukat működtessék, másrészt viszont fel kell ismerniük az általánosan, hagyományosan használt jelképeket, szimbólumokat is.

Két fogalom jelképbe sűrítésénél volt érdekes tapasztalatom. A ‘béke’ fogalmát kivétel nélkül mindannyian a “Peace”-jellel ábrázolták. Fölvetettem nekik Picasso Békegalambját – még nem hallottak róla! Segítséggel aztán néhány gyerek fel tudta idézni az ószövetségi Noé történetét s a csőrében olajágat hozó galamb jelentőségét is. (Az olajág külön is elterjedt ókori béke-jelkép volt, erről is beszélünk.)

A másik – nagyobb! – meglepetést az ‘anyaság’ fogalmának képi ábrázolása szerezte. Tanácstalanok voltak nyolcadikosaim, legtöbben nem rajzoltak semmit, néhányan a kisbaba körüli tennivalókat szolgáló tárgyakat pl. cumisüveget, babakocsit, előkét rajzoltak. (Talán a reklámok hatása? A tárgyak eltúlzott szerepének hatása? Mindenesetre épp a fogalmi gondolkodásukat hiányoltam…)

Nos, bevezettem a Madonna-ábrázolás fogalmát. A mi kultúrkörünkben a ‘Mária a kis Jézussal’ –ábrázolás a legősibb, a legalapvetőbb.

Biztattam őket, nézzenek szét ebben a témában, s a nekik legjobban tetszőt próbálják lerajzolni-festeni, ha ez végképp nem megy, kinyomtatni. (Felhívtam a figyelmüket: a reneszánsz ábrázolásoktól kezdve egészen modern Madonna-képeket is találnak majd!)

Ugyanez a feladat a békegalambbal kapcsolatban is: válasszanak, rajzoljanak.

Egy biztos: húsvéthoz közeledve biztos, hogy a ‘Pieta’ fogalmát is hasonlóképpen megtanítom majd.

2018. október 17.

 

 

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

 

 

Csak úgy… hang kép nélkül

Cseh Tamás, Bereményi Géza – és Hervay Gizella

Néha érdemes nyolcadikosainkat „csak úgy” megajándékozni valami soron kívülivel. Meghallgatni-hallgattatni velük valami holnemvoltat: figyeljenek, képzelődjenek.

Én Cseh Tamás – Bereményi Géza Lee van Cleefjét szoktam például így elővenni.

Csak hallgatjuk, a képet nem szabad mutatni, még egy pillanatra se, okafogyottá válna a feladat! Megkérem őket, „kapcsoljanak ki” mindent (a jól bevált „tedd le a fejed” a leghasznosabb ilyenkor is), nagyon figyeljenek. Ha 2-3-szor meghallgatjuk, bizonyára kikerekedik a fejükben egy történet. Felhívom a figyelmet: tulajdonképpen balladát hallunk, sok homályban maradó részlete van, ne keressék az esetleg logikailag hiányzó láncszemeket. És: a kezdő Cseh Tamás-hallgatóknak furcsa lehet a sok hej, hej, hej… a férfivirtus indulatszava, én így nevezem.

Aztán közzététel. Nagyon tanulságos!

Mennyire más az ő sztorijuk, ami a töredékes sorokból összeáll… Mások a hívószavak, mások a generációs élmények. Nemzedékek nőttek fel a westernfilmeken, s a Volt egyszer egy Vadnyugat óta az a néhány szájharmonika-futam mindnyájuknak ugyanazt jelenti.  A Cseh Tamás-dal címe is egy western-színész nevével azonos. Számunkra tehát egyértelmű, hogy hasonló asszociációkat indít el bennünk ez a dal.

De nem a gyerekek számára! A legtöbben egyértelműen háborús környezetbe helyezik el a cselekményt. A történet ívét, istenített vezérük árulását, csalódásukat, összeomlásukat csak irányítva, segítséggel tudják megfigyelni. (Ezerszer is újrahallgatva – még mindig szíven üt néhány sor: Lee… hagyta magát!… Ennek vége van… Sose felejtem azt a csinos zakót…)

Segíteni kell nekik, de megéri!

És ne felejtsük: a gyerekek hívószavai mások, mint a mieink! Olyan szépen írja Hervay Gizella: Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval.

Keresgessük hát az ő hívószavaikat, de még jobb, ha cserélgetjük a magunkéival.

2018. szeptember 30.

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

 

Sporttagozatosoknak: Lázár Ervin!

Iskolánk profilját erőteljesen meghatározza az, hogy minden évben indul egy sportosztály. Amikor az új ötödikesekkel találkozom, mindig ezt a novellát veszem elő.

https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/foci.html

Nem kifejezetten gyerekeket szólít meg, sőt. De annyira erős a nyitása, hogy már az első sorok olvastán beléjük szorul a levegő… Én olvasom fel persze, ők a szemükkel követik, bekapcsolva a kis „házimozit”. (Így nevezem a belső képernyőjüket, amire már első találkozásunkkor, és később is, sokszor felhívom a figyelmüket. Olvasáskor, történetmeséléskor aktivizálni!!!)

Hála a zseniális Lázár Ervinnek, észrevétlenül járkálnak a gyerekek ki-be a dimenziók között, valóság és csoda határán. Nem ez mindennek az alapja irodalomórán?

A több jelentésrétegből nyilván azzal foglalkozunk csak, ami első olvasásra megragadja ezeket a 10-11 éves gyerekeket. A beszélgetés, részletek újraolvasása után kétféle nagyon izgalmas szorgalmi feladatot szoktam adni:

1. Próbáld a focilabdával azt megcsinálni, amit ez az „elegánsan öltözött úr” a srácok között, a téren megtesz! Videóra is veheted, és úgy mutathatod be! (A focisták fantáziája azonnal beindul, az oxford fogalmát az edzőjükkel szokták tisztázni. Aztán hogy a videóra mi kerül, azt meglátjuk… 🙂 )
2. Közvetítsd az Európa-bajnoki döntő utolsó 5 percét, mint egy sportriporter! Hangfelvételt is készíthetsz, úgy is bemutathatod!

Nem volt még gyerek, akit ne bilincselt volna le ez az elbeszélés.

Most épp várom, hogy elkészüljenek a videók, hangfelvételek…

2018. szeptember 19.