Muszáj újból írnom róla. Sok évvel ezelőtt már született egy bejegyzésem a művészeti tárgyak „haszontalanságáról”. (Itt: https://magyaroramegminden.com/2020/02/09/gyongyot-dobalni-semminek-orulni-szep-de-mi-hasznat-veszem/) De újból és újból beszélni kell erről, nem jó irányba mennek el a dolgok. ☹ Néhány hete voltak az osztályozó értekezletek, és azokat megelőzően röpködtek a rimánkodások az osztályfőnökök részéről az éneket és rajzot tanító kollégák irányába: Add … Bővebben: „Gyöngyöt dobálni, semminek örülni” – még egyszer…
Címke: művészetek
Nagyon fontos, hogy érezzék – különösen napjainkban, amikor a művészetek a társadalomban, az oktatásban is háttérbe szorultak –, hogy annak is helye van a világban, ami nem hasznos, „csak” szép.
Művészi látásmód – teremtő képzelet – belső képalkotás: nagyon közeli, részben egymást fedő fogalmak. Tovább a címre kattintva.
Aki művészeti tárgyakat tanít: irodalmat, zenét, rajzot, gyakran kerül szembe ezzel a kérdéssel. Az óraszámokat tekintve az oktatásügy is hasonlóképpen gondolkodik. Tovább a címre kattintva.
Gazdag projektet zártunk a közelmúltban – ahogyan a Mester tevékenységei is igen sokrétűek voltak. Tovább a címre kattintva
Nem sokat. Annyit, amennyit mi, felnőttek mondunk neki.
Augusztus 20-a, Szent István ünnepe kívül esik a tanéven, így az a kevés ismeret se adatik meg, amennyit az iskolai ünnepségek hozzátesznek a gyerekek tudásához. Tovább a címre kattintva.
Hogy milyen órán?
Túlhaladott a kérdés, hiszen afelé tartunk, hogy „robbantsuk” a tantárgyi határokat. Minden mindennel összefügg, nem tűrhetjük a keresztre feszítést, a tantárgyakba szorítást. Katt a címre!
És milyen igaza van... Mikor vesszük már komolyan? Katt a címre!
Magyaróra meg minden 